Ugrás a fő tartalomra

Trollok útja

Vasárnap végre ismét nem csak utazásról szólt a napunk. A Trollok útjára készültünk, ami egyike a 18 norvég turisztikai útnak. Ez a panorámaút egy 6 kilométer hosszú szerpentin, 11 hajtűkanyarral. Mi Andalsnes felől közelítettük meg, így felfelé tettük meg az utat. 50 méterről indultunk és 850 méterre ékeztünk meg.
Az út kezdetét egy közlekedési tábla jelzi, ami a trollveszélyre hívja fel a figyelmet! Itt van egy parkoló is, ahonnan feltekintve látszik az út és a Stigfossen vízesést átívelő kis kőhíd. Mi innen a parkolóból is tettünk egy kis körtúrát a patak mellett. A patak jobb partján halad az ösvény lefelé, majd egy kis fahídon átkeltünk a túlsó parta egy fenyőerdőbe és onnan az út megépülése előtt használt régi ösvényen mentünk vissza a parkolóhoz. A szerpentinutat 1936-ban fejezték be, 8 év építkezés után. A zord időjárási körülmények miatt tartott eddig az építkezés. Télen még manapság is lezárják az utat, csak májustól októberig használható. Az útvonal viszont már a kövesút megépítése előtt is fontos volt a helyieknek, ezen keresztül tudtak Valldal lakosai a fontos Romsdals-i vásárra eljutni. A hegy mindkét oldalán lakóknak fontos volt a kövesút, mely megkönnyítette a kereskedelmet a települések között. A 19.század végéig még csak egy veszélyes ösvényen lehetett átkelni a hegyen, majd 1913-ra kiépítettek egy szélesebb utat, de ez sok helyen még mindig csak olyan széles volt, hogy a felmálházott állatok éppen elfértek rajta. Végül megépült a kövesút, amit a 2000-es évek elején újítottak fel, szélesítettek ki több helyen, hogy buszok is elférjenek rajta. Kamionok még most sem használhatják az utat. A régi ösvény nagy része a mai napig használható turistaösvény, ezen is fel lehet jutni gyalog a Trollok útja tetejére. Mi ennek az útnak egy kis szakaszát jártuk be.
A séta után mi is elindultunk a szerpentineken. Csak szépen lassan. Nagyon sok a turistabusz, ami nehezíti a közlekedést, mert a buszok könnyen beszorulnak a kanyarokban, óvatosnak kell lenniük a sofőröknek.
Útközben áthaladtunk a Stigfossen-hídon is, mely mögött a 320 méter magas Stigfossen vízesés zúdul le a mélybe.
Odafenn a fennsíkon ingyenes parkoló, kilátó, kávézó és WC várja a turistákat. Ahogy leparkoltunk, mi a legjobb kilátás érdekében még feljebb indultunk. Ugyanis a 850 méteren levő parkolót 1000 méter feletti hegyek veszik körül. Mi azért csak 290 méteres szintkülönbséget küzdöttünk le egy 800 méteres turistaútvonalon, Bispevatnetig, egy gleccsertóig. Sikerült már az elején letérnünk a turistajelzésről, de szerencsére csak felfelé kellett másznunk, így nagyon nem tévedtünk el. Odafenn pedig már megtaláltuk a jelzett utat. A kis tó partján még több helyen hó is volt. Ennek ellenére, a napsütésnek köszönhetően, nem volt hideg. A kis tó környékét is be lehet járni, van néhány kitaposott út a tó körül. Gyönyörű a környezet, friss a levegő, hihetetlen a kilátás a környező hegyekre. Visszafelé sikerült a jelölt úton haladnunk, ami semmivel sem volt jobb, mint az ösvény, amit felfelé menetben találtunk. A kiépített kilátókat vettük célba, ahonnan rálátni a Trollok útja szerpentineire és a vízesésre is.
Miután kigyönyörködtük magunkat, a Geiranger-fjord felé indultunk, ami Norvégia másik híres látványossága és másnap terveztük megnézni. Végül addig kerestük a vadkempingezésre alkalmas helyet, hogy sikerült éppen a fjord felett sátorhelyet találni. A szép kilátás garantált volt a piknikezéshez.

Vezetés: 118 km
Séta: 12859 m

Kezdődik a Trollok útja - Trollveszély!!






Kilátó

Trollok útja

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…