Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2017

Utazás Észak Norvégiában

A reggeli sátorbontás után rögtön kocsiba pattantunk, hosszú út állt előttünk. A nap nagy részét sajnos utazással töltöttük. Norvégia hossza északi-déli irányban 1750 km, de kocsival a mélyen benyúló fjordok és a magas hegyek miatt, ennél sokkal többet kell utazni. Európában Norvégia a leghosszabb ország, szélessége viszont, Narvik közelében, az északi sarkkörtől nem messze, csak 6 km. A déli országrész jobban kiszélesedik, itt 400 km a legnyugatibb és a legkeletibb pont között a távolság. Az utunk egyébként nagyon szép tájakon vitt keresztül, színes házakból álló kis városokon, kopár fjelleken, vízesésekben bővelkedő hegyeken utaztunk keresztül. Kerülgettük a fjordokat és sok helyen a rénszarvasokat. Néhány helyen megálltunk, tengerparton, kikötőben, szép idő volt, igyekeztünk kihasználni, az elmúlt borús, esős napok után. Sikerült egy ideálisnak tűnő helyet találnunk a sátorozáshoz is az egyik fjord partján. Nem esett az eső, tábortüzet is raktunk, de hajnalra kiderült, hogy mégsem…

Európa végén, a Nordkappon

Utolsó reggelünket töltöttük Finnországban. A szállásunkon reggelit is kaptunk. A finn hölgy, aki előkészítette nekünk, nagyon kedves volt, sokat beszélgettünk vele. Megtudtuk, hogy már van esélyünk rá, hogy lássuk az északi fényt, ő már pár napja látta is, kicsit délebbre, de ahhoz tiszta éjszakát kell kifogni. Augusztus közepén kezdődik a szezon és a nap geomágneses aktivitásán múlik, hogy látható-e a fényjelenség. A mi esélyeinket rontotta egyrészt, hogy felhős volt az ég, és nem nagyon mutatott javulást az időjárás, másrészről pedig még mindig nagyon sokáig volt világos, fenn kellett volna maradnunk hajnal 2-ig legalább. Itt a finn-norvég határon még 11-kor sem volt teljesen sötét. Tehát az északi fény-nézésbe még nem éltük bele magunkat. Viszont megnyugtatott minket azzal kapcsolatban, hogy a medvéktől sem kell tartanunk. Ő nem helyi lakos, de van olyan helyi ismerőse, aki 60 év alatt egyszer látott medvét, még gyerekkorában. Szerencsére félnek az embertől. Bár kétlem, hogy jobb…

A Mikulás otthonában

Ma volt a nagy nap, mikor találkozhattunk a Mikulással, finn nevén Joulupukkival!! Rovaniemitől 8 kilométerre él, épp az Északi sarkkörön. Nagyobb tolongásra számítottunk a falujában, Santa Claus Village-ben, de elég kevesen látogatják őt ilyenkor. Valószínűleg Karácsony tájékán van nála a főszezon. Először a sarkkörön fotózkodtunk, majd felkerestük a Mikulás házát. Bár a ház kialakítása inkább egy barlangra hasonlít. Egy sötét folyosón jutottunk el az előtérbe, ahol a kis manók invitáltak be a szobájába. Köszöntött minket, majd érdeklődött, honnan érkeztünk. Kiderült, hogy már a mai nap sem mi voltunk az első magyar látogatók, a héten pedig egy egész busznyi magyar turista látogatta meg Debrecenből. A Mikulás jó véleménnyel volt Magyarországról, mint megtudtuk, Ajka és Veszprém testvérvárosai Rovanieminek, így szokott ott járni december elején. Szereti a magyar ételeket. Elmondta még, hogy az utóbbi 15 év leghidegebb nyara volt az idei Finnországban és hogy ez az augusztus végi időj…

Utazás Finnországon keresztül

Következő napunk nagy része is a kocsiban telt, nem volt jó az időjárás túrázáshoz, így maradtunk annál, hogy amíg esős az időjárás, haladunk előre a Nordkapp felé és majd ott kirándulunk, ahol szebb lesz az idő. Egy rövid sétára álltunk meg Finnország legmagasabb vízesésénél, a Hepoköngasnál. Ez útba esett és még az eső is elállt egy pici időre, mikor ideértünk, így legalább egy kicsit mozogtunk is napközben. Finnországban egyébként elég jól lehet haladni az utakon. Nagyon sok szakaszon lehet 100 km/h-val menni, kicsi a forgalom és jó az utak minősége. Sok a hosszú egyenes szakasz. Néha ez kicsit unalmas, de mikor a rénszarvasokra és a jávorszarvasokra kell figyelni, rögtön éber lesz az ember. Jávorszarvast sajnos csak nagyon messziről sikerült egyszer látnunk, de rénszarvasból sok sétálgat az utak mentén, figyelni kell rájuk. Amiből még sok van az utakon, az az utánfutóval közlekedő autó. Mindenki bogyót vagy fát szállít haza az erdőkből. Finnország egyik legfontosabb bogyója, a mo…

