Néhány érdekesség Argentínából és Chiléből

Másfél hónapig ismerkedtünk ezzel a két országgal, és útközben feltűnt néhány dolog, ami nekünk Európaiaknak egy kicsit furcsa, mert nálunk máshogy működik, ezeket próbáltam összeszedni. A teljesség igénye nélkül, csak néhány a turistának is feltűnő általánosság. Az idő nagy részét mi Patagóniában töltöttük, és van néhány dolog, ami inkább csak arra a részre igaz.  

Chilében például hagyományos kávénak nem a kávéfőzőben lefőttet nevezik, hanem a kavarós nescafét. Puerto Monttban kihozták a forró vizet, porkávét és cukrot, eszpresszó név alatt.  Pedig itt aztán igazán nem kell messzire menni jó minőségű kávébabért. Argentínában viszont még ennél is rosszabb a kávé. Majdnem leszoktunk a kávéról, de aztán épp mire már kezdtünk lemondani a jó kávé ízéről, Brazíliába értünk és újra örültünk a reggeli kávézási ceremóniának.

Hagyományos chilei kávé

Argentínában szereztünk néhány rossz tapasztalatot, mert van, ami nehézkesen megy náluk, például a készpénzfelvétel automatából, ami drága, és alacsony a limit is – 35000 Ft felvételéért felszámítanak 2700 Ft-ot, és egyszerre nem is lehet többet felvenni. Van, ami nagyon nem volt szimpatikus, például, hogy itt nem állnak meg az autók a gyalogosoknak, mint Chilében. Tény, hogy Patagóniában, akár a chilei, akár az argentin oldalon, finomakat nem nagyon ettünk, és ugye még a kávéjuk is szörnyű. Viszont az biztos, hogy információt könnyű szerezni mindenről, ami egy turistát érdekel, nagyon könnyű eligazodni az országban. Sosem volt problémánk a buszmenetrendekkel, a turistaútvonalakkal, ruhamosással, egyebekkel.

A kajával nekünk az volt a problémánk, hogy rettenetesen unalmas a konyhájuk. Éttermekben legalábbis, sült húsokon kívül, alig lehet bármi mást enni. Persze ők erre büszkék, a steakre és a sült bárány husira, de valami változatosabbra vágytunk volna, kevesebb húsra, több zöldségre, levesekre, de nagyon ritkán sikerült kifogni olyan étteremet, ahol ilyesmiket is sikerült enni. A reggelikről meg nem is beszélve. Szinte mást sem adnak enni, mint vajas piritóst, lekvárral. Néha megbolondították egy kis sonkával-sajttal a választékot, és egy helyen még egy tojásból ránotottát is készítettek, de semmi gyümölcs, se zöldség, legfeljebb lekvár helyett még karamellkrémet kenhettünk a kenyérre. A karamellkrémre (dulce de leche) nagyon büszkék az argentinok, főleg Buenos Airesben. Vettünk belőle készült likőrt, az tényleg finom volt.
A csapvíz elvileg iható mindkét országban, de azért a mi gyomrunk volt, ahol kevésbé bírta a helyi bacikat. Punta Arenas környékén érdemes palackozott vizet is inni. De lehet csak egy időszakos minőségromlás volt.

Argentínában és Chilében is rengeteg a kóbor kutya, bár ez utóbbiban jóval több van szerintem. Minket nem bántottak, egyszer ugyan meg akart minket támadni egy kutya, de annak volt gazdája és meg is fogta még épp időben szerencsére, de azért hallani problémákról. Veszélyesek tudnak lenni, futnak a kocsik, motorosok mellett és ugatják őket, odakapnak, ráadásul Punta Arenasban mi is szemtanúi voltunk, hogy egy ilyen gazdátlan kutya elkapott egy kormoránt a tengerparton, és meg is ölte, tehát a vadvilágra is káros hatással vannak. Kutyapiszkot ennek ellenére Chilében nem nagyon látni, Argentínában viszont már igen, itt figyelni kell, hova lépünk. Én Buenos Aires kapcsán sok rosszat hallottam ezzel kapcsolatban, de azért nem annyira vészes, mint amennyire riogatják az embereket.

Egy valparaisoi kutya a rengeteg közül

A konnektorokat általában mindkét országban tudjuk használni adapter nélkül a magyarországi töltőkkel. Argentínában mások a csatlakozók, mint nálunk, de a legtöbb helyen olyan a konnektor kialakítása, hogy többféle dugót is be lehet dugni. Mi vettünk adaptert, de végül csak El Calafateéban, a buszmegállóban kellett használnunk.

Chilében, sok étteremben, kártyás fizetés esetén alapból hozzáadják a 10 % borravalót a végösszeghez. A többség azért megkérdezi, hogy hozzáadja-e, de jó, ha tudjuk, nem kell külön kérni. Mindenesetre a lényeg az, hogy nem kell készpénzben adni a borravalót, és nem kell számolgatni sem, hogy mennyit adjunk, jól bevált módszerük van már erre a problémára. Argentínában ilyesmi nincs.

