A világ végén, Ushuaiában

Hűvös időben érkeztünk Ushuaiába, a szállodai szobában be kellett kapcsoltatnunk a fűtést, annak ellenére, hogy épp nyár közepe volt. Jól esett a forró fürdő és hogy egy nap buszon alvás után bebújhattunk a meleg paplan alá. Másnap aztán mindenre felkészülve indultunk neki a városnézésnek, sapka-sál-kesztyűben, de itt megint olyan furcsa időjárás volt, hogy tíz perc után már pólóban voltunk, annyira tűzött a nap. És aztán ez egész nap így ment. Le-felvettük a ruhákat, annyira gyorsan változott a hőmérséklet.

Már következő úticélunkon gondolkodunk

A városkában amúgy nem sok látnivaló található. Van néhány múzeum, szuvenír boltok, a kikötő és a híres „Fin del Mundo – Világvége” tábla.

A világ végén

Viszont a környékben nagyon jókat lehet túrázni. Van egy nemzeti park is, ahova egy régi kisvasúttal is el lehet jutni, de többek véleményét olvastuk az interneten, és arra jutottunk, hogy nem éri meg az árát, így mi inkább a szállásunktól gyalog is elérhető Martial gleccserhez túráztunk fel. A közelmúltig még télen-nyáron működő felvonóig, ami majdnem a gleccserig vitte a kirándulókat, aszfaltozott út vezet, taxival vagy épp buszos kirándulás keretében is fel lehet jönni, de gyalog is élvezetes. Nagyon szép erdős részeken, néhol patak mentén vezet az út. Bár végig felfelé tartottunk, elég kellemes kis túra volt ez. Még úgy is, hogy egy részen, ahol már az aszfaltúton kellett volna menni, mi inkább az erdőben folytattuk az utunkat, de végül elfogyott a turistaút és így kicsit eltévedtünk. Egy láposabb részre tévedtünk, és egészen úgy éreztük magunkat, mint tavalyelőtt Finnországban, mikor a Kummakivit kerestük. Szerencsére nem merültünk el itt sem, és kiértünk újból az útra.

Mindig a sárga úton

A felvonó sajnos nem működik már, de azért van élet a hegyen. Egy canopy-pályát építettek ki a fák között és étterem, kávézó is várja a túrázókat. A felvonó aljától tovább lehet sétálni a patak mentén a gleccserig vagy egy kilátópontig, ahonnan rálátni a városra. A felvonó mellett működő hütte nagyon hangulatos, a kályhában égett a tűz (nyár közepén!) és jól esett enni egy meleg sütőtökkrémlevest. Egyébként nem volt azért annyira hideg, épp jó idő volt a túrázáshoz, de mégis jól estek ezek a lélekmelegítő kis adalékok, mielőtt elindultunk újra a több kilométeres útnak. Lefele menet tettünk még egy kitérőt a hegyen, ezekben a nagyszerű fenyőerdőkben. Nem volt kifejezetten semmi különleges ezekben az erdőkben, de mégis olyan kellemes volt itt a séta a jó levegőn, a világ végén. Valószínűleg azért is volt ennyire jó élmény Ushuaia, mert nem számítottunk rá, hogy itt ilyen hegyek és erdők lesznek, miután hosszú órákat buszoztunk a pampákon előtte Argentínában és még előtte Chilében is.

Patak mentén visz a túraút a gleccserhez

Előző

Folytatás