Ugrás a fő tartalomra

Kemeri Nemzeti Park

Ma ismét pihentettük a kocsit és gyalog vágtunk neki a Jurmala mellett fekvő nemzeti park felfedezésének. Egy körtúrát néztünk ki a kempingtől, de nagyon hosszú lett volna, így először a vasútállomáshoz mentünk és Kemeriig, a park központjáig vonattal utaztunk. Még így is 31 kilométert sikerült később sétálni.
A Kemeri vasútállomástól a Kemeri park fő látnivalójához, a lápvilághoz tartottunk. Itt pallókból alakítottak ki egy három és fél kilométeres útvonalat, ami végigvisz a láp egy részén. Nem érdemes a pallókról letérni, mert a talaj nagyon ingoványos, bárhol bele lehet süllyedni a talajba. Az út felénél van egy kilátó, innen belátható az egész terület. A korábbi tavat fenyőerdő veszi körül, a lápon viszont csak alacsony bokrok, kisebb fák élnek meg, ezeknek a súlyát viseli el a talaj. Sok kisebb tavacska alakult ki, ezeket még nem nőtte be az élővilág teljesen.
Innen Kemeri városába mentünk vissza, a Kemeri parkba, ahol régen, a két világháború között pezsgő társasági élet folyt, a városba rengeteg gyógyulni vágyó járt. Még Moszkvával is vasúti összeköttetésben állt a város, annyira híres volt az itteni gyógyközpont. A lápból kinyert iszappal és szulfitos gyógyvízzel végezték a kezeléseket. Manapság Jurmalában, a tengerparton van egy hasonló intézmény, ahol ugyanúgy a Kemeri lápból kinyert iszappal gyógyítanak. Kemeri azóta már csak árnyéka önmagának, az épületek lepusztultak, egy hatalmas szálló üresen áll, a településen teljesen megszűnt a gyógyturizmus.
A park bejárása után a Solka-tóhoz mentünk még el egy madármegfigyelő kilátóhoz. Reméltük, hogy ezen a részen tényleg látunk madarakat, mert a lápos részen mintha semmilyen állat nem élt volna, egy madarat sem, de még rovarokat sem nagyon láttunk. Itt a távolban tényleg láttunk néhány hattyút és talán kacsákat vagy sirályokat, de olyan messze voltak, hogy nem voltunk benne biztosak, mik azok. A madármegfigyelés tehát nem volt sikeres, de a közelben találtunk egy geocaching ládát legalább. Az erdős rész, amerre az utunk vitt szúnyogtanya volt, így annak ellenére, hogy már 20 kilométer volt a lábunkban, igencsak megiramodtunk, néhol futottunk is, hogy lehagyjuk a lábunk köré csoportosult rengeteg rovart.
Nagy öröm volt, mikor kiértünk az erdős részről. Innen már nem messze volt a tengerpart és a Neptuns étterem, ahol egy jól megérdemelt, finom vacsorát fogyasztottunk el. Az utunknak viszont még nem volt vége, hat kilométer volt még hátra a Rigai-öböl homokos partján a kempingünkig.
Fáradtan, de elégedetten értünk vissza a sátrunkig, tartalmas nap állt mögöttünk.

Vezetés: 0 km
Séta: 31327 m


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…