Amire még számíthatunk Patagóniában - akár Chilébe, akár Argentínába érkezünk - hogy az internet rossz minőségű lesz. Digitális nomádok se próbáljanak meg innen dolgozni, vegyenek ki szabadságot, mert sehol nincsen normális internet. El Calafatéban ki is írták a hostelben, hogy gyenge az internet, nem tudnak neki mit csinálni.

Visszatérve még a készpénzfelvételre, Chilében is van limit, 200.000 CLP, ami olyan 80.000 Ft nagyjából, de azt legalább ingyen adják. Amit nem értettünk még, hogy az ország északi részében, Aricában és tőle északabbra, Peruban, Kolumbiában, miért állnak kígyózó sorok az automaták előtt. Lehet egyébként ezért drága a pénzfelvétel Argentínában, mert a dél-amerikaiak nem szeretik a bankban tartani a pénzüket és így előzik meg, hogy az argentinok minden pénzüket felvegyék. Egyébként elméletileg Argentínában minden kereskedelmi egységben el kell fogadniuk kártyát. Étteremben, boltban, szállodában, mindenhol, ha a település 1000 főnél nagyobb. Az pedig, hogy szállodában nem kell külföldieknek adót fizetni, kártyás fizetés esetén, vagy ha valaki USA dollárral fizet, mindkét országra igaz.
Arra készüljünk, hogy a szállások és az éttermek is Patagóniában sokkal drágábbak, mint az akár Argentína, akár Chile északi részén lévő hasonló kategóriájú társaik. Még Tűzföldön sincsenek ilyen magas árak, mert az viszont, Patagóniával ellentétben adómentes zóna.

Azt már írtam korábban, hogy repülni Chilében éri meg jobban, SkyAirline jegyei nagyon olcsók, míg az argentin LATAM és az Aerolíneas Argentínas elég drága, ha Patagóniába akarunk repülni. A buszok nagyjából egy árban vannak. Drágák mindkét országban, de hosszú utakat tesznek meg és elég kényelmesek és pontosak is egyébként. Nagyobbak az ülések és több a lábtér, mint az otthoni, európai hosszú távú buszjáratokon. Hosszabb utakon még kaját is adnak. Nem feltétlenül nagyon finomat, de időeltöltésnek jó, egy kicsit nyammogni valamin.

Elsősegély felszerelést nem érdemes otthonról hozni, és túl sok gyógyszert sem, mert mindkét országban több a gyógyszertár, mint a szupermarket. Valamilyen szinten érthető is, mert itt nincs külön drogéria, de szerintem még így is sok, mikor egy kisebb város főutcáján egymás mellett 3-4 gyógyszertár található.

Santiagóban és Buenos Airesben is kártyát kell venni a tömegközlekedés használatához és azt kell feltölteni elegendő pénzzel. Mindkét városban elég egy kártya, több ember is használhatja. Nem drága a közlekedés és egyszerű is a metrózás, buszozás, mindkét városban. 

Az argentin és chilei divattal nem tudtunk igazán mit kezdeni. Valószínűleg teljesen függetlenül működik az európai irányzatokkal. Az utcai ruházatokat elnézve, itt még most is, vagy már újra divatban vannak a vastag talpú cipők és trapézszárú nadrágok. Boltokban nem igazán nézelődtünk, Patagóniában nem is volt sok, szóval nem tudom, hogy frissen vásárolt darabokról van-e szó, vagy honnan szerezték ezeket a ruhákat, de rengeteg emberen látni ilyesmiket. Nem öltöznek kifejezetten jól, vagy elegánsan itt délen. Legalább nem éreztük rosszul magunkat, hogy mi is ugyanazokban a kopott ruhákban voltunk negyedik hónapja.

A legviccesebb és legfurcsább hasonlóság a két ország között, hogy mindkettőnek elég érdekes elképzelése van arról, hogy hol húzódnak pontosan a határaik. Mindkettő igényt tart egy-egy darabkára az Antarktiszból, annak ellenére, hogy nemzetközi egyezmény szerint annak területe egyik országhoz sem tartozhat, de ez még semmi. A két terület ráadásul elég nagy felületen fedi egymást, tehát ebből még komoly problémák lehetnek. 

Chile és a maga kis Antarktisz darabja

De Argentína még ennél is tovább megy. A térképeken, a mi általunk Nagy-Britanniához tartozóként ismert, Falkland-szigeteket „Islas Malvinas”-nak nevezik és zárójelben argentin fennhatóság alá tartózóként jelölik. Egyszerűen nem fogadják el, hogy elvesztették az 1982-ben zajló háborút és nem kaparintották meg ezeket az egyébként nem túl értékes területeket. Már értem, hogyan lehet történelmet és földrajzot hamisítani.

Argentína, a választott Antarktisz-darabja, és Malvin-szigetek

Egyelőre ennyi jut eszembe, de ha valami még beugrik, kibővítem a posztot.

Előzmény

Folytatás