Ugrás a fő tartalomra

Érkezés Észtországba

Reggel még egy utolsó pillantást vetettünk a vándorkövekre a tengerparton, majd elindultunk Észtország felé.
Augusztus 20-a nemzeti ünnep Észtországban is, mint otthon. Mi ezen a napon léptük át az észt határt. A Sooma Nemzeti Park felé tartottunk, ahol vadkempingezésre készültünk ismét. Útközben egy városkában láttunk sátoros ünnepséget, hasonlót, mint amiket otthon is tartanak, ezen kívül csak azért tűnt fel, hogy ünnep van, mert a nemzeti park látogatóközpontja zárva volt. Az utunk addig eseménytelen volt. Észtországban megláttuk utunk első jávorszarvas átkelést jelző tábláját, de jávorszarvassal egy jó ideig nem találkoztunk még. Már meg sem lepődtünk, hogy a látogatóközponthoz 7 kilométert földúton kellett megtennünk. Mindhárom balti államban sok út nincs még leaszfaltozva.
A látogatóközponttól indul a Hód tanösvény, aminek nagy része fapallón vezet itt is, ezt még bejártuk sátorállítás előtt. A területen, amin a tanösvény keresztülvisz, végig látni a hódok korábbi munkálkodásait. Sajnos magukat az állatokat nem láttuk, csak a fákat, amiket kidöntöttek, egy régi gátat, ami már nem tartotta vissza a vizet és egy korábbi hódvárat, ami már szintén nagyon rossz állapotban volt. Egy helyen a jávorszarvas nyomait is mutatták egy fán, amit kidörzsölt, de itt sem sikerült jávorszarvast látnunk. Több fán jelölték az előző évek tavaszi áradásainak vízszintjét is. Akkor csónakázva lehetett csak a tanösvényen végigmenni.
Séta után felállítottuk a sátrunkat, vacsoráztunk és örültünk, hogy aránylag kellemes az idő. Hűvös volt, de nem esett az eső.

Vezetés: 156 km
Séta: 6521 m


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…