December 7-én átszálltunk Miamiban az egyik óceánjáró hajóról, egy ugyanolyan másikra, majd két tengeren töltött nap után
végre kikötöttünk Dél-Amerika partjainál. Nagyon örültünk, hogy szárazföldre
léphetünk, mert a második napon elég rosszul éreztük magunkat. Első nap még
vicces volt, hogy a hajó ide-oda kezdett dülöngélni és mindenki úgy közlekedett,
mintha részeg lenne, de mivel következő nap még jobban imbolyogtunk, eléggé
szédültünk és többször is le kellett dőlnünk napközben, hogy ne legyen
hányingerünk. A Bahamák után nem is gondoltunk, hogy érezni fogjuk a
hullámokat, mert ott szinte koncentrálni kellett, hogy érezzük a hajó mozgását.
 |
| Kikötöttünk Santa Martában |
Első kolumbiai megállónk Santa
Martában volt, Kolumbia egyik legrégebb óta fennálló városában. 1525-ben
alapították, a Sierra Nevada lábánál, amelyik a világ legmagasabb tengerparti
hegysége. Több nemzeti park is található a közelben, valamint gyönyörű karibi
partszakaszok. Mi is be szerettünk volna fizetni egy túrára a Santa Marta
nemzeti parkba, de sajnos ez nagyon hamar betelt, így lemaradtunk róla, a
parton pedig nem tudtak ugyanilyen kirándulást ajánlani, így végül olcsón
megúsztuk a napot, mert a városban maradtunk és gyalog mentünk mindenhova.
Sétálgattunk a kishajó kikötő mellett, ahol a vízben pici cápákat láttunk
úszkálni. Ilyen méretben nagyon aranyosak voltak, ahogy a kis hátúszójuk
kilátszott a vízből. Aztán elindultunk a várost övező hegyek felé és
rátaláltunk egy ’ösvényre’, már ahogy spanyolul hívták. A név alapján
gondoltuk, majd bevezet az út a növényzet közé, úgy visz fel a hegyre, egy
kilátóponthoz, de sajnos végig a közút mellett vitt, az egyébként nagyon szépen
kivitelezett gyalogút. Jó kilátásunk volt a város előtt fekvő öbölre és a város
mögött magasodó Sierra Nevada csúcsaira is. Az út végén pedig El Rodadero-ra
lehetett lelátni, ami Santa Marta üdülőrésze, rengeteg szállodával a tengerpart
mentén.
 |
| Santa Marta a hegyek felől |
 |
| A modern sétaút, sajnos a forgalmas főút mellett |
Jártunk egyet a városközpontban is, a koloniális stílusú házak között.
A főtéren, a templom mellett ücsörögtünk egy darabig és figyeltük a helyi
árusok üzletelését, jövés-menését. Az itteni katedrálist tartják a legrégibbnek
Kolumbiában és 1839-ig itt volt eltemetve Simon Bolívar, a „nagy felszabadító”,
ugyanis 1830-ban nem messze Santa Martától halt meg. Más híres emberek is
kötődnek ehhez a környékhez. Gabriel García Marquez, a híres író, Santa
Martától 50 km-re született, Aracatacában; a híres kolumbiai énekes, Shakira
pedig Barranquillában született, a Santa Marta és Cartagena között félúton
fekvő tengerparti városban.
 |
| Utcai árusok, |
 |
| színes házak, és |
 |
| kutyák mindenütt |
Barranquillát nem látogattuk meg,
de második Kolumbiában töltött napunkon Cartagenát fedeztük fel. Ez a város a
spanyol gyarmatosítás alatt az egyik legfontosabb kikötő volt, az új világ
értékeinek egy részét innen hajózták át Európába. A függetlenség kiharcolása
után kevésbé fontos szerepet játszott az ország történelmében, de végül a 80-as
években az óvárost a Világörökség részének nyilvánították és az újvilág
felfedezői után a turisták lepték el az utcákat. Mintha még nem hajóztunk volna
eleget eddig, Cartagena kikötőjéből katamaránon közelítettük meg az óvárost.
