Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2018

10 nap a Dunán

Június 24-én, vasárnap indultunk el Dunakilitiből, először a Régi-Dunán evezve. Itt még sejtelmünk sem volt, mi vár még ránk, ez egy nagyon csendes, nyugodt szakasz, az idő is nagyon kellemes volt. Másnap aztán rögtön a reggeli induláskor megtapasztaltuk, milyen a dunai hajózás. Már kinn voltunk a Duna eredeti, széles medrében, ahol három uszály jött egymás után felfelé és egy nagy utasszállító hajó őket előzte, nagy hullámokat hajtva elénk. Nap végére megszoktuk a nagyobb hajókat is, de harmadik nap még kaptunk egy kis nehezítést: erős oldal- és szembeszéllel kellett leeveznünk a napi szakasz második felét, mielőtt Esztergomba értünk volna. De ha még ez sem lett volna elég, következő nap még egy jó kis esőt is kaptunk a nyakunkba. Egyre jobban éreztük már az izmainkat is.
A budapesti Duna-szakasz még az eddigi próbák után is meg tudott minket lepni. A Lánchíd után nagy örvénylésbe, hullámzásba kerültünk, ami megdobálta a kis kenuinkat. Itt még az eddig nagyon nyugodt Petra is megije…

Kenuval a Dunán

Már nem emlékszem, mikor született meg az ötlet, hogy végigevezzünk a Duna nagyjából 400 kilométeres magyarországi szakaszán, pedig nem volt régen. Túl vagyunk néhány vadvízi evezésen, hosszabb-rövidebb kenutúrán a Körösökön, Tisza-tavon, Hernádon, Bodrogon, valamint elég rendszeres indulói vagyunk a Szarvason minden évben megrendezett Kenumaratonnak is, de nekem biztos nem jutott volna eszembe a Dunára kimerészkedni egy kicsi kenuval. A nagy kaland végül úgy jöhetett létre, hogy tulajdonképpen a Dunán a legegyszerűbb a hajózás, tekintve, hogy itt nem kell egyszer sem zsilipelni, nincsenek duzzasztók, erőművek, semmilyen építmény, ami akadályozta volna az utunkat, vagy ki kellett volna kerülnünk. Ez két szempontból is fontos volt: rengeteg holmit vittünk magunkkal, így nagyon sok idő és fáradtság lett volna a kenu átpakolása, másrészt, ha nincs jól kiépítve a terület, ahol a pakolást, cipekedést kell intézni, nehéz lehet a ki- és beszállás vagy a közlekedés a parton. Különösebben nem…

Vissza Utrechtbe

Kétnaposra terveztük a visszautat Utrechtbe, ugyanis kerülővel mentünk, Hilversumon keresztül. Útközben szebbnél-szebb településeken hajtottunk át. Az idő még mindig kedvezett nekünk, nem győztünk gyönyörködni a kellemes csatornapartokban, a szépen megmunkált hidakban, a kikövezett utcákban. Még egy olyan csatorna partján is sikerült bicikliznünk, amit alulról keresztezett egy autópálya!


Hilversum már kevésbé nyűgözött le minket. Bár mire odaértünk, már amúgy is olyan fáradtak voltunk, hogy nem is volt kedvünk nézelődni, beültünk egy (belga) sörözőbe és egy tál nachos mellett vártuk a 6 órát, mikor el tudtuk foglalni a következő szállásunkat. Ez is egy kis faház volt, mint Amszterdamban, de ez a belvárosban, egy kisebb kertes ház udvarán állt. Szűk, egy méter széles (vagy inkább keskeny) kis sikátoron tudtuk megközelíteni. A fű is mű volt az udvaron, de a faház nagyon kis takaros volt.

Másnap korán indultunk az utolsó 20 km letekerésére, mert 9 körül kellett visszavinnünk a biciklik…

Látogatás Markenbe

Amszterdam barátságos, hangulatos város, de úgy éreztük, nekünk egy nap elég volt belőle, így másnap inkább vidéki kirándulásra indultunk. Az idő tökéletes volt, napos, meleg, alig fújt a szél. Az IJmeer partján bicikliztünk végig, észak felé tartva, egy festői kis városkába, Markenbe. Az IJmeer korábban az Északi-tenger egyik öble volt, de egy gáttal leválasztották és azóta néhány évtized alatt a beleömlő folyók vize miatt, a vize elveszítette sósságát, édesvízi tó lett.

