Kirándulás a Perito Moreno gleccserhez

A dél-patagóniai jégmező legkönnyebben megközelíthető és ezáltal legismertebb gleccsere, 80 km-re található El Calafate városától, de innen indulnak a buszok a nemzeti parkba, és nincs más település útközben, szóval ez a legideálisabb kiindulópont a megtekintéséhez. A buszjegyet nem adják azért olcsón, 800 ARS (22 USD) egy főnek, ami azért a 80 km-es útért nem kevés, de a parkbelépő legalább nem annyira drága – 700 ARS (19 USD). A buszok reggel 8-kor és délután 2-kor indulnak a parkba. A reggeli busz délután 4–kor indul vissza, a délutáni pedig 7–kor.

A gleccser szemből

Mi sajnos nem a legjobb napot választottuk a gleccser megtekintésére, elég zord időjárás fogadott minket a hegyekben (hideg, szél és eső), de a látvány azért így is kárpótolt minket. Ahogy kiszálltunk a buszból, egy hosszú sétaúton közeledtünk a gleccserhez, egyre jobb rálátással a nagy jégtömbre. Folyamatosan hallottuk a jég repesését, kisebb darabok leválását, de igazán nagy jégtömb nem zuhant le, míg mi ott voltunk. A kisebbeket is nagyon nehéz volt elkapni, mindig máshol pottyannak le persze, mint ahol várná az ember.

A gleccser egyébként folyamatosan halad előre az előtte elterülő tóban, amit ő maga táplál a lehulló  és olvadó jégdarabokkal. Szinte mindig hasonlóképpen alakul a formája. Ahogy jön előre, középső része egyre hosszabbra kinyúlik a szemben lévő félsziget felé és egy idő után teljesen leválaszt a tótól egy kisebb öblöt. Ennek az öbölnek annyira megnő a vízszintje később, hogy szép lassan elkezdi a gleccser falát gyengíteni, egy alagutat vágva a tó nagyobbik része felé. Aztán mikor az alagút már nem bírja tartani magát, hatalmas robajjal teljesen beomlik, eltűnik a szemben lévő fala, és kezdődik az egész folyamat elölről. A mi ottjártunkkor még látszott az alagút egy darabja, de a nagyobbik része már beomlott.

A félig már összeomlott alagút a gleccser és a félsziget között

Több sétaút is van a gleccserrel szemben lévő félszigeten, de fél nap alatt be lehet járni az egészet. Mi az eső miatt nem mentünk végig az összes úton, helyette beálltunk a legmagasabb ponton lévő fedett kilátóba majd egy órára. Egyébként itt ért minket az egyik legnagyobb csalódás eddig az út során. Ahogy igyekeztünk a szakadó eső elől a fenti kilátóba, elképzeltük, hogy beülünk a fenti kávézóban egy meleg kávéra, sütire és jól átmelegszünk. Aztán megláttuk, hogy odafenn csak egy szellős, kicsi beálló van, a kávézó, amelyikről minden leírásban lehet olvasni, az az, amelyik még a turistaút elején van, ahol leszálltunk a buszról, jóval messzebb a gleccsertől.

Panorámakép a gleccserről

Végül azért még indulás előtt megejtettük a kávét és a sütit, de még azt sem lehetett az ablak mellett elfogyasztani, figyelve a gleccsert, mert oda csak azok ülhettek, akik főételt is fogyasztottak….

Annyira elegáns ez étterem, hogy celux-szal ragasztják össze a szalvétát...

Előző

Folytatás