Az Iguazu-vízesés brazil oldalán

Ahogy már korábban írtam, az Iguazu argentin oldalának bemutatásánál, a brazil oldal is kihagyhatatlan, meg kell innen is nézni a vízesést, mert talán még nagyobb élmény, mint a másik oldal. Már a buszút is nagy kaland, mert Argentínával ellentétben itt a buszjárat nem csak a vízeséshez megy, hanem egész hosszan végig a városon, néhány szórakoztató parkhoz is és a repülőtérhez is, mielőtt a vízeséshez érne. Így rengetegen lettek az út végére a buszon, sokan fel sem fértek már útközben. A brazíliai rövidebb távú vagy helyijáratos buszokon ráadásul a sofőrön kívül van egy jegyárus is, aki egy külön széken ül, a pénztárgépe mögött és egy kapun engedi át azokat, akik már fizettek a jegyért. Persze mindez egy szűk helyen, így volt baj, mikor egy héttagú család felszállt a buszra, gyerekekkel, bőröndökkel. Kész szenvedés volt, mire átpakoltak mindent a kapun.

Az argentin oldalon lévő vízesések

A jegyvásárlás a nemzeti parkba nagyon könnyen ment, ha van megfelelő bankkártyánk, egy gépből pillanatok alatt meg tudjuk venni a jegyet. Mi ekkor azt hittük, már sínen is vagyunk, mehetünk be a parkba, de nem volt ennyire egyszerű. Mivel a bejárattól a vízesés nagyon messze van, 10 km-re, buszra kellett szállni, amihez viszont már hosszú sor kígyózott. Fél óra sorban állás után sikerült felszállni egy buszra. A buszon menet közben mondanak pár hasznos infót a parkról és a vízesésről. Útközben le is lehet szállni néhány helyen, ahonnan az előre kifizetett programokra lehet indulni, de mi azt sem találtuk meg, hogy azokra hol lehet befizetni. Ez Brazíliában nekünk szinte mindenhol probléma volt, vagy a portugál nyelvtudás hiánya miatt, vagy mert a brazilok tényleg fukarok az információkkal.

Panorámakép a vízesésekről

A brazil oldalon egy 2 km-es ösvény megy végig a folyó partján, először rálátással az argentin oldalon lévő vízesésekre, majd egy kis kiugró kivezet a Garganta del Diablo vízeséssel szembe. Ez a kilátópont nyújtja szerintem a legszebb látványt. Felfele is vízesést látunk, alattunk is árad le a víz.

Selfie a kilátóról - itt már csuromvizesen

De először az ösvény elején szállunk le a buszról és innen kezdjük a túrát. Amíg a Garganta del Diablo-ig nem értünk, a vízeséseknél nagyobb látványosságok voltak a koatik és majmok csapatai. A majmok még nincsenek megszelídítve, a fákon ugráltak a fejünk felett, de nem közeledtek. Bezzeg a koatik itt is másztak volna emberre, táskára, félelem nélkül, hátha találnak bármilyen ennivalót.

Hol a kaja?!?!

A túraút végén, kisebb látogatóközpont áll és éttermek sorakoznak a folyó felső szakaszára kilátással. Itt, már a buszról, láttunk egy vízidisznó családot is. Nevükkel ellentétben, ezek az állatok nem disznófélék, hanem rágcsálók. Méghozzá a világ legnagyobb rágcsálói.

Sokkal rövidebb látogatást tettünk a vízesés ezen oldalán, mint az argentinon, mégis ez is legalább ugyanolyan nagy élmény volt, ha nem még nagyobb. Sokkal jobb a rálátás a Garganta del Diabló-ra, ami a nemzeti park legnagyszerűbb látványa, és az állatvilág is sokkal jobban megfigyelhető ezen az oldalon.

Kilátó a Garganta del Diablo vízeséshez

Előző

Folytatás