Ugrás a fő tartalomra

Kuressare, Saarema

Reggel ismét hideg időre ébredtünk. Látszott, hogy bármikor elkezdhet esni az eső is, így nagyon gyorsan pakoltuk össze a felszerelésünket, nehogy megint vizesen kelljen összecsomagolni a sátrat. Kuressarén keresztül vitt az utunk és a várat akartuk még itt is megnézni. Ez a Baltikum legjobb állapotban fennmaradt erődítménye. Először úgy gondoltuk, csak kívűlről nézzük meg, de ahogy körbejártuk, látszott, hogy érdemes lehet belülről is felfedezni. Nem is csalódtunk. A vár szinte összes termét be lehet járni, a tornyokba fel lehet menni, és különböző kiállításokat is meg lehet nézni. Van természettudományi kiállítás, az Észtországban élő állatokról, itt honos növényekről, és a szigetet érintő geológiai tudnivalókról. A történelmi kiállítás pedig egészen az évezredekkel ezelőtt élt első szigetlakóktól a közelmúlt történelmi eseményeiig nyújt bepillantást Észtország múltjába és jelenébe. A legérdekesebb mégis maga a vár épülete volt. Körben még megvan a várárok, a várfal kb 5 méter széles, egy hatalmas kapun lehet a várudvarba bejutni. A tornyokba keskeny csigalépcsők vezetnek itt is fel. A két torony között, több emeletnyi magasságban, a vár falán lehet körbesétálni. Az egyik torony megmászása közben furcsa hangokat hallottunk, először azt hittük, a szél süvít. Viszont mikor az egyik szinten beléptünk egy kis átjáróra, rájöttünk, hogy nem a szél volt az, amit hallunk, hanem egy oroszlán bömbölése. Kiderült, hogy a vár urának szobájához értünk, ahol a várban tartózkodásakor a rabok ügyében döntött. A hiedelmek szerint, a halálra ítélteket, a szoba melletti mély aknába lökték, ahol éhes oroszlánok várták a szerencsétleneket. Mikor az akna feletti hídra ér a látogató, hangzik fel az oroszlánok bömbölése, melyet a torony többi részében is hallani. A vár egy másik szobájában egy teremőr magyarázza el, hogyan működött a padlófűtés a várban már 300 évvel ezelőtt.
A vár és a kiállítások megtekintése lefárasztott minket, főleg szellemileg. Az ismét csepergő eső pedig kicsit elkedvetlenített, így gyorsan beültünk egy kellemes kis étterembe, hogy egy jó ebéd után  vághassunk neki az útnak vissza, Észtország szárazföldi részére. Útközben Muhu szigetén még megnéztünk egy hagyományos szélmalmot, kárpótlásul, hogy az anglai szélmalom park kimaradt.
A kompozás megint ugyanúgy zökkenőmentesen ment, mint előző nap. Vadkempingezésre készültünk ismét, még a helyszínt is kinéztük előre. Nagyon szép útvonalon autóztunk, fenyőerdők között; vándorkövek mellett haladtunk el. Azt gondoltunk erdőben fogunk sátorozni, de végül ismét tengerparton töltöttük az éjszakát. Méghozzá a legszebb tengerparton, amerre eddig jártunk. Tiszta, homokos tengerpart volt és nem fújt a szél, tükörsima volt a víz. Órákig elnéztük volna, de sátrat kellett állítanunk és a vacsoráról is gondoskodnunk kellett.

Vezetés: 199 km
Séta: 10698 m

Vár Kuressaréban

Tengerpart közel a táborhelyhez

Tengerparti erdősáv


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…