Ugrás a fő tartalomra

Tallinn, Észtország fővárosa

A mai napon, sátorbontás után, kora délelőtt már Tallinnba értünk. A kikötő közelében foglaltunk szállást, mert másnap délben indult a kompunk Helsinkibe. Nem akartuk a véletlenre bízni, és esetleg lekésni a kompot, ha útközben eltévedünk, vagy egy útlezárás miatt érünk később a kikötőbe. Jó döntés volt, mert Tallinn sokkal nagyobb, mint gondoltuk és egy terelésnél sikerült is eltévednünk, mert a GPS mindig ugyanarra a lezárt útszakaszra akart visszavinni minket. A szállásunkat még nem tudtuk elfoglalni délelőtt, de bejelentkeztünk és utána már mentünk is felfedezni az óvárost.
Tallinn, korábbi nevén Reval (1918-ig), egy 400.000 lakosú város. Óvárosa két részre különül, az Alsóvárosra, Vannalinra és a Felsővárosra, Toompeára. Az Alsóvárosban a kereskedők és a szegényebb réteg élt, míg a Felsővárosban a nemesség és az egyházi méltóság. A 14. században a két réteg között annyira elmérgesedett a viszony, hogy az Alsóvárosiak 2,5 km hosszú várfalat emeltek a városrészük köré, 26 toronnyal, melyek városkapuként is szolgáltak. A városfal és a tornyok nagy része ma is jó állapotban van. A mi szállásunk a Kövér Margaréta néven ismert bástya közelében volt, így innen kezdtük a városnézést. A Kövér Margaréta a legnagyobb bástya a várfal mentén.  A legfontosabb városkapu volt, mert ezen keresztül szállították a városba a tenger felől érkező árut. Ma itt tengerészeti múzeum működik. Mi a várfal mentén sétáltunk tovább. Több toronyban ma múzeum működik és vannak, amelyekben lakások találhatóak. Mi is felmásztunk az egyik toronyba, ahonnan még át lehetett menni a várfalon keresztül két másikba. Itt is egy keskeny, sötét csigalépcsőn kellett felmenni. A tornyokból ráláttunk Alsóváros épületeire, a templomtornyokra és a városháza minaret-szerű tornyára. Az óvároson keresztül visszamentünk a szállásunkra, elfoglaltuk a szobánkat, intéztünk egy mosást, uzsonnáztunk és újult erővel vágtunk neki az óváros többi részének felfedezésére. A Városháza térre mentünk, itt körben az épületek tövében éttermek találhatóak, a Városháza épülete pedig a tér közepén áll. Fel lehet menni a tornyába, ahol egy kisebb kiállítás is látható, de mi erről lemaradtunk, záróra után érkeztünk. Sajnos bezárták a Városház tér másik érdekes látnivalóját is már mára. Itt található ugyanis Európában a legrégebb óta, megszakítás nélkül működő patika. A patika 1422-ben nyitott és számunkra külön érdekesség, hogy 10 generáción keresztül egy magyar származású család működtette. 1583-ban vette bérbe Bélaváry Burchart János, majd később, 150 év múlva, meg is vette a család az épületet, de 1911-ben eladták, mikor a 10. Bélavárynak nem született fiúgyermeke. Ma egy modern gyógyszertár működik az épületben, de meghagytak egy kis részt, ahol bemutatják, hogy működött a történelem folyamán a patika. A Városháza térről még felmentünk Toompeába, leginkább a kilátás kedvéért. Itt található az ortodox Alekszander Nyevszkij-katedrális, a Dómtemplom és a vár, ahol ma a parlament működik. A vár egyik tornyát, Pikk Hermannak hívják, itt minden reggel felhúzzák az észt zászlót. Az a mondás járja, hogy az uralja az országot, akinek a zászlója ezen a tornyon lobog.
Lett volna még látnivaló, Tallinn óvárosa nagyon szép, rendezett, tiszta és érdekes. Sajnos mi a külső kerületekbe el sem jutottunk, a TV-torony kilátójához, Pirita kikötőjébe vagy a Kadriorg parkba, de őszintén szólva, az eddigi észtországi látnivalók alapján nem gondoltuk, hogy Tallinn akár két napot is megérne. Mégis, a három balti főváros közül Tallinn a legszebb. Ha valaki csak az egyik balti országba látogatna el, mindenképpen Észtországot javasolnám.

Vezetés: 49 km
Séta: 12057 m

Várfal tornyokkal Tallinnban

Kövér Margaréta

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…