Pingvinles a Chiloé-szigeten

Utolsó befizetett programunkon a Chiloé-szigetre látogattunk el. Ez a sziget több dolog miatt is említésre méltó. Először is, az egyik legnagyobb sziget Dél-Amerikában. A szigeteket nem köti össze híd a szárazfölddel, így főleg régen, nagyon el volt szigetelve Chile többi részétől és sajátos szokások, gondolatok alakultak itt ki. Nagyon babonások, rengeteg féle trollt és furcsa lényeket találtak ki a helyiek. Kialakult egy közösségi rendszer, miszerint bárki rendezhet úgynevezett „mingát”, mikor is meghív embereket, hogy segítsenek neki valamilyen nagyobb munkában és cserébe a munka után nagy lakomával vendégeli meg a többieket. Szintén az elzártságuknak köszönhető, hogy egyedi formájú, hajóra emlékeztető fatemplomokat kezdtek el építeni, amik ma a világörökség részei közé tartoznak. A történelmük is érdekesen alakult, mert elzárkózottságuknak köszönhetően, ők tartottak ki legtovább a spanyol hatalom mellett. Mikor Chile kivívta függetlenségét, a helyiek, mit sem tudva az egész dél-amerikai kontinenst érintő függetlenségi háborúkról, még mindig a spanyol korona mellett álltak. Ami pedig nekünk a legfontosabb volt, hogy a partjai mentén lévő kis sziklaszirteken, Punihuil mellett, pingvinek költenek minden évben.

Pingvinek a szirteken (sajnos a telefonnal nem lehetett ennél jobb képet csinálni)

Komppal keltünk át a szigetre, majd megálltunk pihenni és sétálni egy pici faluban. Ennek a túrának  a fő célja a pingvinles, így csak a sziget északi részén jártunk, tehát a híres templomokat, amik a déli részen találhatóak, nem láttuk. Ebben a faluban csak egy teljesen hagyományos stílusú egyszerű kis templom áll, amit a közelmúltban állítottak helyre, valamilyen természeti katasztrófa után. Innen hamar indultunk is tovább Punihuilba, ahol vízre kell szállni, hogy a sziklákon fészkelő pingvineket megfigyelhessük. Már a vízre szállás is élmény volt, egy kis kocsira állítottak fel minket, aztán azon toltak be a hajóig. 

Készülődés a hajóba szállásra

Sajnos a hajóval csak olyan fél órát lehet kinn lenni a vízen, ennyi idő van csak a pingvinek és egyéb madarak megtekintésére. Pedig el lehetne ezzel egy napot is tölteni, nagyon jópofák a botladozó kis pingvinek. A sziklák tetején fészkelnek, de le kell járniuk a meredek ösvényeken a vízhez táplálkozni, így mindig mozgásban vannak, jönnek-mennek. Azzal hirdetik ezt a helyet, hogy ez az egyetlen hely, ahol Humbolt- és Magellán-pingvint is lehet látni, de ne számítsunk rá, hogy ez valami nagyon különlegeset jelent, a két fajt ugyanis nem könnyű megkülönböztetni. Csak a csíkozásuk más egy kicsit a nyakuk alatt, tehát formára, testméretre, egy csomó egyforma állatkát fogunk látni.

A pingvin-megfigyelésről még annyit, hogy több helyen is lehet Chilében és Argentínában is látni őket, de sajnos mindegyik elég nehezen megközelíthető hely, és emiatt drágák is ezek a kirándulások. Nekünk, ami még útba esett volna, az a Punta Arenas-hoz közeli Isla Magdalena szigeten élő kolónia felkeresése lett volna, ahol sétálni is lehet a pingvinek között egy órácskát. Sokat vaciláltunk rajta, hogy melyik programot válasszuk, végül azért döntöttünk emellett, mert nagyobb volt az esély jó időre még itt északon, valamint olcsóbb is volt a kirándulás. Az irodában, mivel három utat is foglaltunk, jelentős kedvezményt kaptunk. Punta Arenasból a két órás kompút a pingvinszigetre 50.000 CLP-be került volna fejenként (~70 USD) és a Magellán-szoros nem tűnt nagyon barátságos helynek, inkább megkíméltük magunkat a hosszú hajóúttól.

Ezen a kiránduláson a pingvinnézés után még egy megállónk volt, Ancud városában. Sétáltunk egyet a régi erőd területén, a városközpontban, a tengerparti sétányon és egy panorámás étteremben fogyasztottuk el az ebédünket.

Ancud

Előző

Folytatás