Utunk hazafelé

A komputunk Trelleborg és Rostock között a Huckleberry Finn nevű kompon eseménytelenül telt a nagy hullámzáson kívül. Mivel délutáni kompútra készültünk, nem fizettünk hálókabinért és utólag sem akartunk, mert nagyon drágák a hálókabinok ezeken a hajókon. Bár fel sem ajánlották a lehetőséget, így lehet nem is voltak már szabad fülkék a késések miatt, hiszen emiatt erre a kompra több utas jutott. Az éjszakánk így viszont nagyon kényelmetlenül telt, két-két összetolt fotelen aludtunk. Pedig Rostockban kényelmes szállodai szoba várt ránk, amit le kellett mondanunk a kompjárat törlése miatt. Reggel még ezenkívül más kényelmetlenség is várt ránk. Megszólalt a csengő, hogy le lehet menni az autótérbe, mert mindjárt kikötünk. Mindenki beszállt a kocsijába, majd elindították a kocsikat. Az összes előttünk parkoló autó legurult már a kompról, kivéve azt, amelyik közvetlenül előttünk állt. Mint kiderült, a tulajdonosok még nem jöttek le. Hiába volt a három sorból a két szélső teljesen üres, a mellettünk levők sem indulhattak el, mert azok már kamionok voltak, nem tudtak volna kifordulni. Negyed órát vártunk, mire leértek az autó tulajdonosai. Úgy tűnt álmukból ébresztették őket.

Végre elindulhattunk Németországon keresztül hazafelé. Nem tudtuk meddig tudunk elvezetni azután, hogy ilyen rosszul és ilyen keveset aludtunk, de jól haladtunk a német autópályákon még a sorozatos útfelújítások ellenére is.

A cseh határig jutottunk, itt az első nagyobb városban, Usti nad Labemben, találtunk szállást egy tágas, kényelmes apartmanban. Délután még sétáltunk a belvárosban és a közeli parkban, de igen hamar ágyba kerültünk utána. Ki kellett pihennünk magunkat, másnap Budapestig kellett elvezetnünk. 

Az utunk szerencsére végig eseménytelenül telt. Furcsa volt egyébként, ahogy egyre nagyobb lett a forgalom. Látszik, hogy Magyarország tényleg Európa közepe, sehol annyi jármű nem volt az autópályákon, mint Mosonmagyaróvár és Budapest között. De még így is, hogy utunk nagy részét gyér forgalomban tettük meg, nagy dolog, hogy 10.220 kilométert úgy tettünk meg, hogy egyetlen közúti balesetet láttunk, az is csak egy kisebb baleset volt, egy személyautó kicsúszott a vizes úton Norvégiában.

Szeptember 16-án értünk haza Szarvasra. Attól függetlenül, hogy mennyire érdekes utunk volt, mennyi mindent láttunk, 6 hét után nagyon jó érzés volt hazaérkezni. Hat hét folyamatos utazás után átértékelődtek a jövőbeli terveink. Utazni ezután is szeretnénk, bár lehet kicsit rövidebb időszakokra,  és rájöttünk, szükségünk van egy saját otthonra is, ahol kényelmesen ki lehet pihenni az utazások fáradalmait.

Vezetés: 1267 km
Séta: 15619 m

A teljes útvonalunk