A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet.

Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szikla pedig 604 méter magasan található. A túraútvonal jól kiépített és mivel ilyen sok a túrázó, még a túrajelzéseket sem kell követni, csak menni a többiek után. Van néhány pihenősebb, vízszintes szakasz és három meredekebb rész, de nem kell különösebb edzettség a túra teljesítéséhez. Mi nagyjából másfél óra alatt értünk fel a sziklához. Az tűnt fel útközben, milyen sokan megyünk felfelé, sokan megelőztek minket is, viszont mennyire kevesen jönnek szembe velünk. Mivel másik út nem volt, és gyanítottuk, hogy most sem estek le emberek a szikláról, tartottunk tőle, hogy sokan lesznek nagyon odafenn. Másfél óra alatt értünk fel és tényleg sorban álltak az emberek a fényképezéshez a szikla legszebb részén, ahonnan a fjorddal háttérben lehet képet készíteni. Mi nem álltunk be a minimum félórás sorba, inkább megettük a túrázós csokinkat és onnan készítettünk néhány képet, ahonnan lehetőség volt sorban állás nélkül is.

A szikla szélén sehol nincs korlát, hihetetlen, hogy ennek ellenére még csak egy ember zuhant le a szikláról, mióta dokumentálják a hasonló baleseteket. Pedig nagyon sokan vannak fenn, és a nyári hónapokban még többen teszik meg a pár kilométeres túrát. Azt hiszem, azért mindenki figyel a többiekre is, nincs lökdösődés a szikla szélén. Az időjárással egyébként fent is nagy szerencsénk volt. Kicsit hűvösebb volt, mint a parkolónál, de végig sütött a nap és a szél sem fújt. 

Fél órát töltöttünk fenn nagyjából, aztán indultunk lefele. A visszafele út sem volt sokkal gyorsabb, mint odafele, most már többen mentek lefelé is, így óvatosan kellett menni. Érdemes ezzel a túrával kezdeni, ha valaki mindhárom híres norvégiai sziklát (Preikestolen, Kjeragbolten, Trolltunga) fel akarja keresni, mert legalább megismerkedik a helyi turistaútvonalakkal. A jelzések is mások, mint a nálunk megszokottak, itt például egy piros T-betűt kell követni, és a túraútvonalak néhol hatalmas sziklatömbökön vezetnek keresztül, sok szakaszon nincs kijárt ösvény, ahogy itthon megszoktuk a forgalmasabb turistautakon. A turistajelzések egyébként praktikusan lettek kialakítva. 4 szín létezik, a zöld, kék, piros és a fekete. Értelemszerűen a színek jelzik az útvonal nehézségét, ugyanúgy, mint a sípályáknál. A Preikestolenhez vezető út a szintemelkedés miatt kapta a piros színt, de egyébként az út kiépítettsége miatt ez nem egy igazán nehéz túraút.

A túra után rögtön indultunk is tovább az előző nap Bjorn által javasolt útvonalon. Sajnos volt egy szakasz, ami útépítés miatt le volt zárva, így itt egy nagyobb kitérőt kellett tennünk, de utána visszatértünk a hegyi utakra és egy hatalmas fjell-en keresztül vágtunk át, csodás természeti környezetben, míg el nem értük a főutat, amin másnap Oslo felé kellett vennünk az irányt.

Vezetés: 335 km
Séta: 13491 m

A szikla

A sziklán

A turistaúton

Útközben