Mostanra már kicsit belefáradtunk
a kirándulások saját szervezésébe, így körülnéztünk, milyen programokat
ajánlanak Paratyból. Sok utazási iroda kínál kirándulásokat, főleg hajóval a
környező fjordokba, strandokhoz, valamint dzsungeltúrákat a vízesésekhez és a
közeli cachaceriák-ba. Ezekben a cukornádból készült helyi röviditalt, a cachaca-t
készítik.
 |
| Saco de Mamangua trópusi fjord |
Mi egy csomagajánlatot
választottunk: első nap egy 12 fős kis motorcsónakkal elvittek minket egy 4
órás hajókázásra a közeli Saco de Mamanguá trópusi fjordba, majd másnap
dzsippel kirándultunk el két vízeséshez és két közeli szeszfőzdébe.
 |
| Néhány üveg cachaca |
A Saco de Mamangua egy 8
kilométer hosszú fjord, hasonló, mint amilyeneket tavaly láttunk Norvégiában,
csak 28 fokos vízzel, aranyszínű homokos strandokkal, pálmafás dzsungellel és
nádfedeles vendéglőkkel a partokon. 3 megállónk volt, az elsőnél egy kis
öbölben snorkelezhettünk jó háromnegyed órát. Alattunk korallok voltak,
körülöttünk mindenféle trópusi halak úszkáltak.
 |
| Érkezés az öbölbe |
A következő megálló hasonló volt,
csak ide azért jöttünk, mert itt forgatták az Alkonyat – Hajnalhasadás című
vámpíros film néhány jelenetét. Mivel mi azt nem láttuk, ezért nem voltunk
nagyon lenyűgözve, de azért fél órát még szívesen elbúvárkodtunk.
 |
| Itt forgatták az Alkonyat című film néhány részletét |
Az utolsó stop egy szigeten volt,
aminek a legmagasabb pontjáról szépen beláttuk a környéket és lent a kis
kikötőnél még ebédelni is lehetett. Innen már szinte egyenesen száguldottunk
vissza a motorcsónakkal Paraty kikötőjében, épp csak egy pillanatra álltunk meg
egy partszakaszon Trindade közelében, ahol felvettük a főnököt, aki egy másik céges
hajón intézkedett előtte.
 |
| A csendes kis sziget éttermében |
Ez egy nagyon kellemes kis
kirándulás volt, a sűrű megállásokkal és megmártózásokkal, még a párás, 35
fokos melegben sem volt fárasztó. Nem úgy a másnapi, egész napos dzsiptúra. Nem
mentünk nagyon vészes utakon, ahol egy személyautó nem tudott volna elmenni, de
mégis ugráltunk a dzsip hátsó részében és kapaszkodhattunk, hogy ne verjük be
semminket. De a környezetért, látottakért cserébe megérte elviselni az
útviszonyokat.
 |
| Ilyen dzsipekkel mentünk a kirándulásra |
Először egy vízeséshez mentünk,
amit egy kis esőerdei ösvényen értünk el. Kicsit tovább mászva a folyó mentén,
egy természetes medencéhez jutottunk el, ahol hagytak elég sok időt, hogy
fürdőzzünk. Szerencsére a mi csoportunk ért ide elsőként, így még nyugodtan meg
tudtunk mártózni. Mielőtt végeztünk volna, érkezett még két másik csoport is,
úgy már kényelmetlen volt azon a kis területen.
 |
| Fürdőzés a természetes medencékben |
Innen egy cachaceríá-ba mentünk
tovább, ahol megmutatták, hogyan készítik a híres brazil alkoholt, a cachacát.
Természetesen kóstolni és vásárolni is lehetett. Volt néhány nagyon ízletes,
különleges ízesítésű változat, de végül nem vettünk semmit, mert nem tudtuk,
hova pakolhatnánk a sok kis üveget.
 |
| Cachacería |
Mire itt végeztünk, már
elérkezett az ebédidő. Egy hatalmas parkban, folyó mellett elhelyezkedő, pofás
kis étterembe mentünk enni. Szerencsére volt menü is, amiben itt is benne volt
a rizs, saláta és feketebab köret, így megint változatosan ettünk. Hagytak időt
a parkban sétálgatni is, akár fürdeni is lehetett volna a folyóban, de tudtuk,
hogy jön még egy fürdős rész, így nem vetkőztünk-öltözködtünk megint.
 |
| Függőhíd az étteremhez |
A túra fő attrakciója jött, a
Cachoeira Toboga, azaz a csúszdás vízesés. Itt a helyiek és merészebb turisták
egy meredek vízesésen ülve, esetleg állva le tudnak csúszdázni a folyóba.
Nekünk elvileg ezt nem lehetett kipróbálni, a túraszervezők nem vállalták a
felelősséget, ha bárkinek valami baja történik, de mivel a csúszda feletti
medencénél megálltunk ismét fürdőzni, ha valaki akart volna, lemehetett volna
nyugodtan kipróbálni. A mi csoportunkból szerintem senki nem ment vissza. Nekünk sem
hiányzott még megkockáztatni sem, hogy az út utolsó két hetében törjük össze
magunkat.
Még befejezésképpen elmentünk egy másik cachaceríába is, ehhez a
vízeséshez közel, de mi itt is csak kóstolgattunk, nem vásároltunk. Ezzel
kellett volna, hogy véget érjen a túránk, de aztán még elvittek minket Paraty
erődjéhez is. Ide mi másnap gondoltuk, hogy felmászunk, de így jól jártunk, mert
egyébként elég messze lett volna a szállásunktól. Az erőd 1703-ban épült, a
kikötőben megforduló aranyat védte a kalózok támadásaitól. Ma már nem sok
maradt meg belőle. Az itt álló épületben még működik egy kis múzeum, de ez épp
bezárt, mire mi odaértünk, így csak a kilátásban tudtunk gyönyörködni és a
kolibrikben, amikből itt jó pár repkedett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése