Ugrás a fő tartalomra

A Balti-tenger partján

Szombat délelőtt indultunk a litván tengerpartra. Előre kinéztünk egy kempinget a parton, beprogramoztuk a GPS-be, aztán szinte folyamatosan levezettük a 310 kilométert a tengerpartig.
Klaipeda a legnagyobb litván tengerparti város, ettől nem messze északra található Karklé, ami egy üdülőrész. Nem hagyományos tengerparti üdülőváros, kivilágított sétánnyal és árusokkal, hanem csak pár ház, aztán egy fenyőerdő-sáv Klaipedáig, melyben néhol kempingek és tanyák találhatóak.
A kemping, amit kinéztünk, kiderült, hogy nem tengerparti, így gyorsan kerestünk másikat, és megint egy érdekes helyre bukkantunk. A Karkelbeck No 409 nevű kempinget választottuk, ahol annak idején valószínűleg a 409-es számú királyi borostyánüzlet működött. A kemping konyháját egy pajtában rendezték be, a tisztálkodó helyiségek pedig a pajta oldalában vannak elhelyezve, szinte szabadtérben, lengőajtóval felszerelve.
A kemping 90 méterre van a parttól, csak az erdősáv választja el a tengertől, ami nagyon hasznos, mert a tenger felől folyamatosan fúj a szél. Először zavaró a folyamatos susogás, de egy idő után meg lehet szokni.
Gyors sátorállítás után lementünk a partra fürdeni. Persze a változékony időjárás nem hazudtolta meg magát. A szép napsütéses idő helyett hirtelen csepergő eső lett, de nem tartott sokáig, így kicsit vacogva, de azért megfürödtünk a Balti-tengerben. A víz nem volt egyébként hideg, csak a nagy szél miatt volt kellemetlen a fürdés után kijönni a partra.
Itt a part egyébként homokos, köves, és a keskeny parti sáv után egy kb 20 méter magas fal található, így csak a telepített lépcsőkön lehet a partot megközelíteni.

Vezetés: 310 km
Séta: 10457 m




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…