Ugrás a fő tartalomra

Riga, Lettország fővárosa

Az előző napi hosszú túra miatt, erre a napra egy lazább rigai városnézést terveztünk, de azért még így is gyűltek a kilométerek a lábunkban. Hamar beértünk a jurmalai kempingünkből a városba és a szállásunkat is gyorsan megtaláltuk. Itt viszont nem volt szerencsénk. Sietve foglaltuk a szobát és nem olvastuk el a kommenteket a szállásnál, így nagyon ráfáztunk, rosszul választottunk. Koszos volt a szoba, a konyha és a fürdő is. A recepciós goromba volt és amit az interneten írtak magukról, abból szinte semmi nem volt igaz. Ingyenes parkolást ígértek, de kiderült, hogy az csak este 8-tól lehetséges az utcán, így a kocsi egész délutáni parkolásáért kifizettünk még egyszer annyit, mint a szállás maga volt, mivel az az egy igaz volt, hogy a szállás nagyon közel volt a belvároshoz. Kontinentális reggeli volt a szobaárban, ami náluk két csomag szezámmagos ropit jelentett. Sosem jártam még rosszul Booking.com-os foglalással, így nagyon rosszul esett, hogy így melléfogtunk most. Kicsit rosszkedvűen indultunk el a rigai városnézésre. Még az eső is elkezdett cseperegni, de az szerencsére nem tartott sokáig. Amíg esett, beültünk egy cukrászdába, és a finom sütiktől, habos kávétól jobb is lett a hangulatunk.
Riga a legnagyobb a balti államok fővárosai közül, 800.000 lakosa van. A Daugava-folyó torkolatánál fekszik, amely olyan mély itt, hogy azon a 15 kilométerre lévő Rigai-öbölből a nagy óceánjáró hajók is fel tudnak úszni. Az óváros, ahol a látnivalók nagy része található, elég kis területen fekszik, a folyó jobb partján. Egy délután is be lehet járni, egy kellemes kis sétával. Mi főleg túrázni jöttünk, így nem is szántunk ennél sokkal többet Rigára. Így is sikerült a lényeget megnéznünk. Ahogy Vilniusban az tűnt fel, hogy milyen sok a templom, itt a felállványozott épületek, műemlékek száma tűnt magasnak. A főbb látványosságok közül is több áll felújítás alatt éppen: Riga egyik jelképe a Feketefejűek Háza, amely a hasonló nevű céh nőtlen tagjai számára épült, és a 2000es évek elején építették újjá, miután 1941-ben a szovjetek lerombolták. A rigai szabadságszobor, egy női alak, amely három csillagot tart, melyek Lettország három régióját szimbolizálják, de a Szovjetunió idejében, a három balti államot takarta és a Dóm is, mely az egész Baltikum legnagyobb temploma, orgonája pedig elkészültekor a legnagyobb és legmodernebb hangszer volt a világon.
Még ha ezeket a műemlékeket nem is csodálhattuk meg, volt még elég látnivaló a városban. A Szent Péter templom, melynek tornyába lifttel lehet felmenni, a templom mellett pedig a brémai muzsikusok szobra, mely azért kerülhetett ide, mert a város alapítója egy brémai püspök volt a 12. században. A turisták szokása megdörzsölni az állatok orrát, mert azt mondják, ez szerencsét hoz. A Macskás Ház is egy kötelező látnivaló. A ház két tornyán egy-egy felpúpozott hátú macska áll, felemelt farokkal. A történet szerint, úgy kerültek oda, hogy a ház jómódú lett tulajdonosa, a német céh tagja kívánt lenni, de ők ezt nem engedték neki. Ekkor válaszul a lett kereskedő a cicákat hátsójukkal a céh épülete felé fordítva tette fel a tornyokra, amit a céh tagjai nem néztek jó szemmel és inkább maguk közé fogadták a lett kereskedőt is, azzal a feltétellel, hogy megfordítja a cicákat. Sétáltunk még a hangulatos macskaköves kis utcákon, a sikátorokban, a városfal megmaradt részei mellett, a Svéd kapu alatt, egészen a Három fivérig, Riga legrégebbi lakóházaiig, majd a Daugava folyó partján is. Itt tovább is sétáltunk az óvároson kívülre, a piacig, mely a régi Zeppelin hangárakban kapott helyet. Már többször feltűnt, mikor beértünk Rigába és sétánk során is, egy furcsa, négyzet alaprajzú, zömök, nagyon magas épület, melynek több terasza is volt a magasabb szinteken és most a piactól már csak pár utcára kerültünk tőle. Már fáradtak voltunk, de még érdekelt minket, mi az az épület. Az útikönyvünk nem írt róla, pedig az Akadémia épülete volt és ennek a tetejére is fel lehet lifttel menni, a 15. szintig, majd a 17. emeleten lévő teraszról lehet Rigát felülről megszemlélni.
Érdekes volt Riga, ha a szállásfoglalást nem szúrtuk volna el ennyire, akkor még a másnap délelőttöt is itt töltöttük volna el. Így viszont inkább siettünk másnap korán reggel a következő nemzeti parkba, amit fel akartunk fedezni, a Gauja-folyó völgyébe.


Vezetés: 45 km
Séta: 14053 m

Liv tér, háttérben Szt Péter Székesegyház

Svéd kapu

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…