Tallinn, Észtország fővárosa

A mai napon, sátorbontás után, kora délelőtt már Tallinnba értünk. A kikötő közelében foglaltunk szállást, mert másnap délben indult a kompunk Helsinkibe. Nem akartuk a véletlenre bízni, és esetleg lekésni a kompot, ha útközben eltévedünk, vagy egy útlezárás miatt érünk később a kikötőbe. Jó döntés volt, mert Tallinn sokkal nagyobb, mint gondoltuk és egy terelésnél sikerült is eltévednünk, mert a GPS mindig ugyanarra a lezárt útszakaszra akart visszavinni minket. A szállásunkat még nem tudtuk elfoglalni délelőtt, de bejelentkeztünk és utána már mentünk is felfedezni az óvárost.

Tallinn, korábbi nevén Reval (1918-ig), egy 400.000 lakosú város. Óvárosa két részre különül, az Alsóvárosra, Vannalinra és a Felsővárosra, Toompeára. Az Alsóvárosban a kereskedők és a szegényebb réteg élt, míg a Felsővárosban a nemesség és az egyházi méltóság. A 14. században a két réteg között annyira elmérgesedett a viszony, hogy az Alsóvárosiak 2,5 km hosszú várfalat emeltek a városrészük köré, 26 toronnyal, melyek városkapuként is szolgáltak. A városfal és a tornyok nagy része ma is jó állapotban van. A mi szállásunk a Kövér Margaréta néven ismert bástya közelében volt, így innen kezdtük a városnézést. A Kövér Margaréta a legnagyobb bástya a várfal mentén.  A legfontosabb városkapu volt, mert ezen keresztül szállították a városba a tenger felől érkező árut. Ma itt tengerészeti múzeum működik. Mi a várfal mentén sétáltunk tovább. Több toronyban ma múzeum működik és vannak, amelyekben lakások találhatóak. Mi is felmásztunk az egyik toronyba, ahonnan még át lehetett menni a várfalon keresztül két másikba. Itt is egy keskeny, sötét csigalépcsőn kellett felmenni. A tornyokból ráláttunk Alsóváros épületeire, a templomtornyokra és a városháza minaret-szerű tornyára. Az óvároson keresztül visszamentünk a szállásunkra, elfoglaltuk a szobánkat, intéztünk egy mosást, uzsonnáztunk és újult erővel vágtunk neki az óváros többi részének felfedezésére. A Városháza térre mentünk, itt körben az épületek tövében éttermek találhatóak, a Városháza épülete pedig a tér közepén áll. Fel lehet menni a tornyába, ahol egy kisebb kiállítás is látható, de mi erről lemaradtunk, záróra után érkeztünk. Sajnos bezárták a Városház tér másik érdekes látnivalóját is már mára. Itt található ugyanis Európában a legrégebb óta, megszakítás nélkül működő patika. A patika 1422-ben nyitott és számunkra külön érdekesség, hogy 10 generáción keresztül egy magyar származású család működtette. 1583-ban vette bérbe Bélaváry Burchart János, majd később, 150 év múlva, meg is vette a család az épületet, de 1911-ben eladták, mikor a 10. Bélavárynak nem született fiúgyermeke. Ma egy modern gyógyszertár működik az épületben, de meghagytak egy kis részt, ahol bemutatják, hogy működött a történelem folyamán a patika. A Városháza térről még felmentünk Toompeába, leginkább a kilátás kedvéért. Itt található az ortodox Alekszander Nyevszkij-katedrális, a Dómtemplom és a vár, ahol ma a parlament működik. A vár egyik tornyát, Pikk Hermannak hívják, itt minden reggel felhúzzák az észt zászlót. Az a mondás járja, hogy az uralja az országot, akinek a zászlója ezen a tornyon lobog.

Lett volna még látnivaló, Tallinn óvárosa nagyon szép, rendezett, tiszta és érdekes. Sajnos mi a külső kerületekbe el sem jutottunk, a TV-torony kilátójához, Pirita kikötőjébe vagy a Kadriorg parkba, de őszintén szólva, az eddigi észtországi látnivalók alapján nem gondoltuk, hogy Tallinn akár két napot is megérne. Mégis, a három balti főváros közül Tallinn a legszebb. Ha valaki csak az egyik balti országba látogatna el, mindenképpen Észtországot javasolnám.

Vezetés: 49 km
Séta: 12057 m

Várfal tornyokkal Tallinnban

Kövér Margaréta