Gasztronómiai tapasztalataink az USÁ-ban

Írok néhány gondolatot az étkezésről is, már amennyit nekünk sikerült megtapasztalni a helyi szokásokból. A büdzsénk nem engedte meg, hogy puccos éttermekbe járjunk, vagy úgy általában, hogy sokszor együnk étteremben, gyorsétteremben. Inkább fizettünk többet a szállásért, hogy ne koszos szálláson kelljen aludnunk, vagy többekkel egy szobában, viszont emiatt többször vásároltunk boltban és ettünk szendvicset, mint főtt kaját.

A legolcsóbb étel, a $0.30-es zacskós levesen és a mikrós $1-os tésztán kívül, ami egyébként meglepően finom, a hot dog. Ezt árulják benzinkúton és a 7/11 nevű bolthálózatban is többek között. $1.5-2-ért már lehet kapni és magunknak pakolhatjuk a buci és a virsli mellé a körítést – uborkát, szószokat, pirított hagymát. Nem a legegészségesebb étel, de nekünk az egyik kedvencünk volt.

A következő fokozat, a Walmartban kapható készételek választéka. $4-ért például több csirkecombot és köretet is adnak. De más boltokban is válogathatunk a svédasztalos választékból, némileg drágábban, de még mindig elég kedvező áron és egészséges ételeket. Leveseket, salátákat, csirkehús falatkákat.

Kicsit drágább és még csak nem is egészséges, de nagyon helyi, ha McDonaldsba vagy Burger Kingbe megyünk enni. Párszor mi is betévedtünk ezekbe a népszerű éttermekbe, hisz még is csak a helyi kultúra részei. Ha nagyon éhesen mentünk be, még jól is esett, amit itt adtak, de erről nem is érdemes többet írni, nem volt akkora élmény. Hasonló áron ehetünk a kínai éttermekben is, amik szintén nem sokban különböznek a Magyarországon megtalálható éttermektől.

A többi helyen, ahol étkeztünk, mi nagyjából mindenhol ugyanannyit fizettünk, $30 körül, borravalóval együtt. Ezek már színvonalasabb helyek voltak, de még mindig papírtányérban kaptuk az ételt és műanyag pohárban az innivalót. Kedvencünk a Denny’s étteremhálózat volt, ahol amerikai reggelit ettünk általában, amit a nap bármely időszakában lehet kapni. Ebben rántotta van, sült virsli, egy hamburger husi, egy-két szelet bacon, két palacsinta, narancslé és kávé. Nagyon bőséges és egyébként finom is. A McDonaldsban lehet kapni hasonló menüt, féláron, de meg sem közelíti azt, amit a Denny’sben feltálalnak. Azért ennyi pénzért már lehet kapni rendes főtt ételt is, rántott csirkecombokat vagy garnélarákokat, sült krumplival és salátával.

Reggeli a Denny's-ben

Az adagok általában nagyok, úgyhogy volt, ahol nem is kellett mindkettőnknek rendelni, például a kínaiban is elég volt egy nagy menü kettőnknek, vagy a Subwayben is egy nagy szendviccsel ketten jól laktunk.

A motelekben sokszor adnak reggelit is, de általában nem lehet tudni, mire számíthatunk kontinentális reggeli elnevezés alatt. Volt, ahol csak kávé és muffin volt, de legalább finom volt mindkettő. Máshol csak üres palacsinta vagy pirítós volt, de megint máshol bőséges választék volt, joghurttól kezdve, a gyümölcsön és péksüteményen keresztül, a rántottáig és virsliig. Mi mindenhol feltaláltuk magunkat. A legjobban az tetszett, hogy sok helyen palacsinta- vagy gofrikészítő is volt. Tésztaadagló az egyik oldalon, a sütő középen és juharszirup adagoló a másik oldalon. Két és fél perc alatt meg is sült a tészta. Általában ha reggeli nem is volt, kávé akkor is járt. A szobákban szinte mindenhol volt kávéfőző, tehát a koffeinpótlással nem volt probléma. Az más kérdés, hogy ezek a kávék, még annyira sem voltak finomak, mint az otthon megszokott nescafé, amit mi szoktunk inni. Azt is nehéz volt megszokni, hogy ha valahova bementünk egy kávéra, és esetleg nem voltak a szokásos európai típusú kávék és kértünk egy kis kávét, az azt jelenti náluk, hogy egy 2-2,5 decis poharat teletöltenek ezzel a nem túl finom kávéval, és még feljavítani sem lehet, mert nem marad hely a cukornak és a tejnek. 

Ami nagyon nem tetszett, hogy mint már írtam is, mindenhol papírtányérokon ettünk, papírpoharakból ittunk és műanyag evőeszközöket használtunk. Rengeteg szemetet termeltünk mi is ezalatt a pár hét alatt, ami nagyon rossz érzés volt. Tavaly az északi körutunkon rosszul esett, hogy nem voltak szelektív szemétgyűjtők a kempingekben, ahol megszálltunk, de az semmi nem volt ahhoz képest, amit itt tapasztaltunk. Nem tudom, mi kell, hogy történjen ahhoz, hogy az amerikaiak felismerjék, változtatniuk kell, mert bele fogunk mind fulladni a szemetelésükbe. A boltokban még mindig a legtöbb helyen ingyen osztogatják a műanyag szatyrokat és nem is egyesével, hanem duplán adják őket rögtön. Mi mindig hordunk magunkkal textilszatyrot és nagyon sanda nézéseket kaptunk, mikor szóltunk, hogy nem kérünk a műanyagból.

Még van egy furcsa szokásuk az amerikaiaknak. Mindegy hány fok van, milyen az idő, oda vannak a jégkockákért. Több motelben is, azon kívül, hogy elmondták merre van a szobánk, elmondták, merre találjuk a jégautomatát. Aztán ha közel volt a szobánk a géphez, akkor egész este hallgathattuk, hogy zarándokolnak a szálló vendégei az automatához jégért. Az üdítőt egy egész pohárnyi jéghez adják hozzá, és nem csak akkor, mikor 30 fok és szikrázó napsütés van.

Láttunk néhány különleges harapnivalót is. Bár nekem már az is érdekesség volt, hogy egy tányéron szolgálják fel a rántottát, husit a palacsintával, de ennél érdekesebbet is esznek. Nevadában és Arizonában, a sivatagban kigyófalatkákat lehet kapni, főleg szárított formában, New Orleansben és Floridában pedig az alligátorhúst lehet megkóstolni, szárítva, konzervként, vagy akár szendvicsben.

Alligátor-konzerv

Előző

Folytatás