Néhány nap a Bahamákon

Ha egy szóval kellene jellemeznem a bahamai kirándulásunkat, az a fárasztó lenne. Mikor foglaltuk, nem gondoltuk, hogy egy bulihajóval fogunk utazni, amin egész nap és éjjel pörgés van, rengeteg programmal; napközben pedig városnézés, strandolás a kötelező elfoglaltság. Pihenés kizárva. Mikor szálltunk fel, már gyanús volt, hogy rögtön a bejáratnál szólt a zene, táncoltak a dolgozók. Aztán ahogy lepakoltuk a táskáinkat és mentünk felfedezni az éttermet és a medence környékét, kiderült, hogy bár még csak délután 3 óra volt, már igazi partyhangulat volt a fedélzeten. A hajókon, a szállodákkal ellentétben napokban számolják a tartózkodást, nem éjszakákban, mert általában már délben fel lehet szállni a fedélzetre és rögtön indulhat is a buli, lehet használni a szolgáltatásokat, és azonnal lehet ebédelni. Ennek ellenére a szobákat itt is csak 2-3 óra körül lehet elfoglalni, de ez nem nagyon zavar senkit, a felcímkézett bőröndöket le lehet pakolni, ha valaki késő délutánig sem megy értük, a szobája elé viszik őket.

Délután 5-kor hajóztunk ki Miamiból a ’Beautiful Norwegian Sky’ fedélzetén. A ’beautiful’ (gyönyörű) jelző kötelező elem a Norwegian hajónevei előtt, mindig így emlegetik őket, hogy erősítsék bennünk, milyen jó helyen vagyunk. Sail Away Party-val ünnepeltük a kihajózást, ekkor indult csak be igazán a mulatság. Mivel itt ingyen osztogatták az italokat már dél óta, megvolt a hangulat. És ez csak a medence körüli rész volt, a 11 emeletes hajó 4 emeletén lehetett válogatni a különböző bárok, éttermek, lounge-ok programjai közül, egész este és éjszaka. Sőt, a kaszinóba még hajnalban is lehetett menni, ezen a hajón folyamatosan nyitva van.

Ismét egy jól sikerült selfie...

És hogy miért olyan fárasztó egy ilyen út? Mert ennyi program után, másnap már reggel 8-kor le lehet szállni a hajóról és délután 5-ig a szárazföldön fáraszthatjuk magunkat, csak, hogy utána ismét a hajón próbáljunk kihasználni minél több lehetőséget. És akkor ez így megy napokig…

Karácsonyi hangulat a hajón

Másnap a Norwegian saját szigetén kötöttünk ki, Great Stirup Cay-en. Ezt a szigetet főleg hadászati célokra használták korábban. Már a polgárháború idején is itt tárolták az ellátmányokat, majd a II. Világháborúban hadászati központot alakítottak ki az amerikaiak. A Norwegian 1977-ben vásárolta meg a szigetet. Ők voltak az első hajótársaság, akik saját szigetet vettek a vendégeik számára, de azóta már követte a példájukat néhány másik is. A Bahamák több, mint 700 szigetből áll, tehát van választék, biztos lehet még eladót találni. Ezen a szigeten a strandolásról, vízi sportokról, evésről-ivásról szól minden. Szól a zene, és itt is szerveznek vetélkedőket, táncórákat, sportprogramokat a vendégeknek. Először azt hittem, nagyon unalmas lesz ez a nap, nem lehet várost nézni, túrázni, de aztán kiderült, hogy enélkül is nagyon jól el lehet tölteni a napot. A víz gyönyörű volt, áttetsző, és kellemes hőmérsékletű. Elővettük az úszószemüveget (köszi, Apu, még nem is szóltam, hogy elhoztam a szemüveged) és olyan halakat láthattunk magunk körül úszkálni, amiket eddig csak akváriumban láttunk. Volt olyan rész, ahol még szemüveg sem kellett, hogy lássuk a halakat, annyira közel jöttek a parthoz, ráadásul csapatostul. Úgy tűnt, mintha akár meg is tudnánk őket fogni. De annál persze ügyesebbek voltak. Nagyon jó élmény volt. Ez volt az egyetlen hely, ahol az óceánon horgonyoztunk, és kishajókkal (tender) vittek ki minket onnan a partra. Az út előtt rosszakat hallottunk a hajóról leszállásról, tülekedésre, hosszú sorokra számítottunk, de szerencsére nem annyira rossz a logisztika, mint gondolnánk. 2000 embernek kell leszállnia a hajóról, de egész simán zajlik a kiszállás-beszállás. A kiszállás ráadásul általában sokkal gyorsabban halad, mint a visszaszállás.

