Ugrás a fő tartalomra

Európa legszélesebb vízesése

Ma megint utazós nap következett, átléptük a litván-lett határt. Először a tengerparton haladtunk, majd Liepaja után Kuldigának vettük az irányt, ami az aznapi első megállónk volt.
Lettország közel azonos területű, mint Litvánia, 64.500 km2, de 1 millióval kevesebben lakják, a lakosság száma összesen 2millió fő. Már Litvánia is elég tágas benyomást keltett, kevés helyen éreztük, hogy nagy tömeg lenne, de Lettországban ez még inkább így van. Kevesen vannak az utakon is, jól lehet haladni autóval. Viszont az elég meglepő, hogy az egy számjegyű főutakon is bele lehet futni traktorokba és egyéb lassú járművekbe menet közben.
Az utak minősége mindkét országban hasonló. A fontosabb útvonalak jó minőségűek, általában csak két sávosak, de sokszor leállósávval, vagy széles sávokkal, viszont máshol, kisebb települések között is akadnak még földutak, és a kevésbé fontos főútvonalakon sincs pótolva mindenütt az aszfaltozás, ilyen helyeken mi a megengedett 90 helyett csak 70-vel tudtunk menni, hogy ne rázzuk szét az autót.
Dél környékén értünk Kuldigába, az óváros előtt leparkoltuk a kocsit és elindultunk felfedezni az első lett várost, ahol jártunk. Első benyomásunk az volt, hogy talán Litvánia gazdagabb ország, vagy csak jobban osztják el a pénzt, mindenesetre, itt Kuldiga belvárosában rengeteg rossz állapotú,  felújításra szoruló épület van. Mi a vízeséshez igyekeztünk viszont, amiről tudni kell, hogy a legszélesebb vízesés Európában, 249 méter, de a magassága még a legmagasabb pontokon is éppen csak 2 méter. Nem is számítottunk sokra, de végül pozitívan csalódtunk. Átkeltünk egy hídon, hogy a vízesés várostól távolabbi végéhez jussunk, ahol az információs táblák voltak, de utána láttuk, hogy sokan a vízesés tetején sétálgatnak, vagy benne fürdenek, így visszafelé már mi is a vízesésen keresztül mentünk vissza a városba. Nagy élmény volt a köveken egyensúlyozni a víz sodrásában. Kevés vízesés van szerintem, amelyiknek a tetején így lehet sétálgatni. Érdekes volt.
Kuldigából Riga felé indultunk tovább, de még egyelőre csak Jurmaláig jutottunk, ahol kinéztünk magunknak egy kempinget két éjszakára. Jurmala egy tengerparti nyaraló település a Rigai-öböl partján, de mi nem ezért jöttünk, hanem a Kemeri Nemzeti Park felfedezése miatt. Ez lesz a holnapi program.

Vezetés: 330 km
Séta: 8356 m




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…