Marken egy csendes kis falu, ami egy korábbi szigeten fekszik, amit csak 1957-ben kötöttek össze a szárazfölddel, egy gát segítségével. Elszigeteltségének köszönhető, hogy nagyon sok hagyományt, régi szokást megőriztek, így a 19. század végén, 20. század elején sorra érkeztek az etnográfusok, hogy tanulmányozzák az életet a szigeten. A kikötő körül elhelyezkedő falu egy élő skanzen még ma is.


A kikötőben kompra lehet szállni és tovább lehet menni Volendamba és Edamba, de mi már erre nem vállalkoztunk, ahhoz túl sok…

Amszterdam

Az előző napi 35 km letekerése után, ma nem volt olyan kellemes visszaülni a kerékpárra, de mivel 10 km-re voltunk a belvárostól, kénytelenek voltunk újra biciklire pattani. De amúgy is jó móka Amszterdamot két keréken felfedezni. Szerencsénk volt, mi szombaton jártunk a városban, valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy alig volt autós forgalom. Az a néhány autós is, akinek kereszteztük az útját, elsőbbséget adott. Hozzá vannak szokva a kerékpárosokhoz, nem úgy, mint itthon. Sajnos viszont a biciklizők ugyanolyan szabálytalanul közlekednek itt is, mint nálunk. Ennek ellenére csak egy biciklis balesetet láttunk a 6 nap alatt, míg az országban voltunk. Egy téren egy kerékpáros és egy pizzafutár robogós ütközött össze.



Amszterdamban kevés konkrét dolog volt, amire kíváncsiak voltunk, így inkább csak élveztük a tekerést a csatornák partján, a kikötőben, keresztül a piros lámpás negyeden, át a Rijks múzeum boltívei alatt. Arra mentünk, amerre megláttunk valami érdekeset. Tátott szájjal t…

Biciklizés egy esős napon

Az igazi túra csak a második napon kezdődött. Reggel vettük fel a bérelt biciklijeinket a Co. van Beek Tweewielers kerékpárboltban. Kényelmes, szuper, 7 sebességes járműveket kaptunk jutányos áron. Pont megfeleltek a mi túránkra. Sajnos az időjárás viszont nem kedvezett az első kerékpáros napunknak. A nagyjából 35 km-es Utrecht Amszterdam távot szinte végig szakadó esőben tettük meg, így nem sokat nézelődtünk. Az út első része pedig szép kis településeken vezetett keresztül, és még egy piacot is sikerült útba ejtenünk, de aztán ahogy közeledtünk Amszterdamhoz, egy hosszú, egyenes csatorna mellett kellett bicikliznünk, ami elég unalmas szakasz volt.


Egész korán értünk a szállásunkra, Amszterdam egyik külvárosába. Még a szobánk sem volt kész, de a házigazdánk kedvesen kávéval, teával kínált minket és az udvaron, a tóparton ücsörögve, vízimadarakat figyelve várhattuk, hogy elfoglalhassuk a kis apartmanunkat. Kis pihenés és forró vizes zuhany után sétáltunk egyet a környékünkön. Ez egy ú…

Újra nyeregben

Az Ádám balesete miatti több hónapos kényszerszünet után, végre júniusban ismét utazhattunk. Már májusban teszteltük a lábát néhány hazai túrán, de most egy hosszabb útra indultunk. Hollandiába repültünk, ahol kerékpárral jártuk be az ország egy részét, így is „pihentetve” Ádámot. És egyébként is mi lehetett volna ennél jobb program ebben az országban, amiről mindenkinek a kerékpározás, szélmalmok, tulipánok, fapapucsok jutnak elsőként eszébe. 5 nap alatt nagyjából 180 km-t bicikliztünk, ami lehet, hogy nem nagy távolság, de egy ideje nem kerékpároztunk és nem is akartuk nagyon megerőltetni a gyógytornához szokott lábat. Szerencsére a tekerés még jót is tett és segítette a gyógyulást, így ezzel nem volt problémánk. Pedig az indulás nehézkesre sikerült. Pár nappal indulás előtt a Wizzair küldött egy e-mailt, miszerint hiába nincsen feladni való bőröndünk, a reptéren kell becsekkolnunk a gépbe és fel kell adnunk a csomagunkat. Mi a biciklizés miatt csak kis hátizsákokat vittünk magunk…