Egy hosszú nap Buenos Airesben

Utolsó napunkat Buenos Airesben, nagyrészt a szálláson pihegve töltöttük. Este indult a buszunk San Ignacioba, Argentína északi csücskébe, a paraguayi határ mellé, útban Puerto Iguazu felé. A szobánkat már el kellett hagyjuk délelőtt, és bár a nagyobb csomagjainkat le tudtuk pakolni, így is maradt még nálunk elég, így nagyon messzire nem akartunk menni. Délután egy óra körül elindultunk ebédelni, de pechünkre épp akkor a szállás környékén áramszünet lett, így végül elég messzire el kellett gyalogolnunk, hogy találjunk olyan étteremet, ahol már volt áram és tudtunk kártyával fizetni. Persze az ember pont ilyenkor talál jó boltokat is, ahol nem tud szintén vásárolni, mert takarékoskodnia kell a 3000 Ft-ért felvett készpénzével. Argentínában nehéz sajnos készpénzhez jutni. Aprópénz szinte nincs is, mi három hét alatt egyszer kaptunk fémpénzt, 1 pesot, de azt is úgy, hogy 4 db 25 centes volt celluxszal összeragasztva. Más biztos el sem tette volna, de mi megörültünk, hogy ilyet is látunk. 

Vásárlás helyett visszamentünk a szállásunkra, gondoltuk pihenünk egy kicsit, majd 40 fok volt, alig lehetett megmaradni. Persze a szálláson sem volt jobb, áram nélkül a légkondi nem ment és semmi levegő nem volt, de mindegy is volt, mert közölték, hogy ne nagyon telepedjünk le, negyed óra múlva mindenkinek el kell hagynia az épületet, mert most lesz az éves tűzriadó próba.

Egy parkban ücsörögve kivártuk azt is, aztán még visszamentünk összeszedni a holminkat. Elviselhetetlenül meleg volt már a szálláson, már olyan 5 órája nem ment a légkondi és hiába próbáltak szellőztetni. Gondoltuk majd a buszmegállóban hűsölünk, de nem volt szerencsénk. Bár a buenos airesi buszpályaudvar hatalmas, végeláthatatlan hosszan sorakoznak a kocsiállások, de légkondi az nincs beszerelve.

Végre, két óra múlva felszállhattunk a buszra, ahol először örültünk a hűvösnek, de amilyen az emberi természet, éjszaka már hiába vettük fel a hosszú nadrágot, kabátot, azért tudtunk nehezen aludni, mert majd meg lehetett fagyni. Milyen kár, hogy nem lehetett kicsit hosszabban elraktározni azt a meleget, ami előtte olyan rosszul esett.

A buszutunk sem volt semmi. Ahogy elindultunk, hatalmas vihar alakult ki Buenos Aires környékén, zuhogó esőben, villámok közt hagytuk el a fővárost. Örültem, hogy nem repülővel kellett továbbmennünk, nem szívesen szálltam volna fel ilyen időben. Szerencsére a busszal jól haladtunk, de valami baj csak volt vele, mert reggel, az első megállónknál, Posadasban le kellett cserélni. Hamar tudták pótolni, így nem voltunk nagy késésben, de nem csináltak jó cserét a sofőrök. Ezen a buszon nem volt jó a légkondi, és az esti hideg után, hamar újra felmelegedett az idő. De ez még hagyján, negyed óránként meg kellett állnunk. Nem tudjuk, mi volt a baj, de olyankor a sofőr és az utaskísérő hátramentek a busz motorjához és ott nézegettek valamit. Mi már csak olyan másfél órányira voltunk az úti célunktól, reméltük, addig rendben eljutunk, de akiknek így kellett Puerto Iguazuig utazni, nem tudom, mit szóltak.

Kényelmes a buszozás Argetínában

Előző

Folytatás