Kalandunk a helyi buszokkal és látnivalók Puerto Varas környékén

A Llanquihue-tó, a dús növényzet, a zöld legelők és a tehenek mind nagyon szépek, de ami miatt olyan sokan érkeznek Puerto Varas városába, az a vulkánok közelsége, az Andok vonulatai, és persze a kalandos átkelés lehetősége Argentínába, Barilochéba a hegyeken és tavakon keresztül, hasonlóan ahhoz, ahogy a telepesek a 19. század elején közlekedtek a települések között. Puerto Varasból szép idő esetén jól látszik a tökéletes formájú Osorno és a sérült Calbuco vulkán is, ami utoljára 2015-ben tört ki. Ha a kicsit távolabb fekvő Todos los Santos tavon hajókázunk, láthatjuk a Pontiagudo vulkán hegyes csúcsát is.

A Todos los Santos tavon hajózó katamarán

Január elsején egész szép napra ébredtünk, így az általános szilveszter este utáni pihenés helyett, kirándulást terveztünk. Gondoltuk elkezdjük felfedezni a természetet. Kocsi hiányában busszal készültünk eljutni az 55 km-re fekvő Petrohue vízesésig. Reggeli után ki is mentünk a buszmegállóba, ahol az üdítő- és kekszárus segített eligazodni a buszra váró utasoknak. Mi is megkérdeztük, jó helyen várunk-e a buszra, és megnyugtatott minket, hogy igen, már csak negyed óra és jön a busz. Lesétáltunk még a tóhoz pár percre, aztán csak várakoztunk.

A Llanquihue-tó felé 'magasodó' Philippi domb

Közben eleredt az eső is. Letelt a negyed óra, majd még 10 perc, jöttek-mentek a buszok, hol többen, hol kevesebben álldogáltak a megállóban. Kicsit később már mások is érdeklődtek, mikor jön a Petrohuéba tartó busz.  Akkor már nagyon magabiztosan mondta, hogy 5 perc múlva érkezik. Mikor 10 perc is eltelt,  volt, aki a várakozók közül inkább elment a másik irányba tartó busszal, ami sűrűn járt, de még mindig sokan várakoztunk kitartóan. Emberünket nem nagyon zavarta, hogy nem jön be a jóslata. Bár az információi nem voltak túl megbízhatóak, az nagyon szimpatikus, hogy minden buszra felszáll és kínálgatja a portékáit. Senkinek nem kell szomjaznia egy egy-két órás buszúton Chilében. Végül 1 óra várakozás után megjött a jármű, de mint a többi, ez is csak egy 15-20 személyes kisbusz volt, ami már tele lett mielőtt a mi megállónkba ért. Nem tudtunk feltuszkolódni a buszra, átfáztunk az esőben, így elég rossz kedvünk lett. Csalódtunk a helyi buszokban is, így mikor megláttuk, hogy január elseje ellenére az egyik helyi utazási iroda nyitva van, rögtön befizettünk mindenféle túrára, ami érdekelt minket. 

Pontiagudo vulkán

Nem akartunk kockáztatni, hogy elmegyünk magunk valahova és végül ott maradunk, mert nem férünk fel a buszra. Például ha a népszerű pingvinnéző útra indulunk, onnan visszafele jövet,  Ancudba, csak napi 3 busz jár, az utolsó délután 2-kor. De volt, ahova nem is lehetett volna tömegközlekedéssel elmenni, mint például az Osorno vulkánhoz. Ahhoz pedig, hogy a Todos los Santos tavon áthajókázzunk, a hajójegyet úgyis szintén ennél az utazási irodánál kellett volna megvenni, még ha a buszukat nem is vesszük igénybe, ráadásul a hajókirándulás Petrohuéból indul, amivel kapcsolatban már megvolt a rossz tapasztalatunk. Szerettük volna magunk intézni a kirándulásainkat, de vagy az van, hogy autó hiányában ezen az országrészen ez még nem teljesen megoldható, mert a tömegközlekedés még nem szolgálja ki megfelelően a turisták érdekeit, vagy nekünk kellett még beletanulnunk abba, hogyan kell saját gépjármű nélkül túrákra indulni a természetbe. Végül nem éreztük annyira nagy pénzkidobásnak, hogy csoportokkal utazunk, mert jól sikerültek a kirándulásaink és kényelmes is volt, hogy nem kellett mindennek magunknak utánajárni.

Előző

Folytatás