Hajóra szállunk

Hosszú időt szántunk Miamira az útitervünkben, de nem azért, mert annyi érdekes látnivaló van itt, hanem mert reméltük, hogy sikerül egy kitérőt tennünk a Karibi-szigetvilágba, mielőtt továbbutazunk a Föld déli féltekére. Az eredeti tervünk ugyanis az lett volna, hogy az USA után Közép-Amerikába utazunk, Costa Ricába és/vagy Panamába, majd onnan repülünk tovább Dél-Amerikába. Viszont mint kiderült, Közép-Amerikából drágább Chilébe, Argentínába vagy Brazíliába repülni, mint az USÁ-ból vagy Európából, így elvetettük ezt a tervet és helyette rögtön az USÁ-ból utaztunk le Dél-Amerikába, de szerettünk volna valamit így is látni a köztük lévő területből. Néztünk repülőjáratokat, kompokat, de végül a legkedvezőbb árúnak egy Bahama-szigeteki 4 napos hajóút bizonyult Miamiból. Utolsó pillanatban vásároltuk, mindennap ellenőrizve a jegyárakat egy hajóutakat árusító portálon, és sikerült a legalacsonyabb áron lecsapni rá. Dél-Amerikába is hajóval készültünk eljutni, arra az útra már megvolt a jegyünk, Miamiból december 7-én indultunk a „Beautiful Norwegian Sun” fedélzetén. Nagyon jó volt az időzítése a másik hajónak, a „Beautiful Norwgian Sky”-nak, mert az pedig 7-én ért vissza a Bahamákról, így aznap csak egyik hajójáról kellett átszállnunk a másikra. Így a születésnapomat a kikötőben ünnepeltük.

Norwegian Sky

Azt tudni kell a hajóutakról, hogy azok a sokszor nagyon kedvező árak, amiket az interneten lehet találni, nem a végleges árak és nem is olyanok, mint a repülőnél, hogy csak egy alacsonyabb összeget csapnak hozzá. Az árakat egy főre tüntetik fel, tehát rögtön duplázni kell az összeget, hogy egy kétfős szoba árát megkapjuk, majd hozzá kell adni a kikötői díjakat és adókat. Ez utóbbiak is változóak, minden úttal kapcsolatban külön le kell kérni az összegüket. A szoba árát és ezeket az illetékeket kell befizetni előre, de sajnos ez még mindig nem minden, borravalót (gratuities) is kell fizetni, ezt a hajóút után vonják le a bankkártyáról. Ez is változó, hajótársaságtól, hajóúttól is függ a végösszeg. A bahamai hajóútra $19.90 volt naponta személyenként, mert alkoholos italok és a szénsavas üdítők is benne voltak az árban, de általában ennél kevesebb szokott lenni, kb $15. Ki lehet fogni még jó akciókat, aminek a keretében valamennyi pénzt visszakapunk a fedélzeten elkölthető ’credit’ formájában.

Szerencsére még így is lehet találni viszonylag kedvező árú utakat. Érdemes a ’repositioning’ utak között keresgélni. Ezek azok a hajóutak, mikor a hajót egyik területről, ahol véget ért a szezon, áthajózzák egy másik területre, ahol akkor kezdődik. Ez azt jelenti, hogy pl Európából ősszel utazhatunk Amerikába és tavasszal vissza, olcsóbb hajóúton. Vagy pl nekünk a második hajóutunk is ilyen út volt, a déli féltekén kezdődik a nyár, így lehajóztak Észak-Amerikából oda és majd csak márciusban megy vissza a hajó megint Miamiba. A bahamai út kicsit kilógott a keretünkből, de a másik úton így is spóroltunk, mert ott visszakaptunk elég sok ’onboard credit’-et. Mi úgy vettük észre, hogy nagyjából 25 ezer Ft/fő/éj a legalacsonyabb összeg, amiért már lehet hajózni. De ezért teljes ellátás jár egy 3-4 csillagos hajón, programokkal, utazással együtt. Sajnos ehhez még mindig hozzájöhet a költsége a szárazföldi kirándulásoknak, mert a hajó nem mindig olyan kikötőben áll meg, ahonnan be lehet sétálni a városba, vagy lehet, minket érdekel más, távolabbi célpont. Lehet foglalni kirándulást a hajón, de ezek közül a legjobbak hamar betelnek, gyorsnak kell lenni, és sokszor drágák is. Lehet foglalni leszálláskor is, a kikötőben, kinn állnak az irodák, de itt sokan állnak sorba, tülekedni kell, és nem sokkal olcsóbbak. Taxik is várakoznak mindenhol, ezekkel drágán, de egyszerűbben és általában kényelmesen el lehet jutni bárhova. Szerencsére sok helyen gyalog is be lehet járni a környéket, találni lehet érdekes látnivalókat a közelben.

