Ugrás a fő tartalomra

Helsinki, Finnország fővárosa

Elkezdődött utazásunk második fázisa, nekiindultunk a Skandináv-félszigetnek. Délben indult a kompunk Tallinnból Helsinkibe. Finnország már egy egészen más világnak ígérkezett, mint a Balti államok.
Délelőtt szakadt az eső Tallinnban, így a szobánkban vártuk, hogy indulhassunk a kikötőbe, mást nem tudtunk csinálni. Bíztunk az időjárás jelentésben, ami Helsinkibe napsütést jelzett. Kicsit több, mint két óra volt a kompút. Annak ellenére, hogy délben indultunk, olyan volt a hajó, mint egy éjszakai bulihajó. Élő zene is volt, lehetett táncolni, nyitva volt a bár, olcsó alkoholt árultak a finn árakhoz mérten és rengeteg játékgépen lehetett játszani. Mi egyik lehetőséget sem használtuk ki.
Mikor kikötöttünk Helsinkiben, még tényleg egész jó idő volt, de alig sétáltunk egy kicsit a belvárosban, elkezdett esni itt is az eső. Csak a legfőbb látnivalókat néztük meg, amik a központban, a Piactér (Kauppatori) mellett voltak. Az Uszpenszkij katedrálishoz közel parkoltunk, a Katajanokka félszigeten. Itt kezdtük a városnézést, majd a Szenátor téren elhelyezkedő Székesegyházhoz – Tuomiokirkko – mentünk. Innen az Esplanadi nevű híres utca felé sétáltunk, ami a finnek kedvelt korzója. Középen, a két sáv között egy park is van és az utca a Piactérnél ér véget. Nagyon esett már az eső, és nem is vártunk Helsinkitől sokat, így inkább indultunk is tovább. Ahogy egy blogon olvastuk még otthon - Helsinkivel kapcsolatban - nem lehet sok látnivalóra számítani egy olyan helyen, ahol az internetes toplistákon a helyi látnivalók, teendők közül kettő-három is az, hogy hagyjuk el a várost, például kompozzunk át Tallinnba.
Porvoo-felé tartottunk, útközben még az olimpiai stadionnál álltunk meg egy gyors fotó erejéig Pavoo Nurmi, kilencszeres olimpiai bajnok finn futó szobránál. Porvoo egy kis város, 50 kilométerre Helsinkitől. Sok éven keresztül kereskedelmi központ volt. A folyó partján még mindig állnak a vörösre festett 200 éves raktárépületek, amik mára már a Világörökség részét képezik. Hangulatos kis belvárosa is van Porvoonak, de még itt is esett az eső, így nem sokat sétálgattunk itt sem sajnos.
Úgy döntöttünk, hogy ha már ennyire rossz az idő, inkább haladjunk, fogyjanak a kilométerek a Nordkappig és majd ott nézelődünk, ahol jobb lesz az időjárás.

Vezetés: 308 km
Séta: 9666 m

Tuomiokirkko

Porvoo

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…