Ugrás a fő tartalomra

A Mikulás otthonában

Ma volt a nagy nap, mikor találkozhattunk a Mikulással, finn nevén Joulupukkival!! Rovaniemitől 8 kilométerre él, épp az Északi sarkkörön. Nagyobb tolongásra számítottunk a falujában, Santa Claus Village-ben, de elég kevesen látogatják őt ilyenkor. Valószínűleg Karácsony tájékán van nála a főszezon. Először a sarkkörön fotózkodtunk, majd felkerestük a Mikulás házát. Bár a ház kialakítása inkább egy barlangra hasonlít. Egy sötét folyosón jutottunk el az előtérbe, ahol a kis manók invitáltak be a szobájába. Köszöntött minket, majd érdeklődött, honnan érkeztünk. Kiderült, hogy már a mai nap sem mi voltunk az első magyar látogatók, a héten pedig egy egész busznyi magyar turista látogatta meg Debrecenből. A Mikulás jó véleménnyel volt Magyarországról, mint megtudtuk, Ajka és Veszprém testvérvárosai Rovanieminek, így szokott ott járni december elején. Szereti a magyar ételeket. Elmondta még, hogy az utóbbi 15 év leghidegebb nyara volt az idei Finnországban és hogy ez az augusztus végi időjárás, amitől mi is szenvedtünk, még nekik is sok volt, ők sincsenek hozzászokva. Egy-két nappal korábban, kicsit távolabb, a hegyekben, még a hó is esett! Beszélgetés után fénykép is készült, amit aztán jó drágán megvehettünk az egyik manótól.
A Mikuláson kívül itt található még a Roosevelt-ház is, amivel az egész sarkköri turizmus elindult, és amiért a Télapó is most itt lakik, és nem a finn néphagyomány szerinti Korvatunturi-felföldön, a finn-orosz határon. A II. világháborúban Rovaniemi teljesen elpusztult és egy amerikai szervet segítségével építették újra a várost. Ennek a szervezetnek a képviseletében utazott a városba Eleanor Roosevelt, az egykori elnök özvegye 1950-ben. Fogadására az északi sarkkörön egy hét alatt építettek fel egy faházat. A szervezet a turizmus fellendítésével akarta Rovaniemi fejlődését elősegíteni. Ez jól sikerült, egyre többen jöttek a házba, hogy innen küldjenek sarkköri bélyegzővel ellátott képeslapot. 1984-ben pedig kitalálták, hogy ide költöztetik a Mikulást is. Ettől fogva turisták tömegei keresik fel Lappföld fővárosát. Azóta Santa Claus Village mellett megnyílt a Santa Park is. Mi ezt nem kerestük fel, de ez egy még csili-vilibb, giccsesebb, karácsonyi falunak tűnik a prospektusok alapján.
A Mikulás meglátogatása után, haladtunk tovább észak felé, a finn-norvég határhoz, ahol ismét egy kellemes szállást sikerült foglalni. 

Vezetés: 440 km
Séta: 5284 m

A Mikulással

A sarkkörön innen és túl

Északi sarkkör

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…