Mi nem szoktunk egyébként ilyen több csillagos szállodákban megszállni, nem is igényeljük, és pláne nem igénylünk napi háromszori étkezést főtt ételekkel, vagy teljes ellátást folyamatos alkohol hozzáféréssel. Én sokalltam volna is ezeket az árakat normális körülmények között, de egyrészt Miamiban is egy belvárosi vagy tengerparti szállás is ennyibe került volna, így pedig mégis új helyeket láthattunk, másrészt pedig a második úttal kiváltottunk egy repülőutat Észak- és Dél- Amerika között, valamint ha már kimaradt Közép-Amerika, helyette, ha csak futólag is, egy-egy nap erejéig, de megismerhettünk valamennyit Kolumbia, Ecuador és Peru életéből. Ezekbe az országokba eredetileg nem készültünk, többek között, mert nekem kicsit fenntartásaim vannak itt a higiéniás viszonyokkal (víz tisztasága, gyümölcsök-zöldségek fogyasztása, rovarok, stb), valamint a biztonsággal kapcsolatban. A biztonság hiánya alatt nem kifejezetten a drogháborúkat, emberrablást, hasonlókat értem, inkább a közlekedéssel kapcsolatban vannak félelmeim – gyalogosként és utasként is, akár buszon, akár kocsiban vagy repülőn. Nem is alaptalanul. Hamar megtapasztaltuk, már Kolumbiában, hogy itt aztán nem lehet óvatlanul lelépni az útra, még zebrán sem, az autók, motorok kiszámíthatatlanul közlekednek; a Bahamákon pedig, mint kiderült baloldali a közlekedés, mint Nagy-Britanniában, angol örökségként, de az autók nagy része valószínűleg az USÁ-ból érkezik, és ennek megfelelően baloldalon van a kormánya. Lehet, hogy őket már nem zavarja ez a kettőség, de nekünk nagyon megtévesztő, és eleve a fordított közlekedést nem lehet egy-két nap alatt megszokni.

A hajón utazásnak megvan az az előnye, hogy az embernek nem kell elhagynia a komfortzónáját, még az ilyen egzotikus országokban sem (például nem kell félni, hogy az utcán látott hatalmas csótányokkal a szobában is találkozhatunk, és nem kell helyben vásárolt gyümölcsöt enni, vagy vizet inni, így elkerülhetjük a hasmenést). Persze ugyanez a hátránya is, néhány órát tölthetünk egy-egy városban, ami alatt nem lehet megismerni egy országot. Ráadásul néhány helyen a lakosság teljesen ráállt az óceánjárókon érkező turisták „zaklatására”. Lehet nem ez a helyes szó, de mi elég rosszul éreztük magunkat több helyen is, hogy nem tudtunk nyugodtan sétálni, nézelődni, mert állandóan el akartak nekünk adni valamit, sokszor kifejezetten erőszakosan. Persze megértem őket is, az amerikai turisták, akikkel utaztunk rengeteg szuvenírt vásároltak, köztük drága ékszereket is, nem tudhatták, hogy mi 5 dollárt is meggondolunk, mire költünk.

A hajón nyugodtan ehetjük a zöldségeket, gyümölcsöket, nem valószínű, hogy itt kapunk gyomorrontást

Szerencsére a hajón nem volt ilyen problémánk. Ha már egyszer kifizetjük az utat, a továbbiakban ingyen is élvezhetjük a hajó legtöbb szolgáltatását. A mi hajóinkon többek között volt medence, több jacuzzi, kosárlabdapálya, pingpongasztal, ’golf szimulátor’, fitneszterem, futókör, valamint rengeteg program: minden este show műsor a színházban, előadások különböző témákban, különböző műfajú zenei műsorok, vetélkedők, játékok. Az előadások között vannak egész színvonalasak és kevésbé jók is természetesen, érdemes beülni minden este, sosem lehet tudni, melyik fog végül tetszeni. Legtöbbször a zenén és táncon van a hangsúly, de voltunk bűvész és humorista előadásán is.

Luxus a hajón

Persze aki akar, még itt is elköltheti könnyedén a többszörösét is annak, amit a hajóútra eredetileg befizetett. Például, ha nem tartalmazza az italokat az alapár, jobb, ha lemondunk az alkoholfogyasztásról a hajón. Drágán mérik az italokat és a hajóra felvinni sem egyszerű, ha kintről szereznénk be. Bár a mi két kisüveg gyomorrontás esetére tartogatott pálinkánkat nem vették észre, de ha pár üveg bort vinne fel valaki, az már nem lenne olyan egyszerű. Ha valaki néhány nap alatt megunja az egyszerűbb éttermeket, akkor beülhet specialitásokat kínáló éttermekbe is, amikért külön kell szintén fizetni. Kérhetünk különböző kezeléseket is, kaszinózhatunk, vagy épp vásárolhatunk a vámmentes boltokban vagy a galériában, egyik sem lesz olcsó szórakozás.

Előző

Folytatás