Ugrás a fő tartalomra

Utunk hazafelé

A komputunk Trelleborg és Rostock között a Huckleberry Finn nevű kompon eseménytelenül telt a nagy hullámzáson kívül. Mivel délutáni kompútra készültünk, nem fizettünk hálókabinért és utólag sem akartunk, mert nagyon drágák a hálókabinok ezeken a hajókon. Bár fel sem ajánlották a lehetőséget, így lehet nem is voltak már szabad fülkék a késések miatt, hiszen emiatt erre a kompra több utas jutott. Az éjszakánk így viszont nagyon kényelmetlenül telt, két-két összetolt fotelen aludtunk. Pedig Rostockban kényelmes szállodai szoba várt ránk, amit le kellett mondanunk a kompjárat törlése miatt. Reggel még ezenkívül más kényelmetlenség is várt ránk. Megszólalt a csengő, hogy le lehet menni az autótérbe, mert mindjárt kikötünk. Mindenki beszállt a kocsijába, majd elindították a kocsikat. Az összes előttünk parkoló autó legurult már a kompról, kivéve azt, amelyik közvetlenül előttünk állt. Mint kiderült, a tulajdonosok még nem jöttek le. Hiába volt a három sorból a két szélső teljesen üres, a mellettünk levők sem indulhattak el, mert azok már kamionok voltak, nem tudtak volna kifordulni. Negyed órát vártunk, mire leértek az autó tulajdonosai. Úgy tűnt álmukból ébresztették őket.
Végre elindulhattunk Németországon keresztül hazafelé. Nem tudtuk meddig tudunk elvezetni azután, hogy ilyen rosszul és ilyen keveset aludtunk, de jól haladtunk a német autópályákon még a sorozatos útfelújítások ellenére is.
A cseh határig jutottunk, itt az első nagyobb városban, Usti nad Labemben, találtunk szállást egy tágas, kényelmes apartmanban. Délután még sétáltunk a belvárosban és a közeli parkban, de igen hamar ágyba kerültünk utána. Ki kellett pihennünk magunkat, másnap Budapestig kellett elvezetnünk. 
Az utunk szerencsére végig eseménytelenül telt. Furcsa volt egyébként, ahogy egyre nagyobb lett a forgalom. Látszik, hogy Magyarország tényleg Európa közepe, sehol annyi jármű nem volt az autópályákon, mint Mosonmagyaróvár és Budapest között. De még így is, hogy utunk nagy részét gyér forgalomban tettük meg, nagy dolog, hogy 10.220 kilométert úgy tettünk meg, hogy egyetlen közúti balesetet láttunk, az is csak egy kisebb baleset volt, egy személyautó kicsúszott a vizes úton Norvégiában.
Szeptember 16-án értünk haza Szarvasra. Attól függetlenül, hogy mennyire érdekes utunk volt, mennyi mindent láttunk, 6 hét után nagyon jó érzés volt hazaérkezni. Hat hét folyamatos utazás után átértékelődtek a jövőbeli terveink. Utazni ezután is szeretnénk, bár lehet kicsit rövidebb időszakokra,  és rájöttünk, szükségünk van egy saját otthonra is, ahol kényelmesen ki lehet pihenni az utazások fáradalmait.

Vezetés: 1267 km
Séta: 15619 m

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…