Ugrás a fő tartalomra

Kemeri Nemzeti Park

Ma ismét pihentettük a kocsit és gyalog vágtunk neki a Jurmala mellett fekvő nemzeti park felfedezésének. Egy körtúrát néztünk ki a kempingtől, de nagyon hosszú lett volna, így először a vasútállomáshoz mentünk és Kemeriig, a park központjáig vonattal utaztunk. Még így is 31 kilométert sikerült később sétálni.
A Kemeri vasútállomástól a Kemeri park fő látnivalójához, a lápvilághoz tartottunk. Itt pallókból alakítottak ki egy három és fél kilométeres útvonalat, ami végigvisz a láp egy részén. Nem érdemes a pallókról letérni, mert a talaj nagyon ingoványos, bárhol bele lehet süllyedni a talajba. Az út felénél van egy kilátó, innen belátható az egész terület. A korábbi tavat fenyőerdő veszi körül, a lápon viszont csak alacsony bokrok, kisebb fák élnek meg, ezeknek a súlyát viseli el a talaj. Sok kisebb tavacska alakult ki, ezeket még nem nőtte be az élővilág teljesen.
Innen Kemeri városába mentünk vissza, a Kemeri parkba, ahol régen, a két világháború között pezsgő társasági élet folyt, a városba rengeteg gyógyulni vágyó járt. Még Moszkvával is vasúti összeköttetésben állt a város, annyira híres volt az itteni gyógyközpont. A lápból kinyert iszappal és szulfitos gyógyvízzel végezték a kezeléseket. Manapság Jurmalában, a tengerparton van egy hasonló intézmény, ahol ugyanúgy a Kemeri lápból kinyert iszappal gyógyítanak. Kemeri azóta már csak árnyéka önmagának, az épületek lepusztultak, egy hatalmas szálló üresen áll, a településen teljesen megszűnt a gyógyturizmus.
A park bejárása után a Solka-tóhoz mentünk még el egy madármegfigyelő kilátóhoz. Reméltük, hogy ezen a részen tényleg látunk madarakat, mert a lápos részen mintha semmilyen állat nem élt volna, egy madarat sem, de még rovarokat sem nagyon láttunk. Itt a távolban tényleg láttunk néhány hattyút és talán kacsákat vagy sirályokat, de olyan messze voltak, hogy nem voltunk benne biztosak, mik azok. A madármegfigyelés tehát nem volt sikeres, de a közelben találtunk egy geocaching ládát legalább. Az erdős rész, amerre az utunk vitt szúnyogtanya volt, így annak ellenére, hogy már 20 kilométer volt a lábunkban, igencsak megiramodtunk, néhol futottunk is, hogy lehagyjuk a lábunk köré csoportosult rengeteg rovart.
Nagy öröm volt, mikor kiértünk az erdős részről. Innen már nem messze volt a tengerpart és a Neptuns étterem, ahol egy jól megérdemelt, finom vacsorát fogyasztottunk el. Az utunknak viszont még nem volt vége, hat kilométer volt még hátra a Rigai-öböl homokos partján a kempingünkig.
Fáradtan, de elégedetten értünk vissza a sátrunkig, tartalmas nap állt mögöttünk.

Vezetés: 0 km
Séta: 31327 m


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…