Ugrás a fő tartalomra

Gauja Nemzeti Park II

A következő napot is a Gauja Nemzeti Parkban töltöttük, volt még bőven látnivaló. Az útleírásból, amit olvasgattunk, tudtuk, hogy van egy vár a közeli Cesis városában, ahol az egyik ablaktalan toronyba kis lámpással kell felmászni a szűk csigalépcsőkön. Én ezt mindenképp meg szerettem volna nézni, izgalmasnak tűnt, bár a turaidai kastély tornya is hasonló volt, oda is csigalépcsőn kellett felmenni. Cesis kb 40 kilométerre van Siguldától, hamar átértünk oda. Mire odaértünk, a reggeli hűvös időt tűző napsütés váltotta fel. Megint nem akkor volt napsütéses, meleg idő, amikor vízparton voltunk. Hamar megtaláltuk a várkertet és ott még gyorsan egy geocaching ládát is, aztán egy kézműves fagyi után mentünk felfedezni a várat. A várat a 13. század elején, a Német Kardtestvérek Lovagrendje építette, a nyugati torony, ami minket igazán érdekelt, a lovagrend nagymesterének fogadótermét rejti.
Nem tudtuk pontosan, hogy van-e vezetett túra, vagy mehet-e mindenki amerre lát, és a pénztáros nem volt túl bőbeszédű, nem nagyon akart eligazítást adni, egyszavas válaszokat adott a kérdéseinkre. Már nem először tapasztaltuk, hogy tényleg kicsit zárkózottak az északiak. Nem gorombák, de nem is túl közlékenyek, beszédesek. Végül azért feltaláltuk magunkat. Elindultunk megkeresni a tornyot. Először egy másik toronyba mentünk, itt egy vaslétrán lefelé kellett mászni két szintet, de csak egy pottyantós WC-t találtunk odalenn. Ezt az alkalmatosságot a legtöbb toronyban megtaláltuk, amiben jártunk, később is. Végül meglett az ablaktalan torony is. Egy korabeli öltözékű fiú gyújtotta meg a lámpásokat és osztotta ki a turistáknak. Fogtuk a kis lámpásainkat és indultunk a toronyba. Három szintes a torony, felfelé és lefelé külön út vezet és tényleg jó néhányszor hasznos volt a gyertya fénye, olyan sötét volt a csigalépcsőkön. A torony első szintjén volt a nagymester fogadóterme és szobája. Miután lejöttünk, még körülnéztünk a várkert másik részében, ahol középkori fűszereskertet is kialakítottak és egyéb korabeli használati eszközöket is elhelyeztek – játékokat, kalodát, ágyúgolyókat.
Cesis, Siguldával ellentétben óvárosias hangulatú település, sikátorokkal, régi házakkal, macskaköves utcákkal, de itt is, mint Kuldigában, rossz állapotban vannak az épületek.
Rövid séta után, indultunk vissza Siguldába, ahol még túrázni készültünk. Útközben viszont beborult és mire Siguldába értünk, szakadt az eső. Kicsit vártunk a kocsiban és közben változtattunk a terveinken. Mikor csendesedett az eső, gyorsan megnéztük a siguldai várat is, majd egy rövidebb túrát tettünk az előzetesen kigondoltnál, a Gauja-folyó mentén. A 15 méter magas Velnala homokkő sziklákat néztük meg a folyó mentén és az itt lévő barlangot. Kellemes, de sietős túra volt, mert elkezdett megint dörögni az ég. Épp visszaértünk a kocsihoz, mikor eleredt az eső. Néztük az időjárás jelentő portálokat és úgy tűnt, a tengerparton kedvezőbb az időjárás. Mivel csak 60 kilométerre voltunk, hamar le is értünk a partra, mégpedig a Laucu vándorkövekhez, amiket a jég lökött ki a tengerpartra 1853 tavaszán.
Találtunk egy kempinget is, így itt töltöttük az utolsó esténket Lettországban. Lettországból úgy érzem kihoztuk, amit lehetett. Sokat túráztunk és az összes főbb nevezetességet sikerült megnéznünk. 

Vezetés: 145 km
Séta: 13777 m






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…