Kummakivi, a furcsa kő

Az előző estét egészen az orosz határ közelében töltöttük, Kelet-Finnországban, mert ezen a részen van egy nagyon érdekes ingókő, a Kummakivi, amit meg akartunk nézni. Annyira közel voltunk Oroszországhoz, hogy már a szálláson is jobban boldogultunk volna az orosszal, mint az angollal. A Kummakivi finnül csak annyit jelent, hogy „furcsa kő”. Megtalálni elég nehéz. Mint utóbb kiderült, a kő magánterületen található, ezért nincs jelölve az út és kiépített turistaútvonal sincs, csak a kitaposott ösvényt lehet követni. Megnézni viszont annak ellenére is meg lehet, hogy magánterület. A skandináv országokban és Finnországban is, amit az erdő ad, az közös érték. Minden ember joga áthaladni, letáborozni, bogyót gyűjteni a műveletlen területeken, erdőkben. Minket a GPS elvitt egy tó partjáig, egy többnyire kövezett út végéig, ami szerinte a sziklához a legközelebb volt. Már parkolt itt egy autó és mire mi kiszálltunk, elrendezkedtünk, megállt mellettünk még egy, így sejtettük, hogy még ha je…

Helsinki, Finnország fővárosa

Elkezdődött utazásunk második fázisa, nekiindultunk a Skandináv-félszigetnek. Délben indult a kompunk Tallinnból Helsinkibe. Finnország már egy egészen más világnak ígérkezett, mint a Balti államok. Délelőtt szakadt az eső Tallinnban, így a szobánkban vártuk, hogy indulhassunk a kikötőbe, mást nem tudtunk csinálni. Bíztunk az időjárás jelentésben, ami Helsinkibe napsütést jelzett. Kicsit több, mint két óra volt a kompút. Annak ellenére, hogy délben indultunk, olyan volt a hajó, mint egy éjszakai bulihajó. Élő zene is volt, lehetett táncolni, nyitva volt a bár, olcsó alkoholt árultak a finn árakhoz mérten és rengeteg játékgépen lehetett játszani. Mi egyik lehetőséget sem használtuk ki. Mikor kikötöttünk Helsinkiben, még tényleg egész jó idő volt, de alig sétáltunk egy kicsit a belvárosban, elkezdett esni itt is az eső. Csak a legfőbb látnivalókat néztük meg, amik a központban, a Piactér (Kauppatori) mellett voltak. Az Uszpenszkij katedrálishoz közel parkoltunk, a Katajanokka félszige…

Tallinn, Észtország fővárosa

A mai napon, sátorbontás után, kora délelőtt már Tallinnba értünk. A kikötő közelében foglaltunk szállást, mert másnap délben indult a kompunk Helsinkibe. Nem akartuk a véletlenre bízni, és esetleg lekésni a kompot, ha útközben eltévedünk, vagy egy útlezárás miatt érünk később a kikötőbe. Jó döntés volt, mert Tallinn sokkal nagyobb, mint gondoltuk és egy terelésnél sikerült is eltévednünk, mert a GPS mindig ugyanarra a lezárt útszakaszra akart visszavinni minket. A szállásunkat még nem tudtuk elfoglalni délelőtt, de bejelentkeztünk és utána már mentünk is felfedezni az óvárost. Tallinn, korábbi nevén Reval (1918-ig), egy 400.000 lakosú város. Óvárosa két részre különül, az Alsóvárosra, Vannalinra és a Felsővárosra, Toompeára. Az Alsóvárosban a kereskedők és a szegényebb réteg élt, míg a Felsővárosban a nemesség és az egyházi méltóság. A 14. században a két réteg között annyira elmérgesedett a viszony, hogy az Alsóvárosiak 2,5 km hosszú várfalat emeltek a városrészük köré, 26 toronny…

