Esős napok Ubatubában

Morretes után a több, mint 600 km-re fekvő Ubatuba felé vettük az irányt. Busszal utaztunk vissza Curitibába, aztán jó pár óra várakozás után egy éjszakai buszra szálltunk fel, azzal jutottunk el Taubatéba. Éjszaka áthaladtunk Sao Paulon is, Brazília legnagyobb városán. Szerencsére csak annyit érzékeltünk a városból, hogy legalább egy órán keresztül nagyon rázós, rossz utakon haladtunk. De nem kellett dugóban állnunk legalább sehol. Nagyon rosszakat olvastam Sao Pauloról korábban, így én semmiképpen nem akartam bemenni nappal a városba, nem akartam ott átszállni sem, ezért is választottuk ezt a buszt. Nekünk Taubatéban kellett átszállnunk. Oda korán reggel értünk és nem volt egyszerű továbbjutnunk Ubatubába. Először is kiderült, hogy nem lehet bankkártyával vásárolni jegyet, csak készpénzt fogadtak el, nekünk pedig nem maradt semmi készpénzünk. Morretesben három bank volt, de egyik sem fogadta el a négy különböző bankkártyánkat, aztán Curitibában amíg várakoztunk, szakadt az eső és emiatt nem volt kedvünk kimenni a csomagokkal bankautomatát vagy pénzváltót keresni. Én eléggé bestresszeltem, hogy hogyan fogunk pénzváltót találni reggel 6-kor Taubatéban, hogy a 7 órás busszal tovább mehessünk. De végül olyan mázlink volt, hogy a buszpályaudvartól 50 méterre lévő automata nemzetközi volt, így elfogadta a bankkártyánkat, tudtunk végre pénzt felvenni. Mentünk is jegyet venni, de akkor meg a pénztáros nem akart nekünk a 7 órás buszra jegyet adni, azt állította, hogy csak délben megy a következő busz Ubatubába. Nem beszélt csak portugálul, így hiába mondtuk neki, hogy mi interneten már kinéztük és aszerint van busz 7-kor is, el kezdte a déli buszra kiállítani a jegyet. Szerencsére ráláttunk a monitorjára és megláttuk, hogy mégis van 7 órási busz csak, mint kiderült, azért nem akart arra adni jegyet, mert az pár reállal többe került. Ismét pénztelen hippiknek néztek bennünket, pedig még annyira nem voltunk azért szakadtak és Ádám még fodrásznál is járt.

Ubatuba régi folyóparti házai a halpiaccal szemben

A buszút nagyjából két óra volt Taubatéból Ubatubába, de úgy, hogy fél órára megálltunk reggelizni egy út menti büfénél. Elég érdekes rendszer. Mintha csak turisták használnák a buszjáratot. Nem örülnék neki, ha itthon egy rendszeresen használt járaton, minden alkalommal lenne fél óra pihenő a semmi közepén egy amúgy csak másfél órás úton.

Ubatuba partvidéke

A szállásunk közel volt a buszmegállóhoz szerencsére, mert szokás szerint jött a zivatar, épp csak elfoglaltuk a szobánkat. A recepciós nagyon segítőkész volt, és aránylag jól is beszélt angolul, így nagyjából elégedettek voltunk a szállással, annak ellenére, hogy elég pici és sötét volt a szobánk és itt sem volt légkondi.

Kis tekerés után kedvet kaptunk az igazi kerékpárokhoz

Délután miután elállt az eső, el tudtunk végre indulni ebédelni és felfedezni kicsit a környéket. Itt is találtunk a közelben egy jó éttermet, ahol svédasztalos formában lehetett enni, és súly alapján kellett fizetni az ételekért. Ez a brazilok legjobb találmánya. Rengeteg féle ételből lehet válogatni és így egy étkezés alkalmával is változatosan lehet enni. Sikerült végre nagyon egészségesen táplálkozni, sok zöldséggel, gyümölccsel. Nagyon meg voltunk elégedve a brazil konyhával. Evés után az óceánpartra mentünk le és a Baktérítőt jelző emlékművet kerestük meg.

A Baktérítőn

Ubatuba egy nagyobbacska város, hosszan nyúlik el a parton és egész hosszú tengerparti sétánya is van, így biciklit béreltünk, hogy könnyebben tudjunk közlekedni a különböző strandok között. Olcsón béreltük a kerékpárokat a városi akváriumnál, de olyanok is voltak, mint amennyit elkértek értük. Az enyémnél minden pillanatban arra lehetett számítani, hogy elszakad a lánc, az Ádáménak pedig az utolsó 500 méteren belül ment tönkre a fékje. Szerencsére, amíg kellett, még éppen bírták a hajtást. Teljesen nem tudtuk kihasználni a kölcsönzési időt, annyit esett az eső, míg Ubatubában voltunk. Csak utolsó napunkon tudtunk napsütésben fürdőzni. Azt állítják, a nyári, esős évszak a főszezon Brazíliában, de ez nem éppen a legkellemesebb időszak. Ritkán van igazán jó idő ilyenkor, vagy esik az eső, vagy meleg és párás a klíma.

A bérelt biciklin

Jártunk az akváriumban is, ami annak ellenére, hogy nem egy nagy létesítmény, elég érdekes volt. Sok állatot mutatnak be és jó körülmények között tartják őket, nem olyan szűkösen vannak, mint az eddig látottak a másik két állatkertben.

Kakukktojás a krokodilok között

Az Ubatuba kikötője melletti halpiac is megér egy látogatást, rengeteg féle halat kínálnak. A halászokat egész nap látni, az óceánba Ubatubánál beömlő, kis folyón létrehozott kikötőben. A hajók körül sok vízimadár repked, a dagály elvonultával a parton pedig dögevők napoznak, szárítgatják tollaikat.

A halászhajók kikötője a folyóparton

Napozó madarak

Előző

Folytatás