Ugrás a fő tartalomra

A Kur-földnyelv

Litvánia kihagyhatatlan látnivalója a Kur-földnyelv, amely egy 98 km hosszú és 600-2000 méter széles félsziget Klaipeda és Lesznoj (Oroszország) között. A 98 kilométerből 52 km tartozik Litvániához és 46 km Oroszország Kalinyigrádi körzetéhez. A félsziget Lesznojnál csatlakozik a földrészhez.
A földnyelv szinte egésze homokos talajú, ennek köszönhető, hogy itt található Európa egyik legnagyobb dűnéje is. A félsziget a Kur-öblöt és a Balti-tengert választja el egymástól. Klaipedából nagyjából 10 perces kompúttal lehet átkelni a túlpartra.
Vasárnap ide készültünk kirándulni. Elég rossz időre ébredtünk, eleredt többször is az eső, így sajnos csak későn tudtunk elindulni a kempingből. A kompra szállás is elég lassan ment, pedig folyamatosan járt több komp is a két oldal között. Ahogy átértünk, mi Nida falucska felé indultunk, mert itt található a Parnidis-dűne, ami az egyik legnagyobbnak mondott Európában. Ez a komptól 50 kilométerre van, tehát már az orosz határhoz közel. A szigeten útdíjat is kell fizetni. Ez személyautóknak 20 €.
Először a dűne feletti obeliszkhez mentünk, innen, azt mondják, egyedülálló módon, a nap a vízből bukkan elő reggel és oda is bukik le este a másik oldalon. Azt olvastuk mindenütt, hogy a dűne veszélyeztetett terület és csak a kijelölt utakon lehet közlekedni, ehhez képest nagyon meglepődtünk, hogy odalent, a homokban gyerekek rohangáltak.
Elindultuk felfedezni a dűnét és kiderült, hogy teljesen körbe is lehet járni, lehet a homokon sétálni, csak néhány helyen vannak táblák, hogy veszélyes, mert leszakadhat a homokfal. Nagyjából másfél-két óra alatt meg lehet kerülni a dűnét, az út áthalad az úgynevezett Holtak völgyén is. Egyik oldalról csak homok, néhol fűvel benőve, másik oldalról a tenger szegélyezte az utunkat. Nem találkoztunk sok emberrel ezen a részen, a turisták nagy része csak az obeliszkhez sétál fel. Viszont az is kiderült, hogy ezen a dűnén kívűl még van egy sokkal nagyobbnak tűnő és tisztább, nem fűvel benőtt is, de az szigorúan védett terület, oda nem mehetnek látogatók, csak a kijelölt túraútvonalról látszik, egy kis öböl túlpartján.
A dűne megtekintésén kívűl mi még Juodkranté falucskát és a Borostyán-öblöt néztük meg, valamint Nidában felmentünk az Urbis-dombra egy geocaching láda kedvéért.
A Borostyán-öböl onnan kapta a nevét, hogy régen itt volt a borostyán kitermelés egyik központja. Ma már ennek semmi nyoma, az öböl vizén néhány faszobor tekinthető meg, amiket minden szeptemberben elégetnek egy ünnepség keretein belül.

Vezetés: 130 km
Séta: 16666 m






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…