Karácsony Valparaísóban

Nagyon jó véleményeket olvastunk a Santiagótól, Chile fővárosától, 127 km-re fekvő óceánparti Valparaísóról, így a karácsonyi ünnepekre itt foglaltunk szállást. Kicsit lassítottunk a tempónkon az ünnepek idejére, mert gondoltuk, hogy itt is kicsit belassul olyankor az élet, így 5 éjszakára maradtunk ebben a városban. Nem néztünk jobban utána, mire számíthatunk, így kicsit meglepődtünk, ahogy leszálltunk a buszról, amivel San Antonió kikötőjéből érkeztünk, hogy mekkora városba cseppentünk. Egy csendes kis partmenti településre számítottunk, de Valparaíso egy nyüzsgő, 300ezres nagyváros. A buszmegállótól, ahogy elindultunk az óvárosban lévő szállásunk felé, az eddig látott egyik legzajosabb, legpezsgőbb piacon kellett keresztülvágnunk a nagy táskáinkkal. Aztán egy kicsit elcsendesedett a környék, de az óváros környékén megint csak nagy mozgolódás volt, karácsonyi vásár, turistacsoportok, zenészek, még több árus.

Valparaíso

A szállásunk elfoglalása után ebédelni indultunk. Már dél is elmúlt, így eléggé meglepődtünk, hogy sok helyen még reggelit kínálnak, de mivel találtunk végül egy kellemes helyet nem gondolkoztunk rajta sokat. Aztán másnap, mikor délelőtt 10-kor elindultunk reggelit keresni, akkor jöttünk rá mi a trükk. 11-ig ki sem nyitottak a kávézók, éttermek, amik a közelünkben voltak. Azt hittük először, hogy ez esetleg valparaisoi szokás csak, az éjszakai élet miatt, mert hajnalig buliznak, de utána Santiagoban is belefutottunk, hogy reggel 9-kor alig találtunk nyitva pékséget vagy kávézót.

Karácsonyfa helyett

A valparaisoi éjszakai életről még annyit, hogy egymást érik a szórakozóhelyek, és nem számít, hogy ünnepnap, hétvége, hétköznap van, minden este buli van, szól a zene. A szállásunk egy rockzenei klubbal szemben volt, ahol első éjszaka hajnali 6-ig szólt a zene, másnap pedig, mikor már épp azt hittük éjfélkor, hogy elmarad az esti parti, elkezdtek dobolni….

Színes csónakok a parton

Karácsonyi hangulatunk ebben a városban nem lett. Amiből éreztük, hogy jönnek az ünnepek, az a vásárlási láz volt. Minden bolt tele volt vevőkkel, a boltok előtt meg az utcai árusok torlaszolták el a járdákat. Aztán 25-én elcsendesedett kicsit a város, de 26-tól ismét zajlott az élet. Az időjárás is olyan volt többnyire, mint az ünnepi hangulat, se nem jó, se nem rossz. 20 fok volt, néha szemetelt az eső, aztán egyre javult szerencsére, napról napra.

Kreatív festések

A város nagyjából két dologról híres az éjszakai élet, kocsmák, bárok mellett. Az egyik a házak falára festett alkotások, a másik pedig, a várost övező dombokra felkúszó liftek. Valparaísoban szinte minden háztulajdonos úgy érzi, hogy meg kell mutatnia, ő a legkreatívabb, így mindenki gaffitiket festet a háza falára. Néhányan ennyivel sem elégszenek meg és más alkotásokat is kiraknak a ház elé. Fémhulladékokból készült szobrokat például. Feldobják egyébként a városképet, és tényleg remek műveket is látni. Nem csak falfirkák ezek.

Utcai csendélet

A liftek is érdekesek. A közlekedés megkönnyítése érdekében kezdtek el 1883-tól a közeli dombok és a városközpont közé siklókat építeni, amiket itt liftnek neveznek. Nagyjából 34 lift épült, de az évek során, földrengések, tűzvészek, földcsuszamlások miatt nagy részük tönkre ment, eltűnt. A későbbiekben, mikortól már jártak a buszok is, újakat nem építettek. 16 lift máig megmaradt, de ezekből ma már csak 7 működőképes. Egyedi tömegközlekedési eszközök ezek, amik nem csak a turisták miatt működnek, hanem a lakosok érdekeit is szolgálják. Ez az árukon is meglátszik, egy út, csak 100-300 chilei pesóba kerül (40-125 Ft).

Ascensor Artilleria

Az Ascensor Artilleria az egyik legforgalmasabb lift, ebből jó kilátás nyílik a kikötőre. Ahogy felérünk, ott pedig a liftet működtető kerekeket lehet egy ablak mögött megnézni. Hasonló technikának tűnik, mint amivel a san fransiscói cablecar működik.

A lifteket működtető kerék

Egyik nap a tengerparton sétáltunk el jó darabon, Vina del Mar felé, északnak. Útközben itt is oroszlánfókákat nézegethettünk, ahogy egy régi móló romjain henyélnek a parttól nem messze. A tengerparti sétányon eléggé vigyáznunk kellett, mert a hatalmas hullámok rendre kicsaptak a partra, sokszor csak pár másodpercen múlt, hogy nem terített be minket teljesen egy nagyobb hullám. A parton áll a világ leglassabbjának nevezett vonat is, mely ma már nagyon rossz állapotban van, és annyira lassú, hogy nem is megy sehova. A nevét onnan kapta, hogy annak idején, 1 km/órával tette meg az utat Valparaíso kikötője és Vina del Mar között. Útközben az utasok a szalonban zongoraszó mellett teázhattak, kávézhattak. Ehelyett manapság néhány nagyon fura alak költözött a vonat vagonjaiba. Felszálltunk a vonatra, mert ki van írva, hogy múzeumként működik, de ahogy tudtunk, szálltunk is le, mert furán méregettek minket a bentiek.

Tajtékzik az óceán

Valparaísóban amúgy is figyelni kell, merre tévedünk, mert van néhány rossz környék, amerre nem érdemes turistaként sétálgatni, még nappal sem nagyon, nemhogy éjszaka.

El tren más lento del mundo

Előző

Folytatás