Továbbra is Észtországban

A mai napon folytattuk utunkat tovább Tallinn felé. Már nem voltunk messze, így ráérősen pakolásztunk reggel. Az idő nem volt kellemes. Fújt a szél és 7 fok volt. Reggeli után Paldiski sziklái felé vettük az irányt. Paldiski egy település, ami a szovjet megszállás alatt elzárt katonai terület volt. Manapság vezetett túrákat szerveznek a régi katonai bázis területére. Mi ezt a programot kihagytuk, a világítótoronyhoz mentünk, amit az 50 méterrel a tenger felé magasodó sziklákra építettek. A sziklafal folyamatosan omlik le a mélybe, ki is táblázták, hogy veszélyes a szélére menni, bármikor leszakadhat a gyenge lemezes fal. Itt is hasonlóan rossz volt az idő, mint a táborhelyünkön, így nem sokáig maradtunk. Indultunk tovább Keila-Joa felé, ahol egy vízesést néztünk meg és sétáltunk a környező parkban, a folyóparton. Itt már egy kicsit jobb idő volt, piknikezni is tudtunk a vízesés felett, majd séta közben megint megkerestünk egy geocaching ládát. A ma esti, vadkempingre alkalmas táborhe…

Kuressare, Saarema

Reggel ismét hideg időre ébredtünk. Látszott, hogy bármikor elkezdhet esni az eső is, így nagyon gyorsan pakoltuk össze a felszerelésünket, nehogy megint vizesen kelljen összecsomagolni a sátrat. Kuressarén keresztül vitt az utunk és a várat akartuk még itt is megnézni. Ez a Baltikum legjobb állapotban fennmaradt erődítménye. Először úgy gondoltuk, csak kívűlről nézzük meg, de ahogy körbejártuk, látszott, hogy érdemes lehet belülről is felfedezni. Nem is csalódtunk. A vár szinte összes termét be lehet járni, a tornyokba fel lehet menni, és különböző kiállításokat is meg lehet nézni. Van természettudományi kiállítás, az Észtországban élő állatokról, itt honos növényekről, és a szigetet érintő geológiai tudnivalókról. A történelmi kiállítás pedig egészen az évezredekkel ezelőtt élt első szigetlakóktól a közelmúlt történelmi eseményeiig nyújt bepillantást Észtország múltjába és jelenébe. A legérdekesebb mégis maga a vár épülete volt. Körben még megvan a várárok, a várfal kb 5 méter szél…

Saarema, Kaali meteorkráter

Első észtországi reggelünkön esőre ébredtünk. Ez sajnos keresztbe húzta a számításainkat, jóval később tudtunk csak elindulni, mint eredetileg szerettünk volna. Egy idő után csendesedett az eső és délre össze tudtunk pakolni. Ma már Saarema szigetére szerettünk volna érni, kinéztünk egy vadkempingre alkalmas helyet is a sziget nyugati végében, a ferde világítótoronyhoz közel.  Röviddel indulás után még megálltunk a Sooma Nemzeti Parkban tenni egy 3,5 kilométeres sétát az itteni lápos részen, de a lettországi Kemeri Nemzeti Parkban látott lápos terület sokkal lenyűgözőbb és érdekesebb volt. Itt sokkal kevesebb kis tó van, jobban feltöltődött már a terület. A séta után megállás nélkül mentünk Virtsuig, innen indult a kompunk Muhu kicsi szigetére, amit egy gáttal összekötöttek Saarema nagyobb szigetével. Saarema Észtország legnagyobb szigete, a Balti-tengerben fekszik, kb 40.000 ember lakja. Fővárosa Kuressaare, egy 16.000 lakosú városka. A szigeten laktak az észt kalózok, akiket keleti…

Érkezés Észtországba

Reggel még egy utolsó pillantást vetettünk a vándorkövekre a tengerparton, majd elindultunk Észtország felé. Augusztus 20-a nemzeti ünnep Észtországban is, mint otthon. Mi ezen a napon léptük át az észt határt. A Sooma Nemzeti Park felé tartottunk, ahol vadkempingezésre készültünk ismét. Útközben egy városkában láttunk sátoros ünnepséget, hasonlót, mint amiket otthon is tartanak, ezen kívül csak azért tűnt fel, hogy ünnep van, mert a nemzeti park látogatóközpontja zárva volt. Az utunk addig eseménytelen volt. Észtországban megláttuk utunk első jávorszarvas átkelést jelző tábláját, de jávorszarvassal egy jó ideig nem találkoztunk még. Már meg sem lepődtünk, hogy a látogatóközponthoz 7 kilométert földúton kellett megtennünk. Mindhárom balti államban sok út nincs még leaszfaltozva. A látogatóközponttól indul a Hód tanösvény, aminek nagy része fapallón vezet itt is, ezt még bejártuk sátorállítás előtt. A területen, amin a tanösvény keresztülvisz, végig látni a hódok korábbi munkálkodásai…

