Kemeri Nemzeti Park

Ma ismét pihentettük a kocsit és gyalog vágtunk neki a Jurmala mellett fekvő nemzeti park felfedezésének. Egy körtúrát néztünk ki a kempingtől, de nagyon hosszú lett volna, így először a vasútállomáshoz mentünk és Kemeriig, a park központjáig vonattal utaztunk. Még így is 31 kilométert sikerült később sétálni.

A Kemeri vasútállomástól a Kemeri park fő látnivalójához, a lápvilághoz tartottunk. Itt pallókból alakítottak ki egy három és fél kilométeres útvonalat, ami végigvisz a láp egy részén. Nem érdemes a pallókról letérni, mert a talaj nagyon ingoványos, bárhol bele lehet süllyedni a talajba. Az út felénél van egy kilátó, innen belátható az egész terület. A korábbi tavat fenyőerdő veszi körül, a lápon viszont csak alacsony bokrok, kisebb fák élnek meg, ezeknek a súlyát viseli el a talaj. Sok kisebb tavacska alakult ki, ezeket még nem nőtte be az élővilág teljesen.

Innen Kemeri városába mentünk vissza, a Kemeri parkba, ahol régen, a két világháború között pezsgő társasági élet folyt, a városba rengeteg gyógyulni vágyó járt. Még Moszkvával is vasúti összeköttetésben állt a város, annyira híres volt az itteni gyógyközpont. A lápból kinyert iszappal és szulfitos gyógyvízzel végezték a kezeléseket. Manapság Jurmalában, a tengerparton van egy hasonló intézmény, ahol ugyanúgy a Kemeri lápból kinyert iszappal gyógyítanak. Kemeri azóta már csak árnyéka önmagának, az épületek lepusztultak, egy hatalmas szálló üresen áll, a településen teljesen megszűnt a gyógyturizmus.

A park bejárása után a Solka-tóhoz mentünk még el egy madármegfigyelő kilátóhoz. Reméltük, hogy ezen a részen tényleg látunk madarakat, mert a lápos részen mintha semmilyen állat nem élt volna, egy madarat sem, de még rovarokat sem nagyon láttunk. Itt a távolban tényleg láttunk néhány hattyút és talán kacsákat vagy sirályokat, de olyan messze voltak, hogy nem voltunk benne biztosak, mik azok. A madármegfigyelés tehát nem volt sikeres, de a közelben találtunk egy geocaching ládát legalább. Az erdős rész, amerre az utunk vitt szúnyogtanya volt, így annak ellenére, hogy már 20 kilométer volt a lábunkban, igencsak megiramodtunk, néhol futottunk is, hogy lehagyjuk a lábunk köré csoportosult rengeteg rovart.

Nagy öröm volt, mikor kiértünk az erdős részről. Innen már nem messze volt a tengerpart és a Neptuns étterem, ahol egy jól megérdemelt, finom vacsorát fogyasztottunk el. Az utunknak viszont még nem volt vége, hat kilométer volt még hátra a Rigai-öböl homokos partján a kempingünkig.

Fáradtan, de elégedetten értünk vissza a sátrunkig, tartalmas nap állt mögöttünk.

Vezetés: 0 km
Séta: 31327 m