Ugrás a fő tartalomra

Továbbra is Észtországban

A mai napon folytattuk utunkat tovább Tallinn felé. Már nem voltunk messze, így ráérősen pakolásztunk reggel. Az idő nem volt kellemes. Fújt a szél és 7 fok volt. Reggeli után Paldiski sziklái felé vettük az irányt. Paldiski egy település, ami a szovjet megszállás alatt elzárt katonai terület volt. Manapság vezetett túrákat szerveznek a régi katonai bázis területére. Mi ezt a programot kihagytuk, a világítótoronyhoz mentünk, amit az 50 méterrel a tenger felé magasodó sziklákra építettek. A sziklafal folyamatosan omlik le a mélybe, ki is táblázták, hogy veszélyes a szélére menni, bármikor leszakadhat a gyenge lemezes fal. Itt is hasonlóan rossz volt az idő, mint a táborhelyünkön, így nem sokáig maradtunk.
Indultunk tovább Keila-Joa felé, ahol egy vízesést néztünk meg és sétáltunk a környező parkban, a folyóparton. Itt már egy kicsit jobb idő volt, piknikezni is tudtunk a vízesés felett, majd séta közben megint megkerestünk egy geocaching ládát.
A ma esti, vadkempingre alkalmas táborhelyünk nem messze volt innen, ismét közel a tengerparthoz. Észtországban egyébként elég sok a kijelölt táborhely, nemzeti parkokban vagy természetvédelmi területeken, ahol gond nélkül lehet tüzet rakni, grillezni, sátorozni. Ehhez biztosítanak tűzifát, kisebb fedett helyeket, asztalokat, padokat, tűzrakó helyet és WC-t is. Jó lenne otthon is a hasonló infrastruktúra.  Ezen az oldalon lehet megtalálni, merre vannak a vadkempingre alkalmas területek. 
Ma sikerült végre időben letáboroznunk, így kicsit pihenni is tudtunk. Szükségünk volt rá, mert másnap már Tallinn volt az úticél, ahol ismét egy intenzív városnézés várt minket.

Vezetés: 97 km
Séta: 10656 m

Paldiski sziklái

Keila-Joa vízesés

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…