Befizettünk egy vezetett városnézésre és mivel ugyanannyiba került a buszos,
mint a hajós városnézés, inkább ezt választottuk. Főleg, mivel közlekedési
dugókkal rémisztgettek minket a városba vezető utakon. Jól éreztük magunkat
nagyon ezen a kis kiránduláson, de sajnos kevés információ maradt meg a
túravezető mondandójából. Két dolog miatt sem tudtunk odafigyelni rá. Egyrészt
King Arthur, a túravezető, minket és egy másik párt jelölt ki, hogy maradjunk
mindig a csoport végén és figyeljük, hogy senkit ne hagyjunk el. Ez elég komoly
munka volt, állandóan leszakadt valaki a csoporttól, és mi viszont így mindig
utolsókként értünk oda mindenhova. Másrészt pedig, menet közben is, vagy ha
megálltunk, állandóan árusok tömege lepte meg a csoportot és nem lehetett tőlük
koncentrálni a látnivalókra. Pedig érdekes városban jártunk.
 |
| Már a kikötőben várnak minket az árusok; ki sem szálltunk, már kínálták a portékákat. |
 |
| Utcai gyümölcsárus is sok van |
 |
| Palenquera - vele is pénzért lehet fotózkodni |
Cartagena sokkal
szebb állapotban maradt fenn, mint Santa Marta, az óváros egész tiszta,
kulturált, különleges a történelme. Kolumbiában valószínűleg azt képzelik, hogy
a turisták kedvenc tevékenysége a vásárlás, mert a rengeteg utcai áruson kívül,
még külön a túra keretében is elvittek minket 3-4 üzletbe is. Volt, ahol
szuveníreket és a híresen finom kolumbiai kávét árulták, de volt, ahol ismét,
mint a Bahamákon, több száz dolláros smaragd ékszereket akartak eladni nekünk.
Arra jó volt, hogy a fülledt, meleg levegőből, bemeneküljünk a légkondis
üzletekbe. A kávé egyébként tényleg nagyon finom, édeskés ízű. A smaragd pedig
egyébként igazi kolumbiai szuvenír, itt bányásszák a legszebb darabokat és a
legtöbbet is Brazília után.
 |
| Smaragd feldolgozatlan formában és ékszerként megcsiszolva |
 |
| Finom édeskés a kolumbiai kávé |
Mi csak az óvárosban sétáltunk,
de Cartagena egyébként hatalmas, a part menti részeken rengeteg toronyházat
húztak fel. Messziről nehéz lenne megkülönböztetni Miamitól. A régi városrészt
fal veszi körül, ide is felmentünk, de épp csak néhány fotó erejéig. A
városfalat a kalózok sorozatos támadásai miatt építették. Ezért maradt fenn
Cartagena valószínűleg jobb állapotban, mint Santa Marta, mert nekik viszont nem
volt ilyen védelmi vonaluk. Azon kívül, hogy a város fontos kikötő volt a
gyarmatosítás során, az inkvizícióban is fontos szerep jutott neki. A főtéren -
Plaza de Bolívar - ami ma egy kellemes, árnyas tér, középen Bolívar szobrával,
a 17-19. században kivégzéseket tartottak az egyház nevében. Megnéztünk még
néhány templomot is, és sétálgattunk a színes, gyarmatosítás korabeli házak
között, egyik terecskéről a másikra.
 |
| Cartagenai utca |
 |
| Koloniális ház |
 |
| Kolombusz szobra |
A hajóhoz visszatérve még egy
meglepetésben volt részünk. A kikötő kijáratánál egy egész kis állatkertet
alakítottak ki, így jól töltöttük az indulásig hátralévő időt. A kolumbiai
esőerdők lakóit csodálhattuk meg, autentikus környezetben. Voltak itt papagájok,
hangyászok, tukánok, és majmok is többek között.
 |
| Ara papagáj a kolumbiai zászló színeiben |
 |
| Tukán |
Kolumbia nem elsőszámú
turistacélpont, hisz még mindig a drogkartellekkel és gerillaharcosokkal
kapcsoljuk össze a nevét. Szerencsére a part menti területek teljesen
biztonságosak, de az utcán tényleg nagyon körültekintőeknek kell lennünk,
Dél-Amerikában a gyalogosoknak sosincs elsőbbsége. Van az országban
felfedeznivaló bőven, érdemes lehet idelátogatni, de készüljünk fel a higiéniás
állapotokra – sok szemét, csótányok, húgyszag az utcán – és arra is, hogy sok
helyen megpróbálják lehúzni a turistákat. Sokaknak ez a fő megélhetési forrása
itt.
 |
| Elhagyjuk Cartagenát |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése