Ugrás a fő tartalomra

Utazás Finnországon keresztül

Következő napunk nagy része is a kocsiban telt, nem volt jó az időjárás túrázáshoz, így maradtunk annál, hogy amíg esős az időjárás, haladunk előre a Nordkapp felé és majd ott kirándulunk, ahol szebb lesz az idő.
Egy rövid sétára álltunk meg Finnország legmagasabb vízesésénél, a Hepoköngasnál. Ez útba esett és még az eső is elállt egy pici időre, mikor ideértünk, így legalább egy kicsit mozogtunk is napközben.
Finnországban egyébként elég jól lehet haladni az utakon. Nagyon sok szakaszon lehet 100 km/h-val menni, kicsi a forgalom és jó az utak minősége. Sok a hosszú egyenes szakasz. Néha ez kicsit unalmas, de mikor a rénszarvasokra és a jávorszarvasokra kell figyelni, rögtön éber lesz az ember. Jávorszarvast sajnos csak nagyon messziről sikerült egyszer látnunk, de rénszarvasból sok sétálgat az utak mentén, figyelni kell rájuk. Amiből még sok van az utakon, az az utánfutóval közlekedő autó. Mindenki bogyót vagy fát szállít haza az erdőkből. Finnország egyik legfontosabb bogyója, a mocsári hamvas szeder. Sárgás színű, nyár végén beérő bogyó, amit a feldolgozáshoz még ki is kell magvalni. Elég drágán árulják mindenfele, mi palacsintában kóstoltuk, az íze leginkább a baracklekváréra hasonlított.
A szállásunkat estére útközben foglaltuk. Rovaniemibe értünk, a Mikulás városába. Már csak 8 kilométerre voltunk a Északi sarkkörtől, ami egy nevezetes szélességi fok, ugyanis ezen belül, a nyári napforduló során mindenütt előfordul legalább egy 24 órás nap, mikor nem megy le a Nap és a téli napforduló során egy legalább 24 órás éjszaka, mikor egyáltalán nem kel fel a Nap.

Vezetés: 412 km
Séta: 7045 m

Hepoköngas

Nekünk még újdonság minden egyes jávorszarvas-jelző tábla

A rénszarvasokhoz hamar hozzá lehet szokni


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…