Ugrás a fő tartalomra

Saarema, Kaali meteorkráter

Első észtországi reggelünkön esőre ébredtünk. Ez sajnos keresztbe húzta a számításainkat, jóval később tudtunk csak elindulni, mint eredetileg szerettünk volna. Egy idő után csendesedett az eső és délre össze tudtunk pakolni. Ma már Saarema szigetére szerettünk volna érni, kinéztünk egy vadkempingre alkalmas helyet is a sziget nyugati végében, a ferde világítótoronyhoz közel. 
Röviddel indulás után még megálltunk a Sooma Nemzeti Parkban tenni egy 3,5 kilométeres sétát az itteni lápos részen, de a lettországi Kemeri Nemzeti Parkban látott lápos terület sokkal lenyűgözőbb és érdekesebb volt. Itt sokkal kevesebb kis tó van, jobban feltöltődött már a terület.
A séta után megállás nélkül mentünk Virtsuig, innen indult a kompunk Muhu kicsi szigetére, amit egy gáttal összekötöttek Saarema nagyobb szigetével. Saarema Észtország legnagyobb szigete, a Balti-tengerben fekszik, kb 40.000 ember lakja. Fővárosa Kuressaare, egy 16.000 lakosú városka.
A szigeten laktak az észt kalózok, akiket keleti vikingeknek is hívtak, míg a 13. század elején a Lív Kardtestvérek meg nem hódították.
A kompút fél óra volt, egy vadonatúj, idén forgalomba állított, több emeletes hajóval utaztunk. Partra szállás után a főváros felé autóztunk. Útközben a Kaali meteorkrátereknél álltunk csak meg, a szélmalomparkot Anglánál kihagytuk. Itt úgy tűnt, javul az idő. A kráterek nagyjából 3000 éve keletkeztek, mikor egy meteor a Földtől 8-10 km magasságban felrobbant és a darabjai itt Saarema szigetén szóródtak szét. A legnagyobb meteordarab 46 tonnás lehetett és 3-6 méter átmérőjű. A kráter feltöltődött vízzel, egy kis tó alakult ki, ahol még a vaskorban áldozati helyet alakítottak ki. A krátertó földöntúli volt és mitológiákat kapcsoltak hozzá. Manapság nem nyújt nagy látványosságot. Mi azért töltöttünk el itt sok időt, mert elkezdett zuhogni és egy tető alatt vártuk, hogy elálljon, majd kerestük az itt elhelyezett geocaching ládát.
Az egész napos esős idő miatt már éppen foglaltunk volna szállást az interneten, de mivel nem volt egyik lehetőség sem annyira szimpatikus, még vártunk vele egy kicsit, amíg Kuressaaréba nem érünk. A vadkempinges terveinkről már letettünk, mert a hely, amit kinéztünk, nagyon messze volt még, ahhoz túl későn indultunk délelőtt, hogy időben odaérjünk. Pár kilométert autóztunk a sziget déli része felé és nagyon meglepődtünk, mert ott nyoma sem volt az esőnek. Így végül mégis a sátrazás mellett döntöttünk, de kerestünk egy tengerparti kempinget. Azt gondoltuk nagyon hangulatos lesz, de nem számoltunk a nagy széllel és a partra kimosott algákkal, amik miatt az egész parti szakasz büdös volt. Kénytelenek voltunk a sátrunkat a parttól távolabb felverni.

Vezetés: 229 km
Séta: 10209 m



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…