Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Lassan újra talpon

Legutóbbi bejegyzések

Új tervek

Ádám balesete miatt kicsit módosítottunk a terveinken. Mivel pár hónapig még nem fogunk hosszabb időre elutazni, mihelyst az idő engedi, a házzal és a kerttel szeretnénk többet foglalkozni. Ehhez kapcsolódóan az egyik tervünk az,hogy az udvar hátsó részére, a patakhoz és a kis kerti tóhoz közel, szemben a dombokkal, két kis faházat telepítenénk. A meglévő fákból néhányat ki szeretnénk majd vágatni, aztán parkosítani a területet, új fákat ültetni és néhány szórakoztató elemet is tervezünk (sétaút, futókör, szabadtéri tornaeszközök, stb). Tavalyi utunk során már kipróbáltunk olyan - nekünk új - oldalakat, mint a Coachsurfing és az Airbnb, most arra gondoltunk, hogy az egyik faház megvásárlására próbálunk egy közösségi finanszírozásra építő oldalon támogatókat gyűjteni.  Tehát ha valaki meglátogatna bennünket Cereden és szeretne egy csendes, fák között megbúvó pofás kis faházban megszállni, nyugodtan támogassa a terveinket :)
https://gogetfunding.com/tiny-wooden-cabin-in-cered/

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Két utazás között

Felmerülhet a kérdés, mivel is töltjük az időnket, így, hogy változott a tervünk és kevesebbet utazunk, mint ahogy eredetileg képzeltük. Nem féltünk, hogy költözködés után unatkozni fogunk, de arra sem gondoltunk, hogy ennyi új dolgot próbálunk ki.

Első a szórakozás természetesen:



De utána persze a munkába is belefogtunk.

Kezdődött a festéssel:


Aztán jött a favágás:


Majd a bútorok összerakása. 
Asztal evolúció költözéskor:

Az alvás is egyre kényelmesebb lett hétről hétre:

Ismerkedünk a környékkel is, a bükkszéki fürdővel, a legközelebbi faluval, a szlovákiai Tajtival, a közeli szlovák városokkal, Fülekkel, Losonccal és még sok olyan hellyel, amerre eddig még nem jártunk.


Hazafelé

Utolsó napunkra már nem terveztünk semmi programot, pedig a repülőgépünk csak délután negyed 6-kor indult. Kicsit behatárolta a lehetőségeinket, hogy egy vonat volt Tropea irányából, amivel Lamezia Termébe tudtunk időben utazni, 10:40-kor. Még útközben sem állhattunk volna meg semelyik településen, mert azokról sem volt vonat később, amivel még elértük volna a repülőt. Lameziában lett volna időnk, de ott meg nem volt semmi olyan, amit érdemes lett volna megnézni. Elsétáltunk a vasútállomástól a főtérre, megnéztünk egy nagy gőzmozdonyt a tértől nem messze és továbbra is egy szimpatikus, spagettit is készítő éttermet kerestünk. Végül a vasútállomással szemközti négycsillagos szálloda éttermében sikerrel jártunk, de a gombás tagliatelle és a tőkehalas spagetti nem az volt, amit elsősorban elképzeltünk ebédre.


Annak ellenére, hogy Olaszországban ilyen hihetetlenül nehéz dolgunk volt finomakat enni, jól éreztünk magunkat ezalatt a pár nap alatt, és ami a lényeg volt, hogy szép, napsütéses…

Egy nap Pizzoban

Az előző napi 20 km megtette hatását, szombat reggel már örültünk annak is, hogy időben felkeltünk és a reggelit elértük, nem volt kedvünk előtte még kocogni vagy tornázni. Ismét nem kellett sietnünk, mert ma is csak 12:45-kor volt vonat abba az irányba, amerre mi készültünk. Most Tropeában szálltunk fel, nem sétáltunk el másik megállóig. Még piacra is volt időnk beugrani indulás előtt, bár venni épp nem akartunk semmit.

Fél óra vonatút alatt értünk Pizzoba, ami egy Tropeához hasonló kis városka, sőt talán még érdekesebb is. Itt is van egy keskeny parti sáv, homokos tengerparttal, kis kikötővel, parti sétánnyal, éttermekkel, kávézókkal, ezek felett pedig az óváros magasodik egy hatalmas sziklán, templomokkal, sikátorokkal, kastéllyal, kisebb-nagyobb terekkel. A vasútállomástól nagyjából másfél km a tengerparti rész, majd innen lépcsőkön lehet felmenni az óvárosba. 

A főtérre érkeztünk, ahol végre volt élet, sorban nyitva voltak a kávézók, cukrászdák. Rögtön be is ültünk az egyikbe, ho…

Capo Vaticano

Hiába a tegnapi 22 km, még ma reggel is volt kedvünk a reggelt egy kis tengerparti kocogással és tornával indítani. Bár a tegnapinál már rövidebb távot teljesítettünk. A reggeli jobban esett viszont kis mozgás után. A mai tervünk szerint Capo Vaticanoba készültünk, ahol egy világítótorony áll és a parti sziklákról is nagyon meggyőző képeket találtunk az interneten. Csak 12.44-kor volt vonat Rosano irányába, amerre a mi célállomásunk, Ricadi is található. Először meg akartuk várni ezt az időpontot Tropeában, de aztán a szép napsütéses idő sétára csábított minket már korábban és úgy gondoltuk, hogy elsétálunk a következő vasúti megállóig Santa Domenicába, ami csak 4 km volt.  A tengerparthoz közel vitt az út, sütött a nap és időben a vasútállomásra értünk, így jó ötletnek tűnt. A vonat is időben megérkezett a vasútállomásra, viszont itt jött a problémánk. Az állomáson nem volt jegyvételi lehetőség, de gondoltuk, hogy ebben az esetben, mint otthon is, meg lehet vásárolni a jegyet a kalau…