Ugrás a fő tartalomra

Bergen, az esős város

A mai napra városlátogatást terveztünk Bergenben. Már több, mint egy hete érkeztünk Norvégiába, de norvég nagyvárosban nem jártunk még eddig. Sőt, igazán nagy városban, Helsinkiben jártunk utoljára, még augusztus 25-én, két hete. De nem is hiányzott a nyüzsgés.
Bergen a 13. századtól Norvégia első fővárosa lett. A középkorban Norvégia és Skandinávia legnagyobb városa volt. Ma 275.000 ember lakja.
Bergen első házait a vízparton építették, itt alakították ki a kikötőt is. A város fontos kereskedelmi központként működött, az épületekben lakóházak és raktárak is voltak. A helyi szokás szerint faházakat építettek, de ezek többször is leégtek. Végül az 1702-es nagy tűzvész után komoly tűzvédelmi szabályokat vezettek be az építkezésekre, így azóta változatlan a városkép ebben az ősi városrészben, Bryggenben, ami világörökségi helyszín is lett. A világörökségi helyszínhez tartozik, a házak mellett, a régi Hanza kikötő is. 1360-ban alakította itt ki a német Hanza szövetség az import-export irodáit, majd 400 éven keresztül uralták a kereskedelmet a térségben.
Bergent az esernyők városának is nevezik, mert évente átlagosan 213 nap esik csapadék. Bár vannak ennél is csapadékosabb területek az országban, az évi csapadék mennyisége így is 2000 mm felett van. Budapesten ugyanez az érték évi 500 mm körül van.
Mi szerencsére kifogtunk egy olyan napot, mikor nem esett. Legalábbis amíg mi a városban tartózkodtunk. Kora délelőtt érkeztünk. Mivel nagyon nehéz parkolóhelyet találni a városban, már előre kinéztünk egy parkolóházat a központhoz közel, itt hagytuk az autót, majd gyalog indultunk az óváros felé. Egy parkon keresztül sétáltunk, majd nemsokára a híres halpiacon lyukadtunk ki. Ez ma már igazi turistalátványosság, nem túl autentikus. Nekünk úgy tűnt a vásárlók mind turisták, a helyiek valószínűleg máshol szerzik be a halat, itt már inkább a show volt a lényeg, a nagy királyrákokat mutogatták az élelmes árusok az álmélkodó külföldieknek.
A halpiachoz közel van Bryggen, a híres, színes épületekkel, amik a kikötőre néznek. Elsőre nem is látszik, de ha a házak közé megyünk, a kis sikátorokba, már nem tűnnek nagyon stabilnak, jobbra-balra dőlnek. A házak alja keskenyebb, mint az emeleti részek, így a sikátorok fedettek, az erkélyek az utca felé nyúlnak ki. Hangulatos itt sétálgatni. A házak mögött kis tér is van, egy kávé és péksüti után, ezen keresztül sétáltunk tovább a Floibanen felé. A Floibanen Bergen siklója, mely pár perc alatt felvisz a Floyen csúcsra, 320 méterre, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. A Floyenen étterem, kávézó működik, játszótér is van és néhány kecske is lakik itt. A fenyőerdővel borított hegyet turistaútvonalak hálózzák be. Mi is gyalog indultunk vissza a parkolóhoz az egyik turistaúton. Hosszú séta volt, és még sokáig csodálhattuk a város panorámáját a hegyről lefelé menet.
Estére nem maradtunk Bergenben, nagyjából 40 kilométerre találtunk egy nagyon jó szállást. Egy egész emeletet kaptunk egy panzióban, nem volt rajtunk kívül más vendég. A panzió tulajdonosa is nagyon szimpatikus, közvetlen volt. Kiderült az is, hogy nem mindig ilyen üres a panzió, épp elkerültünk egy nagy csoportot, akikkel tele volt a ház még az előző napokban. Itt egyébként a bergeni időjárással ellentétben zuhogott az eső egész este és még másnap reggel is, a tulajdonos állította, hogy ez általában azért fordítva szokott lenni.


Vezetés: 175 km
Séta: 9255 m

Bergen

Bryggen



Bergen madártávlatból

Floibanen


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…