Gauja Nemzeti Park II

A következő napot is a Gauja Nemzeti Parkban töltöttük, volt még bőven látnivaló. Az útleírásból, amit olvasgattunk, tudtuk, hogy van egy vár a közeli Cesis városában, ahol az egyik ablaktalan toronyba kis lámpással kell felmászni a szűk csigalépcsőkön. Én ezt mindenképp meg szerettem volna nézni, izgalmasnak tűnt, bár a turaidai kastély tornya is hasonló volt, oda is csigalépcsőn kellett felmenni. Cesis kb 40 kilométerre van Siguldától, hamar átértünk oda. Mire odaértünk, a reggeli hűvös időt tűző napsütés váltotta fel. Megint nem akkor volt napsütéses, meleg idő, amikor vízparton voltunk. Hamar megtaláltuk a várkertet és ott még gyorsan egy geocaching ládát is, aztán egy kézműves fagyi után mentünk felfedezni a várat. A várat a 13. század elején, a Német Kardtestvérek Lovagrendje építette, a nyugati torony, ami minket igazán érdekelt, a lovagrend nagymesterének fogadótermét rejti. Nem tudtuk pontosan, hogy van-e vezetett túra, vagy mehet-e mindenki amerre lát, és a pénztáros nem vo…

Gauja Nemzeti Park I

A rigai szállásunkkal kapcsolatos rossz élmények után, fáradtan értünk Siguldába, a Gauja Nemzeti Park központjába. Még korán reggel volt, ködös volt a táj, első dolgunk volt beülni egy kávéra és reggeli péksüteményre egy cukrászdába, ahol pihentünk kicsit és meg is tudtuk tervezni az aznapi programunkat. Egy rövidke, 6 kilométeres túrát néztünk ki, de végül a kitérőkkel együtt sikerült 15 kilométert bejárnunk aznap is a környéken. Siguldából a Gauja-folyó feletti hídon átsétáltunk Turaidára, ahol több látnivaló is található. A Gütmanala barlanggal kezdtük, ami már évszázadok óta kedvelt célpont. Ez Lettország legnagyobb barlangja és a fala tele van feliratokkal, amiket a korábbi utazók véstek a homokkőbe. A legrégebbi a 17. századból való. Ezen a barlangon kívül van még néhány kisebb is a közelben. A Gauja folyó partján haladtunk tovább a Múzeum parkba, ahol a Turaida kastély is található. Valamint itt lehet megnézni, többek között, Lettország egyik legrégibb fatemplomát, egy szobor…

Riga, Lettország fővárosa

Az előző napi hosszú túra miatt, erre a napra egy lazább rigai városnézést terveztünk, de azért még így is gyűltek a kilométerek a lábunkban. Hamar beértünk a jurmalai kempingünkből a városba és a szállásunkat is gyorsan megtaláltuk. Itt viszont nem volt szerencsénk. Sietve foglaltuk a szobát és nem olvastuk el a kommenteket a szállásnál, így nagyon ráfáztunk, rosszul választottunk. Koszos volt a szoba, a konyha és a fürdő is. A recepciós goromba volt és amit az interneten írtak magukról, abból szinte semmi nem volt igaz. Ingyenes parkolást ígértek, de kiderült, hogy az csak este 8-tól lehetséges az utcán, így a kocsi egész délutáni parkolásáért kifizettünk még egyszer annyit, mint a szállás maga volt, mivel az az egy igaz volt, hogy a szállás nagyon közel volt a belvároshoz. Kontinentális reggeli volt a szobaárban, ami náluk két csomag szezámmagos ropit jelentett. Sosem jártam még rosszul Booking.com-os foglalással, így nagyon rosszul esett, hogy így melléfogtunk most. Kicsit rosszk…

Kemeri Nemzeti Park

Ma ismét pihentettük a kocsit és gyalog vágtunk neki a Jurmala mellett fekvő nemzeti park felfedezésének. Egy körtúrát néztünk ki a kempingtől, de nagyon hosszú lett volna, így először a vasútállomáshoz mentünk és Kemeriig, a park központjáig vonattal utaztunk. Még így is 31 kilométert sikerült később sétálni. A Kemeri vasútállomástól a Kemeri park fő látnivalójához, a lápvilághoz tartottunk. Itt pallókból alakítottak ki egy három és fél kilométeres útvonalat, ami végigvisz a láp egy részén. Nem érdemes a pallókról letérni, mert a talaj nagyon ingoványos, bárhol bele lehet süllyedni a talajba. Az út felénél van egy kilátó, innen belátható az egész terület. A korábbi tavat fenyőerdő veszi körül, a lápon viszont csak alacsony bokrok, kisebb fák élnek meg, ezeknek a súlyát viseli el a talaj. Sok kisebb tavacska alakult ki, ezeket még nem nőtte be az élővilág teljesen. Innen Kemeri városába mentünk vissza, a Kemeri parkba, ahol régen, a két világháború között pezsgő társasági élet folyt,…

Európa legszélesebb vízesése

Ma megint utazós nap következett, átléptük a litván-lett határt. Először a tengerparton haladtunk, majd Liepaja után Kuldigának vettük az irányt, ami az aznapi első megállónk volt. Lettország közel azonos területű, mint Litvánia, 64.500 km2, de 1 millióval kevesebben lakják, a lakosság száma összesen 2millió fő. Már Litvánia is elég tágas benyomást keltett, kevés helyen éreztük, hogy nagy tömeg lenne, de Lettországban ez még inkább így van. Kevesen vannak az utakon is, jól lehet haladni autóval. Viszont az elég meglepő, hogy az egy számjegyű főutakon is bele lehet futni traktorokba és egyéb lassú járművekbe menet közben. Az utak minősége mindkét országban hasonló. A fontosabb útvonalak jó minőségűek, általában csak két sávosak, de sokszor leállósávval, vagy széles sávokkal, viszont máshol, kisebb települések között is akadnak még földutak, és a kevésbé fontos főútvonalakon sincs pótolva mindenütt az aszfaltozás, ilyen helyeken mi a megengedett 90 helyett csak 70-vel tudtunk menni, h…

Pihenőnap

Ma pihenőnapot tartottunk, így az egész napot a kempingben és a tengerparton töltöttük. Hosszú hetünk volt, több, mint 1700 kilométert utaztunk egy hét alatt, úgy éreztük erre szükség van, messze van még az út vége, kell energia későbbre is. Nagyon szép napsütéses napunk volt, és még a szél is csendesedett, fürödtünk is megint a tengerben. Bár még a napsütéses idő ellenére sem mondható, hogy strandidő lett volna. Ez volt utolsó napunk Litvániában, sok helyen jártunk, de talán lehet ide még érdemes lesz egyszer visszajönni, maradt még látnivaló.

Vezetés: 0 km
Séta: 9973 m

A Kur-földnyelv

Litvánia kihagyhatatlan látnivalója a Kur-földnyelv, amely egy 98 km hosszú és 600-2000 méter széles félsziget Klaipeda és Lesznoj (Oroszország) között. A 98 kilométerből 52 km tartozik Litvániához és 46 km Oroszország Kalinyigrádi körzetéhez. A félsziget Lesznojnál csatlakozik a földrészhez. A földnyelv szinte egésze homokos talajú, ennek köszönhető, hogy itt található Európa egyik legnagyobb dűnéje is. A félsziget a Kur-öblöt és a Balti-tengert választja el egymástól. Klaipedából nagyjából 10 perces kompúttal lehet átkelni a túlpartra. Vasárnap ide készültünk kirándulni. Elég rossz időre ébredtünk, eleredt többször is az eső, így sajnos csak későn tudtunk elindulni a kempingből. A kompra szállás is elég lassan ment, pedig folyamatosan járt több komp is a két oldal között. Ahogy átértünk, mi Nida falucska felé indultunk, mert itt található a Parnidis-dűne, ami az egyik legnagyobbnak mondott Európában. Ez a komptól 50 kilométerre van, tehát már az orosz határhoz közel. A szigeten útd…

A Balti-tenger partján

Szombat délelőtt indultunk a litván tengerpartra. Előre kinéztünk egy kempinget a parton, beprogramoztuk a GPS-be, aztán szinte folyamatosan levezettük a 310 kilométert a tengerpartig. Klaipeda a legnagyobb litván tengerparti város, ettől nem messze északra található Karklé, ami egy üdülőrész. Nem hagyományos tengerparti üdülőváros, kivilágított sétánnyal és árusokkal, hanem csak pár ház, aztán egy fenyőerdő-sáv Klaipedáig, melyben néhol kempingek és tanyák találhatóak. A kemping, amit kinéztünk, kiderült, hogy nem tengerparti, így gyorsan kerestünk másikat, és megint egy érdekes helyre bukkantunk. A Karkelbeck No 409 nevű kempinget választottuk, ahol annak idején valószínűleg a 409-es számú királyi borostyánüzlet működött. A kemping konyháját egy pajtában rendezték be, a tisztálkodó helyiségek pedig a pajta oldalában vannak elhelyezve, szinte szabadtérben, lengőajtóval felszerelve. A kemping 90 méterre van a parttól, csak az erdősáv választja el a tengertől, ami nagyon hasznos, mert…

Vilnius, Litvánia fővárosa

A mai napon Litvánia fővárosába, Vilniusba látogattunk el. Trakaitól csupán 27 kilométerre található, fél óra kocsival. Visszafelé ebből lett majdnem másfél órás az út, a péntek délutáni csúcsforgalom és két koccanásos baleset miatt. Olvastuk korábban, hogy sok a közúti baleset Litvániában, de az eddigi tapasztalataink alapján elég nyugodt sofőröknek tűntek a litvánok. Vilniusról annyit érdemes tudni, hogy nagyjából 550.000 lakosa van, a Neris és a keskeny Vilnia folyók találkozásánál fekszik, hét domb között. Óvárosa, amely az UNESCO Világörökség része, az egyik legnagyobb barokk óváros Európában. Főbb látványosságai ennek ellenére egy nap alatt is bejárhatóak. Mi a város délnyugati részén parkoltunk, közel a Hajnal-kapuhoz, így itt kezdtük a városnézést. A Hajnal-kapunál rögtön egy magyar nyelvű táblára lettünk figyelmesek. Sólyom László avatta fel 2006-ban, azoknak a vilniusiaknak az emlékére, akik 1956-ban nyíltan támogatták a magyar felkelést a szovjet elnyomással szemben. Kel…

Trakai

Trakaiban ismét nem sátorban aludtunk, mert a kempingnél alig valamivel drágábban találtunk a várostól nem messze egy nagyon kényelmes, színvonalas szállást. 3 kilométerre voltunk a várostól, de nem akartuk a kocsit elővenni, neki is járt egy nap pihenő, így gyalog vágtunk neki a mai napnak. Így sikerült közel 15 kilométert sétálni nap végére. Trakai egy félszigeten fekszik, a Galve-tó partján, amiről pedig híres, az a tó egyik szigetén álló vár. A félsziget partja mentén sétáltunk el a várig, egy kellemes kis sétányon és nagyon sajnáltuk, hogy rossz időre készültünk és esőkabátot vittünk magunkkal, nem pedig fürdőruhát. Közel 30 fok volt napközben, de reggel még vihart jeleztek elő délutánra.  A sétány mentén különböző vízi eszközöket lehet bérelni, kajakot, csónakot, vízi biciklit, SUP-ot, de vitorlásra és kishajóra is be lehet fizetni egy órás sétahajózásra. A várat a 14. században építették, de az évszázadok során csökkent a jelentősége, nem használták és így egyre romlott az áll…

Úton Litvániába

Utolsó napunk Lengyelországban. Még sétáltunk egyet a kemping melletti tóparti erdőben, de rövidre fogtuk, mert ma is elég erősen támadtak a szúnyogok - minimum 5 szúnyog jutott lábanként. Inkább összepakoltunk és bementünk még a városba, Augustowba, begyűjteni az itteni egyik geoládát, majd a határ felé vettük az irányt. Útközben még megálltunk egy levesre a lengyel oldalon, egy kellemes, kis tóparti településen, Gibyben, hogy elköltsük a maradék zlotynkat. Kinéztünk egy gusztusos, élénk lila színű levest, amilyet sokan ettek, és amiről gondoltuk, hogy borscs lesz, azaz céklaleves, és olyat rendeltünk mi is, az angolul nem nagyon beszélő felszolgálótól, de végül meglepetésünkre egy teljesen másféle levest hoztak nekünk. Mint kiderült, mi a meleg, ukrán vagy orosz borscsot kaptuk, míg a többiek, a nyárias, hideg, lengyel vagy litván borscsot rendelték, amit itt Chlodniknak neveznek. Szerencsére még arra is lesz időnk, hogy ez utóbbit is kipróbáljuk. Gibyből már megállás nélkül haladt…