Ugrás a fő tartalomra

Továbbra is Észtországban

A mai napon folytattuk utunkat tovább Tallinn felé. Már nem voltunk messze, így ráérősen pakolásztunk reggel. Az idő nem volt kellemes. Fújt a szél és 7 fok volt. Reggeli után Paldiski sziklái felé vettük az irányt. Paldiski egy település, ami a szovjet megszállás alatt elzárt katonai terület volt. Manapság vezetett túrákat szerveznek a régi katonai bázis területére. Mi ezt a programot kihagytuk, a világítótoronyhoz mentünk, amit az 50 méterrel a tenger felé magasodó sziklákra építettek. A sziklafal folyamatosan omlik le a mélybe, ki is táblázták, hogy veszélyes a szélére menni, bármikor leszakadhat a gyenge lemezes fal. Itt is hasonlóan rossz volt az idő, mint a táborhelyünkön, így nem sokáig maradtunk.
Indultunk tovább Keila-Joa felé, ahol egy vízesést néztünk meg és sétáltunk a környező parkban, a folyóparton. Itt már egy kicsit jobb idő volt, piknikezni is tudtunk a vízesés felett, majd séta közben megint megkerestünk egy geocaching ládát.
A ma esti, vadkempingre alkalmas táborhelyünk nem messze volt innen, ismét közel a tengerparthoz. Észtországban egyébként elég sok a kijelölt táborhely, nemzeti parkokban vagy természetvédelmi területeken, ahol gond nélkül lehet tüzet rakni, grillezni, sátorozni. Ehhez biztosítanak tűzifát, kisebb fedett helyeket, asztalokat, padokat, tűzrakó helyet és WC-t is. Jó lenne otthon is a hasonló infrastruktúra.  Ezen az oldalon lehet megtalálni, merre vannak a vadkempingre alkalmas területek. 
Ma sikerült végre időben letáboroznunk, így kicsit pihenni is tudtunk. Szükségünk volt rá, mert másnap már Tallinn volt az úticél, ahol ismét egy intenzív városnézés várt minket.

Vezetés: 97 km
Séta: 10656 m

Paldiski sziklái

Keila-Joa vízesés

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…