Ugrás a fő tartalomra

Utunk hazafelé

A komputunk Trelleborg és Rostock között a Huckleberry Finn nevű kompon eseménytelenül telt a nagy hullámzáson kívül. Mivel délutáni kompútra készültünk, nem fizettünk hálókabinért és utólag sem akartunk, mert nagyon drágák a hálókabinok ezeken a hajókon. Bár fel sem ajánlották a lehetőséget, így lehet nem is voltak már szabad fülkék a késések miatt, hiszen emiatt erre a kompra több utas jutott. Az éjszakánk így viszont nagyon kényelmetlenül telt, két-két összetolt fotelen aludtunk. Pedig Rostockban kényelmes szállodai szoba várt ránk, amit le kellett mondanunk a kompjárat törlése miatt. Reggel még ezenkívül más kényelmetlenség is várt ránk. Megszólalt a csengő, hogy le lehet menni az autótérbe, mert mindjárt kikötünk. Mindenki beszállt a kocsijába, majd elindították a kocsikat. Az összes előttünk parkoló autó legurult már a kompról, kivéve azt, amelyik közvetlenül előttünk állt. Mint kiderült, a tulajdonosok még nem jöttek le. Hiába volt a három sorból a két szélső teljesen üres, a mellettünk levők sem indulhattak el, mert azok már kamionok voltak, nem tudtak volna kifordulni. Negyed órát vártunk, mire leértek az autó tulajdonosai. Úgy tűnt álmukból ébresztették őket.
Végre elindulhattunk Németországon keresztül hazafelé. Nem tudtuk meddig tudunk elvezetni azután, hogy ilyen rosszul és ilyen keveset aludtunk, de jól haladtunk a német autópályákon még a sorozatos útfelújítások ellenére is.
A cseh határig jutottunk, itt az első nagyobb városban, Usti nad Labemben, találtunk szállást egy tágas, kényelmes apartmanban. Délután még sétáltunk a belvárosban és a közeli parkban, de igen hamar ágyba kerültünk utána. Ki kellett pihennünk magunkat, másnap Budapestig kellett elvezetnünk. 
Az utunk szerencsére végig eseménytelenül telt. Furcsa volt egyébként, ahogy egyre nagyobb lett a forgalom. Látszik, hogy Magyarország tényleg Európa közepe, sehol annyi jármű nem volt az autópályákon, mint Mosonmagyaróvár és Budapest között. De még így is, hogy utunk nagy részét gyér forgalomban tettük meg, nagy dolog, hogy 10.220 kilométert úgy tettünk meg, hogy egyetlen közúti balesetet láttunk, az is csak egy kisebb baleset volt, egy személyautó kicsúszott a vizes úton Norvégiában.
Szeptember 16-án értünk haza Szarvasra. Attól függetlenül, hogy mennyire érdekes utunk volt, mennyi mindent láttunk, 6 hét után nagyon jó érzés volt hazaérkezni. Hat hét folyamatos utazás után átértékelődtek a jövőbeli terveink. Utazni ezután is szeretnénk, bár lehet kicsit rövidebb időszakokra,  és rájöttünk, szükségünk van egy saját otthonra is, ahol kényelmesen ki lehet pihenni az utazások fáradalmait.

Vezetés: 1267 km
Séta: 15619 m

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…