Ugrás a fő tartalomra

Gauja Nemzeti Park II

A következő napot is a Gauja Nemzeti Parkban töltöttük, volt még bőven látnivaló. Az útleírásból, amit olvasgattunk, tudtuk, hogy van egy vár a közeli Cesis városában, ahol az egyik ablaktalan toronyba kis lámpással kell felmászni a szűk csigalépcsőkön. Én ezt mindenképp meg szerettem volna nézni, izgalmasnak tűnt, bár a turaidai kastély tornya is hasonló volt, oda is csigalépcsőn kellett felmenni. Cesis kb 40 kilométerre van Siguldától, hamar átértünk oda. Mire odaértünk, a reggeli hűvös időt tűző napsütés váltotta fel. Megint nem akkor volt napsütéses, meleg idő, amikor vízparton voltunk. Hamar megtaláltuk a várkertet és ott még gyorsan egy geocaching ládát is, aztán egy kézműves fagyi után mentünk felfedezni a várat. A várat a 13. század elején, a Német Kardtestvérek Lovagrendje építette, a nyugati torony, ami minket igazán érdekelt, a lovagrend nagymesterének fogadótermét rejti.
Nem tudtuk pontosan, hogy van-e vezetett túra, vagy mehet-e mindenki amerre lát, és a pénztáros nem volt túl bőbeszédű, nem nagyon akart eligazítást adni, egyszavas válaszokat adott a kérdéseinkre. Már nem először tapasztaltuk, hogy tényleg kicsit zárkózottak az északiak. Nem gorombák, de nem is túl közlékenyek, beszédesek. Végül azért feltaláltuk magunkat. Elindultunk megkeresni a tornyot. Először egy másik toronyba mentünk, itt egy vaslétrán lefelé kellett mászni két szintet, de csak egy pottyantós WC-t találtunk odalenn. Ezt az alkalmatosságot a legtöbb toronyban megtaláltuk, amiben jártunk, később is. Végül meglett az ablaktalan torony is. Egy korabeli öltözékű fiú gyújtotta meg a lámpásokat és osztotta ki a turistáknak. Fogtuk a kis lámpásainkat és indultunk a toronyba. Három szintes a torony, felfelé és lefelé külön út vezet és tényleg jó néhányszor hasznos volt a gyertya fénye, olyan sötét volt a csigalépcsőkön. A torony első szintjén volt a nagymester fogadóterme és szobája. Miután lejöttünk, még körülnéztünk a várkert másik részében, ahol középkori fűszereskertet is kialakítottak és egyéb korabeli használati eszközöket is elhelyeztek – játékokat, kalodát, ágyúgolyókat.
Cesis, Siguldával ellentétben óvárosias hangulatú település, sikátorokkal, régi házakkal, macskaköves utcákkal, de itt is, mint Kuldigában, rossz állapotban vannak az épületek.
Rövid séta után, indultunk vissza Siguldába, ahol még túrázni készültünk. Útközben viszont beborult és mire Siguldába értünk, szakadt az eső. Kicsit vártunk a kocsiban és közben változtattunk a terveinken. Mikor csendesedett az eső, gyorsan megnéztük a siguldai várat is, majd egy rövidebb túrát tettünk az előzetesen kigondoltnál, a Gauja-folyó mentén. A 15 méter magas Velnala homokkő sziklákat néztük meg a folyó mentén és az itt lévő barlangot. Kellemes, de sietős túra volt, mert elkezdett megint dörögni az ég. Épp visszaértünk a kocsihoz, mikor eleredt az eső. Néztük az időjárás jelentő portálokat és úgy tűnt, a tengerparton kedvezőbb az időjárás. Mivel csak 60 kilométerre voltunk, hamar le is értünk a partra, mégpedig a Laucu vándorkövekhez, amiket a jég lökött ki a tengerpartra 1853 tavaszán.
Találtunk egy kempinget is, így itt töltöttük az utolsó esténket Lettországban. Lettországból úgy érzem kihoztuk, amit lehetett. Sokat túráztunk és az összes főbb nevezetességet sikerült megnéznünk. 

Vezetés: 145 km
Séta: 13777 m






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…