Egy nap Paraguayban

San Ignacioba érkezésünk másnapján, kora reggel jöttek értünk, hogy átruccanjunk Paraguayba megnézni két jezsuita missziót. Előző nap, érkezésünkkor, az utazási irodában épp előttünk is befizettek a túrára ketten, így aztán meglepődtünk, mikor egy 5 személyes autóval indultunk el Paraguayba, az útitársaink pedig másik két emberke volt. Gondoltuk, egy találkozópontra visznek minket, ahonnan busszal megyünk tovább, de végül autóval csináltuk végig az egész kirándulást. Komppal keltünk át a Parana-folyón. A folyó egyik oldalán az argentin, a másikon a paraguayi határellenőrzésen estünk át. A komp is érdekes volt. Az autók és az emberek külön komptestre kerülnek és menet közben, az a rész, amelyiken az autók vannak, egyszer csak átmegy annak a résznek a másik oldalára, amelyiken az emberek vannak, és így folytatja tovább az utat. Ilyen kompon sem utaztunk még.

Parana-folyó és a komp

Paraguay szegényebb ország, mint Argentína, sőt a kontinens egyik legszegényebb országa, de ezen a részen, ahol mi is jártunk, nem sokban különbözik a folyó túlpartján lévő argentin településektől. Sajnos nem nagyon volt időnk jobban elmélyedni a helyi szokásokban, de annyit megfigyeltünk, hogy itt sem indul el otthonról senki matés termosz nélkül. Úgy hurcigálják magukkal a termoszokat, mintha hozzájuk kötözött infúzió lenne, és anélkül nem lehetne létezni. Ott van a bicikliseknél, gyalogosoknál, motorosoknál, munkába igyekvőknél, padokon pihenőknél, mindenkinél.

A missziók nem voltak messze a komptól, alig fél órát kellett utaznunk. Először a Jesús de Tavarangué nevű missziót néztük meg, majd a 6 km-re lévő Santísima de Trinidad-ot. A missziókat a 17. század elején a jezsuiták alapították, akik a guarani indiánokat térítették meg. A guarani indiánok nomád népként éltek, míg nem jöttek a jezsuiták. Ők városokat alapítottak, majd felépíttették a missziókat az indiánokkal. 30 missziót sikerült alapítaniuk, a mai Paraguay, Bolívia, Brazília és Argentína területén, amíg ki nem űzték őket a 18. század közepén. A misszionáriusok megtanították az indiánokat a növénytermesztésre és hasznos kézműves munkákra, mint a fafaragás, könyvkötés, domborművek készítése, és hasonlók. Ezen kívül az indiánok a misszióban élve egészségesebb körülmények között éltek és a rabszolgaságot is el tudták kerülni, a jezsuiták meg tudták őket védeni a gyarmatosítókkal szemben. A misszionáriusok érdeme az is, hogy a guarani nyelv fenn tudott maradni, ők voltak az elsők, akik írott nyelvé tették ezt a bennszülött nyelvet és lejegyezték a szabályait, szótárt alkottak.

Jesús de Tavarangué misszió

A Jesús de Tavarangué misszió sosem készült el teljesen, mert az építkezés ideje alatt űzték el a jezsuitákat Dél-Amerikából. Ha elkészül, temploma a legnagyobb lett volna az összes misszióé közül. A misszió romjai így is a környék legjelentősebbjeinek számítanak.

Rekonstruált romok

A Trinidad misszió az összes közül a legnagyobb és a legjobb állapotban fennmaradt. Volt, hogy közel 5000-en éltek a misszió területén. Temploma gyönyörűen van dekorálva. Egy kis kriptát is építettek, itt helyezték el az elhunyt szerzeteseket, de csak addig, míg nem tudták a testet visszaküldeni az óhazába egy hajóval.

Trinidad misszió

Mindkét misszióhoz tartozik egy kis múzeum, valamint Trinidadnál egy kis filmet is meg lehet nézni a missziók érdekes történetéről. A missziók 1993-ban lettek a Világörökség részei.

Trinidad misszió

Ma már csak baglyok élnek a misszió területén

A kulturális feltöltődés után ebédelni is elvittek minket Paraguayban. Itt találkoztunk először a Brazíliában gyakori kilós svédasztallal. Bármiből leht válogatni a pultban, de nem alapárat kell fizetni, hanem súly alapján számláznak. Nagyon jópofa találmány, sokkal jobb ötlet, mint az „egyél, amennyi beléd fér, vagy még többet” rendszer, ami Európában szokásos.

Előző

Folytatás