Érkezés Brazíliába

Puerto Iguazuból sűrűn indulnak helyközi buszok Foz do Iguacuba, Brazíliába. Mi is egy ilyen busszal jutottunk át a határon. A határátlépés érdekes volt. Először megálltunk az argentin oldalon, mindenkinek le kellett szállnia, és egyesével mentünk a határőrökhöz. Megkaptuk a kilépős pecséteket, majd visszaszálltunk a buszra. A túloldalon a buszos letett minket minden cumónkkal együtt, majd elhajtott. Bejelentkeztünk az országba, megkaptuk itt is a pecsétet, aztán kinn várakoztunk, míg egy ugyanolyan busz nem jött, mint amivel ide érkeztünk. Több társaság is működtet buszokat a két város között, de nem lehet felszállni más társaság járataira itt, akkor sem, ha csak kevesen vannak a járművön. Mi nem a legjobb társaságot választottuk, mert egy órát kellett várnunk a következő buszra. Azt hiszem, a Rio Uruguay busztársaság több járművet indít és kevesebb a várakozási idő emiatt.

Kis állatkert Foz-ban

Foz-ban a helyi járatos buszmegálló mellett tudtunk leszállni, ami nagyon közel volt a lefoglalt szállásunkhoz. Egy hostelben szálltunk meg, aminek a tetején tetőteraszt alakítottak ki, jacuzzival és panorámával Paraguayra. Hétvégéken a happy hour alatt a szálló vendégeit megvendégelik egy caipirinhával is, amit itt a teraszon is el lehet fogyasztani, miközben gyönyörködünk a naplementében. Szóval elégedettek voltunk már így is a szállással, de aztán jött a reggeli, és akkor már tudtuk, hogy jól fogjuk magunkat érezni Brazíliában az előttünk álló egy hónap alatt. Igazi terülj-terülj asztalka volt, mindenféle finomsággal. Pár nap brazíliai tartózkodás után végre már nem csak arra tudtunk gondolni, milyen jó lesz majd az otthoni koszt márciusban, mint ahogy az utóbbi időben tettük Argentínában.

Szokásos brazil étel

Persze nem csak a reggeli volt finom, hanem itt végre a főétkezések is változatosak lettek. A kedvencük, és a mienk is, rizs babbal, mellette kis saláta, sült krumpli és egy kis szelet husi vagy épp tükörtojás. A lényeg, hogy mindig legyen fekete bab az étel mellett, amit nagyon megszerettünk mi is.

Foz do Iguacu elég nagy város, nagyjából 250.000 lakosa van, és rengeteg a látnivaló, programlehetőség. A legfőbb látnivaló persze az Iguazu-vízesés, de látszik, hogy nem csak erre építik a turizmust. Mi a vízesésen kívül csak az Itaipu-vízerőműhöz mentünk el, és a szálláshoz közeli kis állatkertben sétálgattunk többször is, de itt is érdemes elmenni a Hármashatárhoz, ahol egész nagy szórakoztatóparkot alakítottak ki, valamint rengeteg park, állatkert működik a vízeséshez vezető úton. Sokan járnak át vásárolni Paraguayba is, az olcsó árak miatt, de itt Foz-ban is van rengeteg lehetőség a vásárlásra, Argentína után ez is valóságos bevásárlóparadicsom. Sokkal mutatósabb és változatosabb az árukészlet Brazíliában. 

Minden színesebb, élénkebb lett Brazíliában

A kis állatkert a buszpályaudvar közelében ingyenes és láthatunk néhány érdekes állatot. Szegények, nem mind élnek elegendő élettéren, de sokukon látszik az is, hogy jó dolguk van. Van jaguár és alligátor is, a majmok és papagájok mellett. Sajnos nem törekedtek a természetes élőhelyek kialakítására, így rácsok között élnek az állatok. Viszont a terület nagyon szép parkos, hatalmas fák nőnek a állatok ketrecei körül, igazi dzsungelhangulat van.

Pihen a jaguár

A Brazília és Paraguay által üzemeltetett Itaipu-gát egy hatalmas látványosság, minden értelemben. A világ egyik legnagyobb vízerőműve, és a világ 7 építészeti csodája közé is beválasztották, mivel hatalmas mérnöki teljesítmény volt megépíteni. A Parana-folyóra építették 1975 és 1991 között, éves energiatermelésben ma is a legjelentősebb a világon. Sajnos az építése miatt viszont tönkre tették a világ addigi legnagyobb vízesését, a Guaíra-vízesést. Az Itaipu guarani nyelven hangos követ jelent, ami illett is a vízesés környezetére, mert annak hangja 30 km-re is elhangzott.

Itaipu-gát panorámaképen

Az Itaipu-gátnál többféle programon is részt lehet venni. A legáltalánosabb a panoráma túra, ahol a vízerőművet nagyrészt buszon lehet bejárni, útközben néhány megállóval. Ennél a speciális túra annyival több, hogy itt az irányító központot is meg lehet nézni és közelről az egyik turbinát. Mikor odaértünk, pont csatlakozni tudtunk volna egy ilyen túrára is, de mint kiderült, azon csak hosszú nadrágban lehet részt venni, az pedig nem volt nálunk, lévén 35 fok meleg volt. Így maradt az egyszerűbb túra, és ez is elég érdekes volt. Közelről láthattuk az erőművet, majd át is hajtottunk rajta, így igazán átérezhettük a méreteit.

A háttérben látható részen kellene a felesleges víznek lefolynia, de ezek most le voltak zárva

Előző

Folytatás