Ugrás a fő tartalomra

Gauja Nemzeti Park I

A rigai szállásunkkal kapcsolatos rossz élmények után, fáradtan értünk Siguldába, a Gauja Nemzeti Park központjába. Még korán reggel volt, ködös volt a táj, első dolgunk volt beülni egy kávéra és reggeli péksüteményre egy cukrászdába, ahol pihentünk kicsit és meg is tudtuk tervezni az aznapi programunkat.
Egy rövidke, 6 kilométeres túrát néztünk ki, de végül a kitérőkkel együtt sikerült 15 kilométert bejárnunk aznap is a környéken. Siguldából a Gauja-folyó feletti hídon átsétáltunk Turaidára, ahol több látnivaló is található. A Gütmanala barlanggal kezdtük, ami már évszázadok óta kedvelt célpont. Ez Lettország legnagyobb barlangja és a fala tele van feliratokkal, amiket a korábbi utazók véstek a homokkőbe. A legrégebbi a 17. századból való. Ezen a barlangon kívül van még néhány kisebb is a közelben. A Gauja folyó partján haladtunk tovább a Múzeum parkba, ahol a Turaida kastély is található. Valamint itt lehet megnézni, többek között, Lettország egyik legrégibb fatemplomát, egy szoborparkot és Turaida rózsájának sírját is. A kastély tornyából minden irányba el lehet látni, így látszik, hogy mindenfelé erdők veszik körbe a területet. Vadregényes a táj.
A park bejárása és egy közeli étteremben elköltött kellemes ebéd után folytattuk tovább az utunkat a dombok között, a korábban már megtekintett barlangok felé. Innen viszont nem a hídon keresztül mentünk vissza Siguldába, hanem először Krimuldába mentünk fel egy gyalogos szerpentinen, ami az egyetlen szerpentin a Baltikumban, lévén, a terület nagy része síkság. Krimuldából libegővel keltünk át folyó túlpartjára. Az út a libegővel nagyjából 10 perc és csak egy kabin közlekedik a két oldal között. Ami miatt viszont mégis érdekes ez a szerkezet, hogy lehetőség van a bungee jumping-ot is kipróbálni a kabinból, sőt, a fél távot a folyó felett meg lehet tenni úgymond repülve is. Vízszintesen felerősítenek két embert a két drótkötélre, és így lehet pár percet a folyó felett repülni, míg a kabin a túlsó parton tartózkodik. De nem csak ennyi a szórakozás. A siguldai oldalon egy egész szórakoztató park található. Óriáskerék, bob pálya, gokart pálya, kalandpark és egyéb játékok. Télen sípálya is üzemel a 300 méternél nem magasabb domboldalon, rendes felvonóval, ami még most nyáron is üzemel.
Nekünk most nem volt időnk ezeket kipróbálni, mennünk kellett szállást keresni éjszakára. A Nemzeti Park térképei alapján arra jutottunk, hogy több vadkempingezésre kijelölt terület is van, főleg a folyó mentén, az evezős túrázóknak. Mi viszont egy olyat kerestünk, aminél a kocsit közel lehet parkolni a sátorhoz. Egész hamar meg is találtuk a helyet, de végül kiderült, hogy ez egy magánterület, így még a tulajdonosokat is meg kellett keresni, hogy engedélyt kérjünk a sátorozásra. Szerencsére ezzel nem volt probléma, így az eddigi legjobb helyen, egy kis erdőben, teljes csendben, a természetben, mégis elég kulturált helyen tudtunk sátorozni.

Vezetés: 55 km
Séta: 19602 m


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…