Ugrás a fő tartalomra

Tallinn, Észtország fővárosa

A mai napon, sátorbontás után, kora délelőtt már Tallinnba értünk. A kikötő közelében foglaltunk szállást, mert másnap délben indult a kompunk Helsinkibe. Nem akartuk a véletlenre bízni, és esetleg lekésni a kompot, ha útközben eltévedünk, vagy egy útlezárás miatt érünk később a kikötőbe. Jó döntés volt, mert Tallinn sokkal nagyobb, mint gondoltuk és egy terelésnél sikerült is eltévednünk, mert a GPS mindig ugyanarra a lezárt útszakaszra akart visszavinni minket. A szállásunkat még nem tudtuk elfoglalni délelőtt, de bejelentkeztünk és utána már mentünk is felfedezni az óvárost.
Tallinn, korábbi nevén Reval (1918-ig), egy 400.000 lakosú város. Óvárosa két részre különül, az Alsóvárosra, Vannalinra és a Felsővárosra, Toompeára. Az Alsóvárosban a kereskedők és a szegényebb réteg élt, míg a Felsővárosban a nemesség és az egyházi méltóság. A 14. században a két réteg között annyira elmérgesedett a viszony, hogy az Alsóvárosiak 2,5 km hosszú várfalat emeltek a városrészük köré, 26 toronnyal, melyek városkapuként is szolgáltak. A városfal és a tornyok nagy része ma is jó állapotban van. A mi szállásunk a Kövér Margaréta néven ismert bástya közelében volt, így innen kezdtük a városnézést. A Kövér Margaréta a legnagyobb bástya a várfal mentén.  A legfontosabb városkapu volt, mert ezen keresztül szállították a városba a tenger felől érkező árut. Ma itt tengerészeti múzeum működik. Mi a várfal mentén sétáltunk tovább. Több toronyban ma múzeum működik és vannak, amelyekben lakások találhatóak. Mi is felmásztunk az egyik toronyba, ahonnan még át lehetett menni a várfalon keresztül két másikba. Itt is egy keskeny, sötét csigalépcsőn kellett felmenni. A tornyokból ráláttunk Alsóváros épületeire, a templomtornyokra és a városháza minaret-szerű tornyára. Az óvároson keresztül visszamentünk a szállásunkra, elfoglaltuk a szobánkat, intéztünk egy mosást, uzsonnáztunk és újult erővel vágtunk neki az óváros többi részének felfedezésére. A Városháza térre mentünk, itt körben az épületek tövében éttermek találhatóak, a Városháza épülete pedig a tér közepén áll. Fel lehet menni a tornyába, ahol egy kisebb kiállítás is látható, de mi erről lemaradtunk, záróra után érkeztünk. Sajnos bezárták a Városház tér másik érdekes látnivalóját is már mára. Itt található ugyanis Európában a legrégebb óta, megszakítás nélkül működő patika. A patika 1422-ben nyitott és számunkra külön érdekesség, hogy 10 generáción keresztül egy magyar származású család működtette. 1583-ban vette bérbe Bélaváry Burchart János, majd később, 150 év múlva, meg is vette a család az épületet, de 1911-ben eladták, mikor a 10. Bélavárynak nem született fiúgyermeke. Ma egy modern gyógyszertár működik az épületben, de meghagytak egy kis részt, ahol bemutatják, hogy működött a történelem folyamán a patika. A Városháza térről még felmentünk Toompeába, leginkább a kilátás kedvéért. Itt található az ortodox Alekszander Nyevszkij-katedrális, a Dómtemplom és a vár, ahol ma a parlament működik. A vár egyik tornyát, Pikk Hermannak hívják, itt minden reggel felhúzzák az észt zászlót. Az a mondás járja, hogy az uralja az országot, akinek a zászlója ezen a tornyon lobog.
Lett volna még látnivaló, Tallinn óvárosa nagyon szép, rendezett, tiszta és érdekes. Sajnos mi a külső kerületekbe el sem jutottunk, a TV-torony kilátójához, Pirita kikötőjébe vagy a Kadriorg parkba, de őszintén szólva, az eddigi észtországi látnivalók alapján nem gondoltuk, hogy Tallinn akár két napot is megérne. Mégis, a három balti főváros közül Tallinn a legszebb. Ha valaki csak az egyik balti országba látogatna el, mindenképpen Észtországot javasolnám.

Vezetés: 49 km
Séta: 12057 m

Várfal tornyokkal Tallinnban

Kövér Margaréta

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…