Ugrás a fő tartalomra

Európa legszélesebb vízesése

Ma megint utazós nap következett, átléptük a litván-lett határt. Először a tengerparton haladtunk, majd Liepaja után Kuldigának vettük az irányt, ami az aznapi első megállónk volt.
Lettország közel azonos területű, mint Litvánia, 64.500 km2, de 1 millióval kevesebben lakják, a lakosság száma összesen 2millió fő. Már Litvánia is elég tágas benyomást keltett, kevés helyen éreztük, hogy nagy tömeg lenne, de Lettországban ez még inkább így van. Kevesen vannak az utakon is, jól lehet haladni autóval. Viszont az elég meglepő, hogy az egy számjegyű főutakon is bele lehet futni traktorokba és egyéb lassú járművekbe menet közben.
Az utak minősége mindkét országban hasonló. A fontosabb útvonalak jó minőségűek, általában csak két sávosak, de sokszor leállósávval, vagy széles sávokkal, viszont máshol, kisebb települések között is akadnak még földutak, és a kevésbé fontos főútvonalakon sincs pótolva mindenütt az aszfaltozás, ilyen helyeken mi a megengedett 90 helyett csak 70-vel tudtunk menni, hogy ne rázzuk szét az autót.
Dél környékén értünk Kuldigába, az óváros előtt leparkoltuk a kocsit és elindultunk felfedezni az első lett várost, ahol jártunk. Első benyomásunk az volt, hogy talán Litvánia gazdagabb ország, vagy csak jobban osztják el a pénzt, mindenesetre, itt Kuldiga belvárosában rengeteg rossz állapotú,  felújításra szoruló épület van. Mi a vízeséshez igyekeztünk viszont, amiről tudni kell, hogy a legszélesebb vízesés Európában, 249 méter, de a magassága még a legmagasabb pontokon is éppen csak 2 méter. Nem is számítottunk sokra, de végül pozitívan csalódtunk. Átkeltünk egy hídon, hogy a vízesés várostól távolabbi végéhez jussunk, ahol az információs táblák voltak, de utána láttuk, hogy sokan a vízesés tetején sétálgatnak, vagy benne fürdenek, így visszafelé már mi is a vízesésen keresztül mentünk vissza a városba. Nagy élmény volt a köveken egyensúlyozni a víz sodrásában. Kevés vízesés van szerintem, amelyiknek a tetején így lehet sétálgatni. Érdekes volt.
Kuldigából Riga felé indultunk tovább, de még egyelőre csak Jurmaláig jutottunk, ahol kinéztünk magunknak egy kempinget két éjszakára. Jurmala egy tengerparti nyaraló település a Rigai-öböl partján, de mi nem ezért jöttünk, hanem a Kemeri Nemzeti Park felfedezése miatt. Ez lesz a holnapi program.

Vezetés: 330 km
Séta: 8356 m




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…