Ugrás a fő tartalomra

Vilnius, Litvánia fővárosa

A mai napon Litvánia fővárosába, Vilniusba látogattunk el. Trakaitól csupán 27 kilométerre található, fél óra kocsival. Visszafelé ebből lett majdnem másfél órás az út, a péntek délutáni csúcsforgalom és két koccanásos baleset miatt. Olvastuk korábban, hogy sok a közúti baleset Litvániában, de az eddigi tapasztalataink alapján elég nyugodt sofőröknek tűntek a litvánok.
Vilniusról annyit érdemes tudni, hogy nagyjából 550.000 lakosa van, a Neris és a keskeny Vilnia folyók találkozásánál fekszik, hét domb között. Óvárosa, amely az UNESCO Világörökség része, az egyik legnagyobb barokk óváros Európában. Főbb látványosságai ennek ellenére egy nap alatt is bejárhatóak.
Mi a város délnyugati részén parkoltunk, közel a Hajnal-kapuhoz, így itt kezdtük a városnézést. A Hajnal-kapunál rögtön egy magyar nyelvű táblára lettünk figyelmesek. Sólyom László avatta fel 2006-ban, azoknak a vilniusiaknak az emlékére, akik 1956-ban nyíltan támogatták a magyar felkelést a szovjet elnyomással szemben.
Kellemes kis sétával bejártuk a központot, ahol a főbb épületek találhatóak, mint pl. a Városháza és a Szent Kázmér templom a háromszög alakú Városháza téren vagy a Székesegyház, a harangtoronnyal a Katedrális téren. A Székesegyházban szintén egy magyar vonatkozásra figyeltünk fel. A templom egyik kápolnáját Szent Lászlónak szentelte Jagelló litván fejedelem a 14. században, így a kápolnában megtekinthető a magyar uralkodó szobra is.
Magyar szemmel nézve még érdekes, hogy Vilniusban található Kelet-Európa egyik legrégebbi egyeteme, melynek egyik alapítója Báthory István volt. Az egyetem épületei is megtekinthetők, és legmagasabb épületének tornyában is fel lehet menni a kilátás kedvéért.
Mi a Gediminas kastély maradványaihoz másztunk fel a hasonló nevű dombra, hogy felülnézetből is megnézzük Vilniust, de ebben némileg csalódtunk, nincs a városnak meghatározó városképe felülről. Az viszont innen is látszódik, hogy rengeteg templom található a városban. Amerre néztünk, templomokat láttunk, mintha minden vallásnak lenne itt egy temploma, vagy inkább több. Amelyiket leginkább érdemes megnézni, az a Vilnia folyócska melletti Szent Anna templom, ami már Napóleonnak is nagyon tetszett, állítólag azt mondta róla, mikor hódító útjai során Litvánia területén járt, hogy magával vinné Párizsba.
Vilnius egyik furcsa érdekessége még az Uzupis köztársaság, ami egy bohém városrész a fővárosban, saját alkotmánnyal, himnusszal, miniszterekkel. Művészek alapították 1997-ben. Jelképük, egy harsonát fújó angyal. Alkotmányuk több nyelven ki van függesztve egy falra.
Mire ideértünk meg is éheztünk és szerencsére találtunk egy jó éttermet, ahol megkóstoltuk a hideg céklalevest és a Cepelinai-t, ami hússal töltött burgonyás tészta, nevét pedig onnan kapta, hogy a Zeppelin léghajóra emlékeztet az alakja.


Vezetés: 53 km                                                            
Séta: 13712 m



Harangtorony a Katedrális téren

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…