Kuressare, Saarema

Reggel ismét hideg időre ébredtünk. Látszott, hogy bármikor elkezdhet esni az eső is, így nagyon gyorsan pakoltuk össze a felszerelésünket, nehogy megint vizesen kelljen összecsomagolni a sátrat. Kuressarén keresztül vitt az utunk és a várat akartuk még itt is megnézni. Ez a Baltikum legjobb állapotban fennmaradt erődítménye. Először úgy gondoltuk, csak kívűlről nézzük meg, de ahogy körbejártuk, látszott, hogy érdemes lehet belülről is felfedezni. Nem is csalódtunk. A vár szinte összes termét be lehet járni, a tornyokba fel lehet menni, és különböző kiállításokat is meg lehet nézni. Van természettudományi kiállítás, az Észtországban élő állatokról, itt honos növényekről, és a szigetet érintő geológiai tudnivalókról. A történelmi kiállítás pedig egészen az évezredekkel ezelőtt élt első szigetlakóktól a közelmúlt történelmi eseményeiig nyújt bepillantást Észtország múltjába és jelenébe. A legérdekesebb mégis maga a vár épülete volt. Körben még megvan a várárok, a várfal kb 5 méter széles, egy hatalmas kapun lehet a várudvarba bejutni. A tornyokba keskeny csigalépcsők vezetnek itt is fel. A két torony között, több emeletnyi magasságban, a vár falán lehet körbesétálni. Az egyik torony megmászása közben furcsa hangokat hallottunk, először azt hittük, a szél süvít. Viszont mikor az egyik szinten beléptünk egy kis átjáróra, rájöttünk, hogy nem a szél volt az, amit hallunk, hanem egy oroszlán bömbölése. Kiderült, hogy a vár urának szobájához értünk, ahol a várban tartózkodásakor a rabok ügyében döntött. A hiedelmek szerint, a halálra ítélteket, a szoba melletti mély aknába lökték, ahol éhes oroszlánok várták a szerencsétleneket. Mikor az akna feletti hídra ér a látogató, hangzik fel az oroszlánok bömbölése, melyet a torony többi részében is hallani. A vár egy másik szobájában egy teremőr magyarázza el, hogyan működött a padlófűtés a várban már 300 évvel ezelőtt.

A vár és a kiállítások megtekintése lefárasztott minket, főleg szellemileg. Az ismét csepergő eső pedig kicsit elkedvetlenített, így gyorsan beültünk egy kellemes kis étterembe, hogy egy jó ebéd után  vághassunk neki az útnak vissza, Észtország szárazföldi részére. Útközben Muhu szigetén még megnéztünk egy hagyományos szélmalmot, kárpótlásul, hogy az anglai szélmalom park kimaradt.

A kompozás megint ugyanúgy zökkenőmentesen ment, mint előző nap. Vadkempingezésre készültünk ismét, még a helyszínt is kinéztük előre. Nagyon szép útvonalon autóztunk, fenyőerdők között; vándorkövek mellett haladtunk el. Azt gondoltunk erdőben fogunk sátorozni, de végül ismét tengerparton töltöttük az éjszakát. Méghozzá a legszebb tengerparton, amerre eddig jártunk. Tiszta, homokos tengerpart volt és nem fújt a szél, tükörsima volt a víz. Órákig elnéztük volna, de sátrat kellett állítanunk és a vacsoráról is gondoskodnunk kellett.

Vezetés: 199 km
Séta: 10698 m

Vár Kuressaréban

Tengerpart közel a táborhelyhez

Tengerparti erdősáv