Ugrás a fő tartalomra

Utazás Norvégiában és az Atlanti úton

Augusztus utolsó és szeptember első napja is utazással telt el. Majdnem ezer kilométert tettünk meg az előző napi hasonlóan gyönyörű tájak között. Már nem győztük nézni a vízeséseket és a fjordokat. Kompoznunk is kellett újból, utunk során már sokadjára. Az E6-os főútvonalon haladtunk, mely észak-déli irányban átszeli Norvégiát, de itt még egy ilyen útnak is vége lehet és az ember kénytelen kompra szállni, ha folytatni akarja az útját az eredeti irányban. Az esős idő miatt újra szállást foglaltunk mindkét éjszakára, hogy kényelmesen aludjunk és kipihenjük az előző két nehéz éjszakát. Elsején már Trondheim közelébe értünk, innen már több látnivaló várt ránk és az időjárás is alakult. 
Másnap Trondheimtől nyugatnak tartottunk, Kristiansund felé, ahonnan a vízalatti Atlanti-óceán alagút indul, mely az Atlanti utat köti össze a kontinenssel 2009 év vége óta. A 6 kilométer hosszú Atlanti-óceán alagút a 250 méteres mélységet is eléri, így a világ egyik legmélyebb víz alatti alagútja. Az Atlanti út Norvégia egyik fő látnivalója, egy 8,3 kilométeres szakasz a 64-es számú úton, mely több kis szigetet köt össze az Atlanti Óceán felett. 1983 és 1989 között építették és az "Évszázad Norvég Mérnöki Teljesítménye" díjat is kiérdemelte. Az útszakasz tulajdonképpen nyolc hídból áll és négy kilátópontból. Több híd is azért különleges, mert az embernek olyan érzése van, ahogy halad rajtuk, mintha az ég felé tartana és mintha a hídnak nem is lenne folytatása. A leghosszabb és legmagasabb híd a nyolc közül a Storseisundet híd, mely 263 méter hosszú és legmagasabb pontján 23 méter magas.
Éjszakára az egyik hídtól nem messze tudtunk megállni vadkempingezni, így este és reggel is gyönyörködhettünk benne.

Vezetés: 1485 km
Séta: 9823 m

Atlanti út


Tökéletes hely vadkempingre

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…