Séta a guanakók között

Egy nap pihenőt adtunk magunknak a nagy túra után, majd utolsó napunkon még visszamentünk a Torres del Paine Nemzeti Parkba egy fél napra, hogy egy rövidebb útvonalat is bejárjunk, és a harkályon kívül más állatokat is lássunk. Ez a nap a guanakókról szólt. A Laguna Amarga bejáratától indul egy kb 3 km-es turistaútvonal, aminek a mentén élnek ezek a békés kis növényevők, a lámák, alpakák és vikunyák rokonai.

Guanakó csikó

Ezek az állatok mind a tevék rokonai, csak épp nincs púp a hátukon. A guanakók és a vikunyák a szabadban élő állatok, míg a háziasított egyedek a lámák és az alpakák. A lámát teherhordásra használták és manapság is fenn van az étlapokon, míg az alpakát a bundája miatt tartják leginkább. Az alpaka szőrösebb, dúsabb bundájú, mint a másik három faj, amik eléggé hasonlítanak egymásra, csak épp a láma többféle színben fordul elő, mint a vadon élő társai, amik mind barnás-fehérek.

A guanakó csorda egy része

Mivel a park bejáratától indultunk, most nem volt szükségünk külön buszra, sőt, mivel a parkbelépő eleve három napra szól, a sorba sem álltunk be, csak elindultunk túrázni, és akkor jöttünk rá, hogy amúgy itt észre sem venné senki, ha valaki nem venne jegyet, úgyhogy teljesen felesleges az egész macerát megcsinálni. Persze senkit nem bíztatok, hogy besurranjon, mert aztán lehet, hogy más napokon esetleg van ellenőrzés, de mi ilyennel nem találkoztunk egyik nap sem.

A guanakó néző túránk nagyon sikeres volt, az út felénél egy egész nagy csoport állattal találtuk magunkat szembe. Egy kerítés mentén haladtunk, a guanakók pedig ide-oda ugráltak, hol az egyik, hol a másik oldalra. Nem igazán féltek tőlünk, már megszokták az embereket. Meg aztán a puma itt nagyobb veszélyforrás, mint az ember. Mi is láttuk a nyomait, elejtett guanakótetemek, - csontvázak formájában. Mivel ennyi itt a táplálék, a parknak ezen a területén él a legtöbb puma. Tartottunk is tőle, hogy esetleg vele is összetalálkozunk, de szerencsére ők is félnek az embertől. Visszafelé jövet a túraúton, nagy riadalomra lettünk figyelmesek a guanakócsoportnál, valamit nagyon figyeltek, és még legelni is elfelejtettek, de vagy téves riasztás volt, vagy csak annyira elbújt a puma, hogy mi már nem láthattuk.

A túraútvonal egy indián falfirkához is elvezet, de önmagában ez nem lett volna nagy látványosság. Szerencsére a guanakók miatt megérte így is a túra. Sajnálatos módon nandut még mindig csak a buszból láttunk, az Andok jelképét, a keselyűt pedig valószínűleg egyáltalán nem sikerült még megpillantani. Azért valószínűleg, mert láttunk nagy madarakat körözni többfelé is, de nem volt egyértelmű, hogy vajon keselyű volt-e.

Falfestmények

Előző

Folytatás