Élet az óceánjáró hajón

Közel három hetet töltöttünk óceánjáró hajón, így volt időnk kitapasztalni ezt az életmódot, utazási formát. Csak néhány érdekességet gondoltam leírni ezzel kapcsolatban.

Nagyon szerettük a hajón, hogy minden elérhető volt pár perces sétával. Étkezési lehetőség minden nap 24 órában a hajó számtalan éttermében és bárjában. Szinte folyamatosan szórakoztatták a közönséget, több helyszínen is, ugyanabban az időpontban, különböző típusú programokkal. Vetélkedőket rendeztek, klasszikus-, latin- és retrozenéket játszottak több helyszínen, esténként a fő show műsorokat kétszer is színpadra állították, hogy ne maradjon le senki róluk. De volt kvíz is, sudoku bajnokság és érdekes előadások is Latin-Amerikáról, hogy az agyunkat is karbantartsák. A hatodik emeleti futó- és sétálókör volt az egyik kedvenc helyünk. Ez egy 480 méter hosszú ’folyosó’, amin körbe lehet járni a hajót a szabadban. Innen láttuk a delfineket és a bálnákat is az út során. Nagy élmény volt az is, hogy minden nap új helyen ébredtünk. Az volt az első minden reggel, hogy bekapcsoltuk a tv-t és a navigációs rendszeren ellenőriztük, merre járunk. Esténként pedig a másnapi újságot vártuk, amiben a napi programok menterendjét közölték.

Esténként törülközőállat és újság várt minket a szobában

Mindent összevetve ez egy nagyon kényelmes utazási forma, hiszen egy úszó szállodáról van szó, de azért ne gondolja senki, hogy nem lehet ezt is megunni és itt minden tökéletes lesz. Egyrészt rengeteg különböző embert „zsúfolnak” össze egy helyre, másrészt egy hosszabb úton előbb-utóbb bezártság érzésünk lesz. Bár rengetegnek hangzik a 12 emelet a hajón, és a tucatnyi étterem és bár, valamint a különböző helyiségek száma, mivel közel 3000 ember tartózkodik a hajón folyamatosan, mégsem lehet sehol sem egyedül az ember. Sehol nincs csend, nyugalom. Persze ott a szoba, gondolnánk, de arról még lehet nem írtam, hogy ezek az olcsó jegyek a hajókon általában olyan belső szobákra vonatkoznak, amiknek nincs ablaka sem. Egy idő után már csak barlangnak hívtuk inkább, szoba helyett. És hogy milyen kis kellemetlenségekkel találtuk még magunkat szembe? A fitneszteremben délután sokszor annyian voltak, hogy nem volt szabad gép, később kellett visszamennünk. A svédasztalos étkezésnél, sorban állásnál, a nyomakodó kínaiak és indiaiak visszaszorítása szinte minden alkalommal. Az olyan emberek, akik magukat nem zavartatva hangoskodnak, ott ahol mindenki más csendben figyel, például egy előadás közben. A belassult emberek, akik mindenhol össze tudnak torlódni és feltartják a közlekedőket a folyosókon, lépcsőkön. A jacuzzi valahogy szinte mindig tele volt, alig tudtuk használni. A bahamai hajóúton nem tudtunk egyszer sem pingpongozni, mindig elfoglalták az asztalt. Utólag visszagondolva persze a problémáink elég viccesnek tűnnek, de napokig mindig ugyanezekkel a dolgokkal szembetalálkozni épp elég ahhoz, hogy akármennyire is jó legyen egy ilyen hajóút, a végén mégis örülhessünk, hogy leszállunk végre.

Valaki befeküdt az ágyunkba!

Persze nem kell megijedni, azért élveztük a hajóutat és már útközben is nevettünk, micsoda problémáink vannak, inkább csak azt akartam hangsúlyozni ezzel a kis bemutatóval, hogy bár néha az árak alapján úgy tűnik, hogy ezek a hajóutak a luxuskategória, de ez inkább tömegturizmus, a luxushajózás pedig az, ha az ember elindul a saját hajóján és arra megy, amerre akar, és azt csinál, amit csak akar.

