Bergen, az esős város

A mai napra városlátogatást terveztünk Bergenben. Már több, mint egy hete érkeztünk Norvégiába, de norvég nagyvárosban nem jártunk még eddig. Sőt, igazán nagy városban, Helsinkiben jártunk utoljára, még augusztus 25-én, két hete. De nem is hiányzott a nyüzsgés.

Bergen a 13. századtól Norvégia első fővárosa lett. A középkorban Norvégia és Skandinávia legnagyobb városa volt. Ma 275.000 ember lakja.

Bergen első házait a vízparton építették, itt alakították ki a kikötőt is. A város fontos kereskedelmi központként működött, az épületekben lakóházak és raktárak is voltak. A helyi szokás szerint faházakat építettek, de ezek többször is leégtek. Végül az 1702-es nagy tűzvész után komoly tűzvédelmi szabályokat vezettek be az építkezésekre, így azóta változatlan a városkép ebben az ősi városrészben, Bryggenben, ami világörökségi helyszín is lett. A világörökségi helyszínhez tartozik, a házak mellett, a régi Hanza kikötő is. 1360-ban alakította itt ki a német Hanza szövetség az import-export irodáit, majd 400 éven keresztül uralták a kereskedelmet a térségben.

Bergent az esernyők városának is nevezik, mert évente átlagosan 213 nap esik csapadék. Bár vannak ennél is csapadékosabb területek az országban, az évi csapadék mennyisége így is 2000 mm felett van. Budapesten ugyanez az érték évi 500 mm körül van.

Mi szerencsére kifogtunk egy olyan napot, mikor nem esett. Legalábbis amíg mi a városban tartózkodtunk. Kora délelőtt érkeztünk. Mivel nagyon nehéz parkolóhelyet találni a városban, már előre kinéztünk egy parkolóházat a központhoz közel, itt hagytuk az autót, majd gyalog indultunk az óváros felé. Egy parkon keresztül sétáltunk, majd nemsokára a híres halpiacon lyukadtunk ki. Ez ma már igazi turistalátványosság, nem túl autentikus. Nekünk úgy tűnt a vásárlók mind turisták, a helyiek valószínűleg máshol szerzik be a halat, itt már inkább a show volt a lényeg, a nagy királyrákokat mutogatták az élelmes árusok az álmélkodó külföldieknek.

A halpiachoz közel van Bryggen, a híres, színes épületekkel, amik a kikötőre néznek. Elsőre nem is látszik, de ha a házak közé megyünk, a kis sikátorokba, már nem tűnnek nagyon stabilnak, jobbra-balra dőlnek. A házak alja keskenyebb, mint az emeleti részek, így a sikátorok fedettek, az erkélyek az utca felé nyúlnak ki. Hangulatos itt sétálgatni. A házak mögött kis tér is van, egy kávé és péksüti után, ezen keresztül sétáltunk tovább a Floibanen felé. A Floibanen Bergen siklója, mely pár perc alatt felvisz a Floyen csúcsra, 320 méterre, ahonnan szép kilátás nyílik a városra. A Floyenen étterem, kávézó működik, játszótér is van és néhány kecske is lakik itt. A fenyőerdővel borított hegyet turistaútvonalak hálózzák be. Mi is gyalog indultunk vissza a parkolóhoz az egyik turistaúton. Hosszú séta volt, és még sokáig csodálhattuk a város panorámáját a hegyről lefelé menet.
Estére nem maradtunk Bergenben, nagyjából 40 kilométerre találtunk egy nagyon jó szállást. Egy egész emeletet kaptunk egy panzióban, nem volt rajtunk kívül más vendég. A panzió tulajdonosa is nagyon szimpatikus, közvetlen volt. Kiderült az is, hogy nem mindig ilyen üres a panzió, épp elkerültünk egy nagy csoportot, akikkel tele volt a ház még az előző napokban. Itt egyébként a bergeni időjárással ellentétben zuhogott az eső egész este és még másnap reggel is, a tulajdonos állította, hogy ez általában azért fordítva szokott lenni.

Vezetés: 175 km
Séta: 9255 m

Bergen

Bryggen

Bergen madártávlatból

Floibanen