Koktélozás a tengerparton

Színes halak mindenhol a vízben

Következő nap Grand Bahama-n kötöttünk ki, Freeport kikötőjében.  Az eredeti útiterv szerint ide érkeztünk volna előző nap, de az időjárás miatt, felcserélték a programot, így a privát szigeten jó időnk volt egész nap. Éjszaka volt egy kis eső, és a délelőtt kissé hűvös volt, lógott a lába az esőnek még mindig, de végül délutánra kitisztult az ég. Freeporton sem volt sokkal több látnivaló, tennivaló, mint a tengerparti pihenés, fürdés és a vásárlás. Mi az ingyenes partra készültünk, Lucaya Beachre és a városba. Sorban álltak a kikötőben a taxik és shuttle buszok, próbáltak rábeszélni minket messzebb levő és fizetős strandokra, de mi nem akartunk sokat költeni. Azzal rémisztgettek, hogy a Lucaya partszakaszt tönkretette egy hurrikán, de mikor mi odaértünk, nem látszott a pusztításnak semmi nyoma, gyönyörű tengerpartot találtunk. A településen viszont látszott, hogy tényleg nagy károkat tud okozni egy ilyen vihar. Sok az elhagyatott, lepusztult épület. A sofőrünk mutatta, hogy egy egész szállodasor ment tönkre és a tulajdonos nem akar több pénzt beleölni a felújításba, de el sem adja az épületeket, így ott állnak üresen és egyre csak romlik az állapotuk, hiába fekszik a szálloda a világ egyik legszebb tengerpartján. Mert ha város nem is szép, a tengerpart annál inkább. Tényleg szinte hófehér a homok, pálmák nőnek a tengerparton és gyönyörű a tenger színe. Pont, mint a fotókon. Semmi photoshop.

Lucaya Beach

Utolsó napon a fővárosba, Nassauba látogattunk el. Itt nem kellett se tenderezni, se taxiba, buszba ülni, a kikötőből rögtön a városközpontba léptünk ki. Persze rögtön letámadtak minket, vásároljunk szuvenírt, üljünk taxiba, hajóra, de nekünk egyikre sem volt szükségünk. Gyalog is be lehet járni a várost, és találni elég látnivalót, amivel el lehet tölteni a napot. Na, nem kell nagy dolgokra gondolni, de hát kicsi szigeteken jártunk, kis látnivalókkal is megelégedtünk. Megnéztünk egy erődöt (Fort Charlotte), amit még az angolok építettek, hogy megvédjék a szigetet a franciáktól és spanyoloktól, de végül sosem zajlottak itt csaták, viszont a különböző trópusi betegségek miatt így is az egyik legtöbb halálos áldozatot követelő támaszpontja volt az angol hadseregnek.

Fort Charlotte erőd, háttérben a hajónk

Pihentünk egyet a tengerparton, ami itt nem volt annyira szép, viszont elég sokan voltak és lehetett bámészkodni, volt néhány érdekes figura a parton, a helyi erők és turisták között is. Sétálgattunk a közeli piacon is, de nem vásároltunk semmit, csak összeszedtük a hajózó turistáknak ajánlott, kuponnal átvehető kis ajándékokat. Nem kell semmi komolyra gondolni, csak adnak néhány értéktelen kis szuvenírt, hogy bemenjünk a boltba és megpróbálhassanak rávenni, hogy vásároljunk 700 dolláros gyűrűt, vagy hasonló árú, főleg smaragdokkal díszített ékszert. Valószínűleg erre is van kereslet, mert rengeteg az ékszerüzlet a kikötő környékén.

Rózsaszín épületek

Jártunk egyet a város felsőbb részén is. Megnéztük a színes kis házakat és a rózsaszínre festett kormányzati épületeket. Felmentünk a Viktória Királynőről elnevezett lépcsősoron, amit 600 rabszolgával faragtattak ki a kőzetből 16 éven keresztül a 18. század végén. Ma már csak 65 lépcsőfok van meg az eredetileg elkészített 102-ből. Itt van fenn a lépcső tetejénél egy másik, kisebb erőd (Fort Fincastle) is, és a Fincastle világítótorony is. A lépcsőket is azért faragtatták ki, hogy ehhez az erődhöz könnyen fel lehessen jutni. A lépcsősorhoz vezető ’szurdok’ kellemes hűvös és szép, trópusi növényekkel borított a fala, de az erőd körüli rész, és a szurdok felső része már nem olyan csodálatos, a növényzet tele van szeméttel, az ágakra műanyag szatyrok gabalyodtak, a bokrok alatt ételes dobozok gyülekeznek.

Queen's staircase

Bár egy kicsit csalódás volt a Bahamák, tisztábbnak és növényzetben bővelkedőbbnek gondoltam, de azért örülök, hogy ezt is láthattuk. Ráadásul, ha csak a hajón töltjük ezt a négy napot, lehet még akkor is megérte volna ez az utazás, ott is annyi újat, érdekeset láttunk.

Előző

Folytatás