Hajózás a vulkánok tövében

Első kirándulásunk a Tóvidéken, az előző nap elmaradt Petrohue közeli vízesésekhez, majd a Todos los Santos tóhoz vezetett, amin keresztülhajózva a néhány fős, argentin határ menti Peullába érkeztünk. Ez a túra csak egy kis darabja volt a három tavon áthaladó utazásnak, keresztül az Andokon, amely során Puerto Varasból az argentin Barilochéba lehet átkelni. Mi még nem akartunk Argentínába átmenni, és az egész útra befizetni nagyon drága is lett volna (285 USD/fő), így csak az első szakaszát tettük meg az utazásnak. Azért azt bánjuk, hogy Bariloche kimaradt a terveinkből. Ha a chilei Tóvidék ennyire szép, biztos az argentin is.

Peulla

Első megállónk tehát a petrohué-i vízeséseknél volt, de sajnos nagyon sietnünk kellett, csak 3/4 órát hagytak és ennyi idő alatt még jegyet is kellett vásárolni, két busznyi embernek. Ez volt a legrosszabb része az útnak, mindenki tülekedett, sietett volna, aztán percekig pózoltak a fotókra, nehogy véletlenül más is tudjon képet csinálni. A vízesések szépek voltak az Osorno vulkánnal a háttérben, de kár érte, hogy ilyen kutyafuttában kellett őket megnézni.

Petrohue vízesés

Innen folytattuk utunkat - egy hosszabb szakaszon, legnagyobb meglepetésünkre kikövezett földúton, aszfaltozott út hiányában - Petrohuéba, ahonnan a kisebb hajók és 100+ fős katamaránok is indulnak akár csak egy rövidebb hajókázásra, vagy a csaknem két órás útra át a Todos los Santos tavon, egészen a túlparton fekvő picike településig Peulláig. A hajóút a smaragdzöld tavon át, amelyet a dús, mérsékelt övi esőerdők öveznek, gyönyörű. Három vulkánt is meg lehet csodálni útközben. A már jól ismert Osornot, a sokkal hegyesebb tetejű Pontiagudót és aztán a távolban a chilei-argentin határon fekvő hatalmas Tronadort. Szerencsénk volt, mert végig napsütésben haladtunk, így gyönyörködhettünk eleget a kilátásban.

Vízpart Peulla

Peullában kötöttünk ki, ahol még be lehetett fizetni extra programokra, vagy szabadprogram volt délután 4-ig, amikor is indult a hajó vissza. Mi nem fizettünk be semmire, csak élveztük a nyári meleget, túrázgattunk a környező hegyeken, patakparton, vízeséshez és ebédeltünk egy finomat. Peulla két étterme közül az egyikben. Nem lehet betelni ezzel a tájjal, és ami nekem legjobban tetszett, a hatalmas lapulevelekkel. 

Óriási lapulevelek

Egy bosszantó dolog volt csak itt, ami miatt az ebédet már inkább zárt térben fogyasztottuk el, nem a szabadban. Hatalmas bögöly-szerű legyek támadták az embereket. Megnyugtattak minket már előre a buszon, hogy nem veszélyesek, és hogy gondoljunk bele, csak egy hónapig élnek szerencsétlenek, ne üssük le mindent…de nagyon zavaróak voltak, ráadásul egy-egy meg is csípett minket, és egy napig viszketett utána a csípés.

A csípős kis rovar

A hajóút visszafelé már kevésbé volt kellemes, egyre jobban befelhősödött, nem volt annyira szép kilátás, a szél is feltámadt és még az eső is eleredt. Azért így is nagyon jó napunk volt. Egy ilyen helyen, ahol évente több, mint 200 napot esik az eső, minden napsütéses órának örülni kell. 

Előző

Folytatás