Ugrás a fő tartalomra

Riga, Lettország fővárosa

Az előző napi hosszú túra miatt, erre a napra egy lazább rigai városnézést terveztünk, de azért még így is gyűltek a kilométerek a lábunkban. Hamar beértünk a jurmalai kempingünkből a városba és a szállásunkat is gyorsan megtaláltuk. Itt viszont nem volt szerencsénk. Sietve foglaltuk a szobát és nem olvastuk el a kommenteket a szállásnál, így nagyon ráfáztunk, rosszul választottunk. Koszos volt a szoba, a konyha és a fürdő is. A recepciós goromba volt és amit az interneten írtak magukról, abból szinte semmi nem volt igaz. Ingyenes parkolást ígértek, de kiderült, hogy az csak este 8-tól lehetséges az utcán, így a kocsi egész délutáni parkolásáért kifizettünk még egyszer annyit, mint a szállás maga volt, mivel az az egy igaz volt, hogy a szállás nagyon közel volt a belvároshoz. Kontinentális reggeli volt a szobaárban, ami náluk két csomag szezámmagos ropit jelentett. Sosem jártam még rosszul Booking.com-os foglalással, így nagyon rosszul esett, hogy így melléfogtunk most. Kicsit rosszkedvűen indultunk el a rigai városnézésre. Még az eső is elkezdett cseperegni, de az szerencsére nem tartott sokáig. Amíg esett, beültünk egy cukrászdába, és a finom sütiktől, habos kávétól jobb is lett a hangulatunk.
Riga a legnagyobb a balti államok fővárosai közül, 800.000 lakosa van. A Daugava-folyó torkolatánál fekszik, amely olyan mély itt, hogy azon a 15 kilométerre lévő Rigai-öbölből a nagy óceánjáró hajók is fel tudnak úszni. Az óváros, ahol a látnivalók nagy része található, elég kis területen fekszik, a folyó jobb partján. Egy délután is be lehet járni, egy kellemes kis sétával. Mi főleg túrázni jöttünk, így nem is szántunk ennél sokkal többet Rigára. Így is sikerült a lényeget megnéznünk. Ahogy Vilniusban az tűnt fel, hogy milyen sok a templom, itt a felállványozott épületek, műemlékek száma tűnt magasnak. A főbb látványosságok közül is több áll felújítás alatt éppen: Riga egyik jelképe a Feketefejűek Háza, amely a hasonló nevű céh nőtlen tagjai számára épült, és a 2000es évek elején építették újjá, miután 1941-ben a szovjetek lerombolták. A rigai szabadságszobor, egy női alak, amely három csillagot tart, melyek Lettország három régióját szimbolizálják, de a Szovjetunió idejében, a három balti államot takarta és a Dóm is, mely az egész Baltikum legnagyobb temploma, orgonája pedig elkészültekor a legnagyobb és legmodernebb hangszer volt a világon.
Még ha ezeket a műemlékeket nem is csodálhattuk meg, volt még elég látnivaló a városban. A Szent Péter templom, melynek tornyába lifttel lehet felmenni, a templom mellett pedig a brémai muzsikusok szobra, mely azért kerülhetett ide, mert a város alapítója egy brémai püspök volt a 12. században. A turisták szokása megdörzsölni az állatok orrát, mert azt mondják, ez szerencsét hoz. A Macskás Ház is egy kötelező látnivaló. A ház két tornyán egy-egy felpúpozott hátú macska áll, felemelt farokkal. A történet szerint, úgy kerültek oda, hogy a ház jómódú lett tulajdonosa, a német céh tagja kívánt lenni, de ők ezt nem engedték neki. Ekkor válaszul a lett kereskedő a cicákat hátsójukkal a céh épülete felé fordítva tette fel a tornyokra, amit a céh tagjai nem néztek jó szemmel és inkább maguk közé fogadták a lett kereskedőt is, azzal a feltétellel, hogy megfordítja a cicákat. Sétáltunk még a hangulatos macskaköves kis utcákon, a sikátorokban, a városfal megmaradt részei mellett, a Svéd kapu alatt, egészen a Három fivérig, Riga legrégebbi lakóházaiig, majd a Daugava folyó partján is. Itt tovább is sétáltunk az óvároson kívülre, a piacig, mely a régi Zeppelin hangárakban kapott helyet. Már többször feltűnt, mikor beértünk Rigába és sétánk során is, egy furcsa, négyzet alaprajzú, zömök, nagyon magas épület, melynek több terasza is volt a magasabb szinteken és most a piactól már csak pár utcára kerültünk tőle. Már fáradtak voltunk, de még érdekelt minket, mi az az épület. Az útikönyvünk nem írt róla, pedig az Akadémia épülete volt és ennek a tetejére is fel lehet lifttel menni, a 15. szintig, majd a 17. emeleten lévő teraszról lehet Rigát felülről megszemlélni.
Érdekes volt Riga, ha a szállásfoglalást nem szúrtuk volna el ennyire, akkor még a másnap délelőttöt is itt töltöttük volna el. Így viszont inkább siettünk másnap korán reggel a következő nemzeti parkba, amit fel akartunk fedezni, a Gauja-folyó völgyébe.


Vezetés: 45 km
Séta: 14053 m

Liv tér, háttérben Szt Péter Székesegyház

Svéd kapu

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…