Átkelés a Panama-csatornán

Kolumbiából a Panama-csatornán keresztül hajóztunk át a Csendes-óceánra. Ez egy egész napos program volt. Hajnalban még Colón városa mellett haladtunk el, és nem sokkal napfelkelte után érkeztünk a csatorna bejárata elé, az első zsilipekhez. Mindenki korán kelt a hajón, mert látni akarta az átkelést, elejétől a végéig.

Érkezés a csatornához

A Panama-csatorna 80 km hosszú vízi út, ami összeköti az Atlanti- és a Csendes-óceánt. A franciák kezdték el építeni a 19. század végén, de maga az ötlet már a 16. században megfogalmazódott a spanyolok fejében, mikor az inkák aranyát hordták haza Európába a mai Peru területéről. A franciák az éghajlati, környezeti viszonyok miatt nem tudták befejezni a csatorna megépítését és átadták a vállalkozást az Amerikai Egyesült Államoknak. Ez a 20. század elején történt, 1903-ban, mikor Panama még Kolumbia része volt. Kolumbia nem támogatta a csatorna megépítését, ezért az amerikaiak segítettek Panamának kivívni a függetlenséget. Cserébe megépítették a csatornát és 1914-től 1999-ig ők is üzemeltették azt. Azóta a panamai kormány átvette a csatorna felett az irányítást és 2007-ben már meg is kezdték a csatorna fejlesztését, bővítését. A korabeli hajóknak ugyanis megfelelő volt az eredeti szélesség, de a technika sokat fejlődött, a kereskedelem bővült és nagyobb hajók építését igényelték a szállítási vállalatok. Amíg át nem adták a Panama-csatorna új, szélesebb ágát, nem volt akkora kereslet a Panamax méretű hajóknál (így nevezik azokat a hajókat, amik az eredeti csatornán átférnek) nagyobbakra, hiszen ez a csatorna a világ egyik legforgalmasabb vízi útja, nehezebben ment volna a logisztika, olyan hajókkal, amik nem férnek át rajta. Végül az eredetileg tervezett 2014-es dátum helyett, mikor a Panama-csatorna megnyitásának 100 éves évfordulóját ünnepelték, 2016-ban adták át az új, szélesebb zsilipeket.

Hajózás a csatornán

A csatornába zsilipeken keresztül lehet bejutni mindkét oldalról, melyek a mesterséges Gatun-tó magasságára, tengerszint feletti 26 méterre emelik a hajókat. Mivel a tó elég széles és mély volt az új hajóknak is, csak új zsilipeket kellett a régiek mellett építeni a bővítések során. Mindkét oldalról három-három zsilipen haladtunk keresztül, így volt időnk megfigyelni a zsilipelés folyamatát minden szögből. Ezeken a részeken a csatorna csak néhány centivel szélesebb a hajónál, így nagy odafigyelést igényel az átkelés. Ehhez kapott a hajó külső segítséget is: két oldalról 4 elektromos mozdony vontatott minket és egy nagyjából 20 fős csapat (pilot csapat) is felszállt a fedélzetre, mielőtt behajóztunk volna a csatornába.

Zsilipelés közben

Az átkelés az egész napot kitöltötte szinte, reggel 7-kor értünk a zsilipekhez és délután 3 óra körül intettünk búcsút Panama városnak. Az átkelés alatt rengeteg információt tudtunk meg a csatornáról, és élőben kommentálta egy egyetemi tanár, hogy éppen, mikor, mi történik. Nekem az egyik legérdekesebb információ az az egyik legnyilvánvalóbb is volt, ha ránézünk a térképre: a csatorna észak-déli irányú, nem pedig nyugat-keleti, ahogy gondolnánk, abból kiindulva, hogy ebből az irányból kell egyik óceánról a másikra áthajózni. Egy másik érdekesség: mivel a középen lévő tónál  mindkét oldalon alacsonyabban vannak az óceánok, így ha valamilyen hiba miatt egyszerre nyílna ki több zsilipkapu, akkor minden víz kifolyna a Gatun-tóból. Ez után legalább 3 évbe telne, mire olyan mennyiségű víz tudna felgyűlni a tómederben, hogy a csatornát ismét használni lehetne. Emiatt vannak dupla zsilipkapuk és védelmi mechanizmusok beépítve a rendszerbe, ami lehetetlenné tesz egy ilyen téves nyitást.

Elhagyjuk a csatornát

A csatornát évente 13-14 ezer hajó használja, 2010-ben a Fortune Plum áruszállító volt az egymilliomodik hajó, amelyik átkelt a csatornán. A csatornát persze nem csak óriási utasszállítók és áruszállítók használják, hanem kisebb hajók is. Bátyám tavalyelőtt Comino nevű vitorlásával kelt át a csatornán. Erről itt lehet bővebben olvasni. Az ő hajójára csak egy ’pilot’-ot küldtek. Az egyik leghíresebb átkelés pedig a legolcsóbb (36 cent) volt, mikor is Richard Halliburton 1928-ban végigúszta a távot.

Voltak egyéb rekordok is. Például a leggyorsabb átkelés rekordja 1979-ben, mikor az USA egyik szárnyas hadihajója (Pegasus) 2 óra 41 perc alatt tette meg az utat. De azt is számon tartják, mikor kelt át egy nap alatt a legtöbb hajó a csatornán – 1968. február 29-én 65 hajót engedtek át. Ez annak volt köszönhető, hogy néhány évvel korábban, 1963-ban kezdett el a csatorna 24 órában működni. Addig csak világosban lehetett használni.

Előző

Folytatás