Ugrás a fő tartalomra

Utazás Finnországon keresztül

Következő napunk nagy része is a kocsiban telt, nem volt jó az időjárás túrázáshoz, így maradtunk annál, hogy amíg esős az időjárás, haladunk előre a Nordkapp felé és majd ott kirándulunk, ahol szebb lesz az idő.
Egy rövid sétára álltunk meg Finnország legmagasabb vízesésénél, a Hepoköngasnál. Ez útba esett és még az eső is elállt egy pici időre, mikor ideértünk, így legalább egy kicsit mozogtunk is napközben.
Finnországban egyébként elég jól lehet haladni az utakon. Nagyon sok szakaszon lehet 100 km/h-val menni, kicsi a forgalom és jó az utak minősége. Sok a hosszú egyenes szakasz. Néha ez kicsit unalmas, de mikor a rénszarvasokra és a jávorszarvasokra kell figyelni, rögtön éber lesz az ember. Jávorszarvast sajnos csak nagyon messziről sikerült egyszer látnunk, de rénszarvasból sok sétálgat az utak mentén, figyelni kell rájuk. Amiből még sok van az utakon, az az utánfutóval közlekedő autó. Mindenki bogyót vagy fát szállít haza az erdőkből. Finnország egyik legfontosabb bogyója, a mocsári hamvas szeder. Sárgás színű, nyár végén beérő bogyó, amit a feldolgozáshoz még ki is kell magvalni. Elég drágán árulják mindenfele, mi palacsintában kóstoltuk, az íze leginkább a baracklekváréra hasonlított.
A szállásunkat estére útközben foglaltuk. Rovaniemibe értünk, a Mikulás városába. Már csak 8 kilométerre voltunk a Északi sarkkörtől, ami egy nevezetes szélességi fok, ugyanis ezen belül, a nyári napforduló során mindenütt előfordul legalább egy 24 órás nap, mikor nem megy le a Nap és a téli napforduló során egy legalább 24 órás éjszaka, mikor egyáltalán nem kel fel a Nap.

Vezetés: 412 km
Séta: 7045 m

Hepoköngas

Nekünk még újdonság minden egyes jávorszarvas-jelző tábla

A rénszarvasokhoz hamar hozzá lehet szokni


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…