Ismerkedés Rio de Janeiro csodáival

Dél-amerikai utazásunk végéhez közeledtünk, utolsó állomásunkra érkeztünk, Rio de Janeiróba. Az utazás egyik legizgalmasabb, leggyönyörűbb részének ígérkezett, de talán az időjárás miatt vagy, mert Brazília többi része, a dzsungelekkel, óceánpartokkal, vízesésekkel, annyival szebb volt, Rio-ban végül mi egy kicsit csalódtunk. Az is igaz, hogy talán túl nagy elvárásokkal érkeztünk, hisz annyi képet láttunk már a Cukorsüveg hegyről, a Megváltó Jézus szoborról, a hosszú, homokos strandokról.

Első dolgunk volt ezeket megnézni. A szállásunk nagyon jó helyen volt, a Gloria negyedben, ami egy biztonságos része Rio-nak, és közel a metrómegállóhoz, így mindent könnyen elértünk. Először a Megváltó Jézus (Cristo Redentor) szoborhoz mentünk, reménykedve, hogy jó kilátásunk lesz. Reggel még esett az eső, délig kellett várnunk, hogy előbújjon a nap. A Corcovado-hegy tetején áll a szobor, 710 méteres magasságban. Ennek a hegynek a lábához mentünk, innen indul fel a tetőre a vonat. A vasutat a hegyre már a 20. század elején megépítették, amikor még csak tervezték, hogy majd egy szobrot állítanak a tetejére. A pénztárban kitett előrejelzés szerint nem sok jóra számíthattunk, de egész jól körbeláttunk végül odafenn. A vonatút 20 perc volt nagyjából, útközben majmokat is láttunk. A 38 méter magas szobor környékének bejárása nem sok időt igényel. Jó pár lépcsőt kell megmászni, vagy mozgólépcsőt használni, aztán egy kis platóról lehet csodálni Rio-t és persze a szobrot, amíg bírja a nyakunk a felfelé nézést. Én azt hittem lehet majd sétálni a környező dzsungelben is, ami a Tijuca Nemzeti Park területe, de le van zárva ez a rész; ha vonattal megyünk fel, nem lehet kimenni. Minket zavart kicsit a pára odafenn, nem volt tökéletes a kilátás, de mikor lejöttünk, láttunk, hogy az egész hegyet beborították a felhők, az utánunk érkezők még rosszabbul jártak.

Másnap is délig kellett várnunk, hogy elálljon az eső, elvonuljanak nagyjából a felhők, utána indultunk a Cukorsüveg hegyhez. Mi a felvonóhoz mentünk, de talán van egy gyalogösvény is, amin fel lehet menni a tetejére a Vermelha part felől, de erről nem hallottunk előre, csak már fenn találtuk meg az ösvényt, ami lefelé indult. A felvonóval először egy kisebb hegyre érkeztünk, az Urcára. Innen indulnak a helikopteres túrák, de ilyen felhős időben az nem érte volna meg az árát. Azért már innen is jó kilátásunk volt, de a lényeg a Cukorsüveg volt, ami 396 méterre magasodik Rio felé. Onnan egyik irányba a belföldi reptér légiforgalmát követhettük figyelemmel, a másik oldalon pedig a Copacabana strandjáig láttunk el. Fenn a hegyen pedig csodálatos környezetben, a dzsungelben sétálgattunk, fejünk fölött pedig megint a majmok ugráltak. Nagyobb élmény volt, mint a Krisztus szobor meglátogatása előző nap.

Nem hagyhattuk ki Rio leghíresebb strandját sem, ellátogattunk a Copacabánára is. Amúgy is el kellett volna jönnünk ide, az interneten vásárolt jegyeket a Karneválra itt kellett átvennünk egy zsidó kulturális központban, ahol egyébként bolhapiacot tartottak épp. A Copacabana is kicsit csalódás volt Trindade strandja után. Igaz hosszú és széles, de koszos is és sajnos itt sem volt a legjobb időnk.

Reméltük, hogy a péntek esti karnevál majd kárpótol minket az eddigi csalódásokért és ez lesz életünk egyik legnagyobb élménye. Úgy is lett, sose felejtjük az aznap este átélt kalandokat. De erről majd a folytatásban.

Előző

Folytatás