Ugrás a fő tartalomra

Helsinki, Finnország fővárosa

Elkezdődött utazásunk második fázisa, nekiindultunk a Skandináv-félszigetnek. Délben indult a kompunk Tallinnból Helsinkibe. Finnország már egy egészen más világnak ígérkezett, mint a Balti államok.
Délelőtt szakadt az eső Tallinnban, így a szobánkban vártuk, hogy indulhassunk a kikötőbe, mást nem tudtunk csinálni. Bíztunk az időjárás jelentésben, ami Helsinkibe napsütést jelzett. Kicsit több, mint két óra volt a kompút. Annak ellenére, hogy délben indultunk, olyan volt a hajó, mint egy éjszakai bulihajó. Élő zene is volt, lehetett táncolni, nyitva volt a bár, olcsó alkoholt árultak a finn árakhoz mérten és rengeteg játékgépen lehetett játszani. Mi egyik lehetőséget sem használtuk ki.
Mikor kikötöttünk Helsinkiben, még tényleg egész jó idő volt, de alig sétáltunk egy kicsit a belvárosban, elkezdett esni itt is az eső. Csak a legfőbb látnivalókat néztük meg, amik a központban, a Piactér (Kauppatori) mellett voltak. Az Uszpenszkij katedrálishoz közel parkoltunk, a Katajanokka félszigeten. Itt kezdtük a városnézést, majd a Szenátor téren elhelyezkedő Székesegyházhoz – Tuomiokirkko – mentünk. Innen az Esplanadi nevű híres utca felé sétáltunk, ami a finnek kedvelt korzója. Középen, a két sáv között egy park is van és az utca a Piactérnél ér véget. Nagyon esett már az eső, és nem is vártunk Helsinkitől sokat, így inkább indultunk is tovább. Ahogy egy blogon olvastuk még otthon - Helsinkivel kapcsolatban - nem lehet sok látnivalóra számítani egy olyan helyen, ahol az internetes toplistákon a helyi látnivalók, teendők közül kettő-három is az, hogy hagyjuk el a várost, például kompozzunk át Tallinnba.
Porvoo-felé tartottunk, útközben még az olimpiai stadionnál álltunk meg egy gyors fotó erejéig Pavoo Nurmi, kilencszeres olimpiai bajnok finn futó szobránál. Porvoo egy kis város, 50 kilométerre Helsinkitől. Sok éven keresztül kereskedelmi központ volt. A folyó partján még mindig állnak a vörösre festett 200 éves raktárépületek, amik mára már a Világörökség részét képezik. Hangulatos kis belvárosa is van Porvoonak, de még itt is esett az eső, így nem sokat sétálgattunk itt sem sajnos.
Úgy döntöttünk, hogy ha már ennyire rossz az idő, inkább haladjunk, fogyjanak a kilométerek a Nordkappig és majd ott nézelődünk, ahol jobb lesz az időjárás.

Vezetés: 308 km
Séta: 9666 m

Tuomiokirkko

Porvoo

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…