Átrium

Gondolom ezek a problémák a nagy szárazföldi szállodákban is ugyanilyenek, így akik ilyen helyeken szoktak megszállni, nem fognak meglepődni, tudják, mire számítsanak, csak nekünk volt lehet érdekes, akik nem vagyunk hozzászokva. Remélhetőleg az ablaknélküli szoba problémája ott ritkábban fordul elő. Bár ezt is el tudom képzelni.

Volt viszont néhány érdekesség, ami csak a hajón fordul elő. Ami a leghamarabb szemet szúrt, az a kézfertőtlenítés fontossága volt. Ami egyébként teljesen érthető, hiszen rengeteg embert zártak össze a hajóra, így fontos volt, hogy ne terjedjen el semmilyen vírus, vagy baci. Hogy ezt elérjék, nem elég, hogy mindenfelé lehetett találni kézfertőtlenítő adagolókat, de külön kis csapat volt a hajón, akiknek csak az volt a dolguk, hogy az étterembe betérő vendégeknek fertőtlenítőt spricceljenek a kezére, „Washy, Washy, Happy, Happy” jelmondattal. Emellett állandóan láttuk, hogy tisztogatják a lépcsőkorlátokat, ajtókat, kilincseket, mindent. Ezután a tisztaság után, ami a hajón uralkodott, még inkább feltűnő volt a meglátogatott országokban a kosz és piszok.

Nyitott fedélzet

Aztán meg kell szokni az állandó szelet és az esetleges nagyobb hullámokat is hajózás közben. A felső, nyitott szintek is majdnem végig üvegezettek oldalról, mégis akkora szél tud ott lenni, hogy még a hajó egyik végéből a másikba átsétálni is nehézségbe ütközik. Ha a hajó kicsit jobban himbálózik, jön a hányinger, szédülés. Nekünk két nap volt, hogy vagy csak fekve vagy sétálva bírtuk elviselni, vagy esetleg ha ettünk és akkor másra figyeltünk, de csak céltalanul ücsörögve vagy olvasgatva rögtön előjött a fejfájás és társai.

Érdekes volt megtudni azt is, hogy a 906 fős személyzetből 806 fő tartozik a hotelhez, és csak 100 fő az, aki a hajót irányítja, karbantartja. Az viszont talán még érdekesebb volt – és itt jön a hajós turizmus negatív része, a pocséklás és a környezetszennyezés – hogy a hajóra az indulás napján Miamiban két heti élelmiszeradagot pakoltak fel. Ezzel nem is lenne semmi gond még, viszont az út folytatásához a következő két heti adag élelmet nem Santiagoban vásárolták, hanem azt is Miamiból hozatták a hajóra egy másik hajóval. Rossz belegondolni, hogy ezt a világ minden részén így csinálják. A sok-sok teherszállító hajó még több konténerjéből, hány van vajon, amelyik ilyen feleslegesen szállítja a termékeket a világ egyik részéből a másikba? És akkor még nem beszéltünk a mennyiségekről. Két hétre ekkora mennyiségeket vásárolnak be:

• 7000 kg marhahús
• 1200 kg borjúhús
• 7000 kg liszt
• 5000 kg tenger gyümölcsei
• 15000 kg gyümölcs
• 5000 kg csirkehús
• 600 kg kávé
• 4000 kg burgonya
• 14000 kg zöldség
• 5000 tucatnyi tojás
• 4000 liter gyümölcslé
• 6000 liter tej

Nehéz elhinni, hogy erre a mennyiségre tényleg szükség van, még ha 3000 ember is van a fedélzeten…azt viszont meg kell hagyni, hogy finomakat ettünk, nem lehetett panaszunk a konyhára. Még egész változatos is volt a kínálat, annak ellenére, hogy ugyanazokból az alapanyagokból készült minden végig az út során. Az ázsiai konyhát nagyon szerették ezen a hajón, ami nem tudom általános-e, vagy szerepe volt benne, hogy indiai volt a főszakács.

Finomakat ettünk

Emellett még a hajónak számos sajátossága van, ami miatt kétlem, hogy a fenntartható turizmusba beleférne, de ennek ellenére azért egyszer ezt is érdemes kipróbálni. Van, akinek ez egy életforma, sokak a hajón már tíz, vagy annál is több utazáson voltak túl.

Előző

Folytatás