Argentína fővárosában, Buenos Airesben

Ushuaiából Buenos Airesbe repülővel utaztunk. A nagyjából 3000 km-es út busszal hosszú ideig tartott volna. Erre az útvonalra szerencsére találtunk megfizethető repülőjegyet (a Latam légitársaságnál), még úgyis, hogy csak 3 héttel indulás előtt vettük meg. Buenos Aires belföldi repülőterére érkeztünk, ami szerencsére sokkal közelebb van a városhoz, mint a nemzetközi, így megengedhettük magunknak, hogy taxizzunk a szállásig, így késő este már nem kellett a nagy táskákkal tömegközlekednünk a fél városon át. Ushuaiában megszabadultunk pár elhasználódott cuccunktól, de még mindig van mit cipelnünk magunkkal, nehezek a hátizsákok.

Argentína zászlója a házfalra festve, a La Boca negyedben

Buenos Airesben, a forgalmas Avenida de Mayo-n foglaltunk szállást, ami azt jelentette, hogy a 4 éjszaka alatt, amíg a fővárosban voltunk, alig aludtunk. Ha csak egy busz is volt az utcán, valahogy pont úgy visszhangzott az épületek között a pöfögése, hogy úgy hallatszott, mintha minden irányból több tucat busz pöfékelne a papírvékony ablakaink alatt. Aztán második éjszaka rájöttünk, hogy van a szobában légkondi is, utána már csak annak a zúgását hallgattuk, az szinte elnyomta a buszok hangját. Aludni így sem tudtunk jól, de legalább nem volt melegünk. Furcsa volt, hogy külön kellett kérni a recepción, hogy bekapcsolják a légkondit, mert nem volt nekik egyértelmű, hogy a 35-40 fokos melegben, mikor a portól és zajtól szellőztetni sem lehet, szükség van rá. Elég erős váltás volt ez nekünk. Egyik éjszaka még fűtés kellett, a másikon már légkondi - 20-25 fok különbség. És a hőmérséklet csak egy dolog. A csendes, nyugodt, tiszta Patagónia után a zajos, koszos főváros eléggé megviselt minket.

Santiago óta nem voltunk igazán nagy, nyüzsgő városban, és nem is hiányzott, ráadásul túl meleg is volt, így Buenos Aires nem lett sajnos a szívünk csücske. Nem az a hely, ahova visszavágyunk. Santiago nekünk sokkal jobban tetszett, a sok sétálóutcával, a nagy parkokkal a város minden részén, a háttérben az Andok hatalmas, hósipkás vonulataival. Buenos Airesben semmi ilyesmit nem találtunk. Igaz nem is számítottunk sokra, de arra mindenképpen, hogy szinte minden turistás környéken tangózó helyiekbe botlunk majd. Ehhez képest, egy étterem 2 méter x 1 méteres színpadán láttuk táncolni az egyetlen tangózó párt. Bár maga a tánc nem érdekel minket annyira, mi eddig úgy gondoltuk, hogy a tangó igazán Buenos Aireshez tartozik, így sokkal több, ezzel kapcsolatos élményre számítottunk.

Jó lett volna több tangózó párt látni élőben is

A La Boca negyed, vagyis pontosabban annak egy-két macskaköves utcácskája, Buenos Aires egyik legjellegzetesebb látványossága. Itt színes kis házak sorakoznak egymás mellett, éttermek csalogatják az éhes turistákat, utcai mutatványosok lepik el az utcákat. Művésznegyednek tartják ezt a környéket, de inkább csak tipikus turistacsalogató látványosság. Egy-két sarokkal távolabb található a híres Boca Juniors futballcsapat La Bombonera becenevű stadionja, itt is sokan megfordulnak, még ha épp nincs is meccs. Minket a foci annyira nem érdekel, de a metró felől éppen belebotlottunk a stadionba, így vetettünk rá egy pillantást. A metrótól egyébként még 25 perc sétára van a Caminito nevű utca, ami a fő látványossága a negyednek, viszont a busz épp az éttermek, ajándékboltok sűrűjében tesz le, érdemesebb azzal menni. Visszafele már mi is arra szálltunk fel.

La Boca negyed színes házai a Caminito utcácskában

Buenos Aires másik híres negyede a San Telmo. Vasárnap látogattunk el ide, ahogy az útikönyvben is írják, hogy akkor érdemes. A Defensa nevű utcában régiségvásárra, táncosokra, mutatványosokra számítottunk, de itt is csalódtunk. Egy sima piac volt, tucatárukkal, és egyetlen zenekarral, akik még csak nem is játszottak valami jól. Sehol egy táncos, a tangónak nyomát sem fedeztük fel, volt viszont néhány tüntető, de azokkal nem foglalkoztunk. Csalódottak voltunk, Buenos Aires nem olyan arcát mutatta nekünk, amilyenre számítottunk. Lehet a meleg miatt volt, télen más lenne, mi is türelmesebbek lettünk volna, és a helyiek is lehet élénkebbek olyankor, jobban jelen vannak az utcákon, nem csak turistákat látni mindenfele.

Életkép a San Telmo negyedből - vasárnapi grillezés az utcán

Előző

Folytatás