Puerto Iguazu, az Iguazu-vízesés kapuja

San Ignacióból még 4 órás buszút várt ránk, hogy eljussunk Puerto Iguazuba. Ez a városka az argentin-paraguayi-brazil hármashatár mentén fekszik, az Iguazu és a Parana folyók találkozásánál. Egy húszezres kisváros, ami viszont utunk egyik legfontosabb állomása volt. Innen indultunk az Iguazu-vízesés megcsodálására, ami a Grand Canyon mellett, utazásunk legnagyobb látványossága volt. Mindkettőt rengeteg fotón láttuk már, filmekben mutogatják, olvas róla az ember, de mégsem lehet elképzelni, hogy milyen élőben. Látni kell őket!

Iguazu-vízesés az argentin oldalról

Igazi trópusi körülmények uralkodtak érkezésünkkor a városkában. 37 fok, fülledt meleg. Útközben a buszról gyönyörködhettünk a dús erdőkben – vannak itt fenyőerdők, bambuszrengetegek, kaktuszok, otthon szobanövényként tartott pálmafélék, kúszónövények. Mindenfelé egzotikus őserdei növényeket láttunk. Már persze San Ignacioban is hasonló volt a környezet, de akkor még a meleget próbáltuk megszokni, nem tudtunk a környezetre koncentrálni annyira.

Itt már különleges növények nőnek mindenfele

Szerencsére több napot töltöttünk Puerto Iguazuban, így megtehettük, hogy egy napot pihenjünk még, mielőtt a vízeséshez utazunk, és így nem 37, hanem csak olyan 32 fokban élvezhettük a látványt.

A pihenőnapon egyedül indultam egy kis sétára a városban, Ádám a szálláson maradt pihenni. Rögtön meg is volt az eredménye, az egyenetlen járdákon szép nagyot sikerült esnem, Ádám pedig nem volt mellettem, hogy elkapjon. Szerencsére csak egy tenyérnyi seb lett a lábamon, de ez is emlékeztetett minket rá, hogy biztosítás nélkül nem tanácsos utazni… a legkevésbé veszélyes helyzetből is kellemetlen balesetek születhetnek.

Nem látszik komolynak, de nagyon fájt

Amit egyébként érdemes lehet megnézni a városkában, ha van időnk, az a hármashatár, a két folyó találkozásánál. Mindhárom ország emelt egy-egy emlékművet a saját határára – Hito de tres fronteras. Az argentin oldalon egy kellemes folyóparti sétány vezet eddig, útközben kikötővel, ahonnan hajókirándulások is indulnak. Brazil oldalon pedig egy egész szórakoztatóközpontot hoztak itt létre. Van kolibripark is (Jardin de picaflores), ide mi nem jutottunk be, mert zárva voltak, mikor menni akartunk, de elég picike udvarnak tűnik, nem tudom, milyen lehet.

Szemben Paraguay és Brazília

De a lényeg az Iguazu-vízesés persze. Neve a helyi guarani indiánok nyelvén "nagy vizet" jelent. Nem túl kreatív elnevezés, de találó. A vízesésen Brazília és Argentína osztozkodik. Az alakja nagyjából patkó alakú, de egy olyan patkóé, amelyiknek az egyik szára rövidebbre sikeredett. Ez a rövidebb szár Brazíliáé, a hosszabbik pedig az argentinoké. Nagyjából a patkó csúcsában van a 270 zuhatagból a leghíresebb, a Garganta del Diablo, amit az argentin oldalról fentről lehet megnézni, a brazil oldalról pedig lentről. Nem szabad kihagyni egyik oldalt sem, ha az ember egyszer eljut ide, teljesen más élmény a kettő. Mindkét oldalról szerveznek utakat a másik ország nemzeti parkjába. A saját nemzeti parkjukhoz pedig helyijáratos buszokat üzemeltetnek. Az argentin oldal bejárásához jóval több időre van szükség, 5-6 óra legalább, míg a brazil oldalra elég nagyjából 2 óra is.

Az argentin határjelölő

Előzmény

Folytatás