Ugrás a fő tartalomra

A Balti-tenger partján

Szombat délelőtt indultunk a litván tengerpartra. Előre kinéztünk egy kempinget a parton, beprogramoztuk a GPS-be, aztán szinte folyamatosan levezettük a 310 kilométert a tengerpartig.
Klaipeda a legnagyobb litván tengerparti város, ettől nem messze északra található Karklé, ami egy üdülőrész. Nem hagyományos tengerparti üdülőváros, kivilágított sétánnyal és árusokkal, hanem csak pár ház, aztán egy fenyőerdő-sáv Klaipedáig, melyben néhol kempingek és tanyák találhatóak.
A kemping, amit kinéztünk, kiderült, hogy nem tengerparti, így gyorsan kerestünk másikat, és megint egy érdekes helyre bukkantunk. A Karkelbeck No 409 nevű kempinget választottuk, ahol annak idején valószínűleg a 409-es számú királyi borostyánüzlet működött. A kemping konyháját egy pajtában rendezték be, a tisztálkodó helyiségek pedig a pajta oldalában vannak elhelyezve, szinte szabadtérben, lengőajtóval felszerelve.
A kemping 90 méterre van a parttól, csak az erdősáv választja el a tengertől, ami nagyon hasznos, mert a tenger felől folyamatosan fúj a szél. Először zavaró a folyamatos susogás, de egy idő után meg lehet szokni.
Gyors sátorállítás után lementünk a partra fürdeni. Persze a változékony időjárás nem hazudtolta meg magát. A szép napsütéses idő helyett hirtelen csepergő eső lett, de nem tartott sokáig, így kicsit vacogva, de azért megfürödtünk a Balti-tengerben. A víz nem volt egyébként hideg, csak a nagy szél miatt volt kellemetlen a fürdés után kijönni a partra.
Itt a part egyébként homokos, köves, és a keskeny parti sáv után egy kb 20 méter magas fal található, így csak a telepített lépcsőkön lehet a partot megközelíteni.

Vezetés: 310 km
Séta: 10457 m




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…