Ugrás a fő tartalomra

Boya gleccser a Jostedal Nemzeti Parkban

A mai napra a Jostedal gleccser egyik ágának megtekintését terveztük be. A Jostedal gleccser az európai kontinens legnagyobb gleccsere, 487 km2-en terül el és a legnagyobb mélysége a 600 métert is eléri. A gleccsernek nagyjából 50 ága van, melyek lenyúlnak a völgyekbe. Több igen közel esik településekhez, utakhoz. A gleccser a nagy mennyiségű téli csapadéktól hízik. A nyári felmelegedéstől jelentős az olvadás is, de a sok hó egyelőre táplálja annyira, hogy a gleccser növekedjen. A legnagyobb ág a Briksdal, Olden közelében, de mi nem ide mentünk, mert azt olvastuk, hogy ez az ág viszont nagyon sokat vesztett a méretéből az utóbbi években. Félő, hogy a nagy olvadástól az ág el is válik a fő gleccsertől. Attól tartottunk, hogy esetleg már most is csak egy kis részét lehet látni a könnyen megközelíthető helyekről, ahova még nem kell gleccsertúrára befizetni. A gleccsereken túrázni ugyanis csak vezetővel megengedett. Információink szerint nyári időszakban ezen a gleccserágon már így sem engedik a túrázást, a nagyfokú olvadás miatt. 
A gleccserek egyébként felgyűlt hóból és jégből alakulnak ki. Mikor a jég vastagsága eléri a 20 métert, lassan elindulnak a hegy oldalában lefelé a völgybe. Közben pedig U-alakú völgyeket vájnak ki a súlyuknak és a bennük felgyűlt köveknek köszönhetően. A gleccserek kékes színűek, rögtön látszik messzebbről is a különbség, hogy nem csak el nem olvadt havat látunk a hegy oldalában. A kékes szín abból fakad, hogy a jég több kék fényt enged magán keresztül, mint pirosat és sárgát, amiket jobban el tud nyelni.
Mi a Fjaerland közelében lévő Boya gleccserhez (Boyabreen) mentünk. Ez az egyik legkönnyebben megközelíthető gleccserág a Jostedal Nemzeti Parkban. Az úttól nagyjából 100 méterre van egy parkoló és egy kávézó és innen még körülbelül 100 métert lehet sétálni a gleccser aljáig. Pontosabban a gleccsertó partjáig. Erről a pontról lehet legközelebbről szemügyre venni vezető nélkül a jégtömböt. Ez az ág 5,7 km hosszú és 13,9 km2. Ez a leggyorsabban mozgó gleccser Norvégiában. 2 millió tonna jég szakad le évente a gleccserről, de nekünk még így sem sikerült leszakadó jégtömböt látnunk, pedig a kávézóba is beültünk, hogy minél tovább szemmel tarthassuk. Egyébként emiatt lenne veszélyes a gleccser közelében vagy alatta sétálgatni, nemhogy a területén, egyedül, vezető nélkül. 
A Boyabreen két részből áll, egy alsóból és egy felsőből. Az alsó ág 1940-ben szakadt le. Többek között annak köszönhetően, hogy a könnyen megközelíthető gleccsert volt, hogy naponta 1000 turista látogatta és emellett még ez volt Fjaerland jégexportjának bázisa is. A gleccserjeget élelmiszerek hűtésére és jégkrémek készítésére is használták. Még egy szomorú érdekességről olvastunk a Boyabreennel kapcsolatban. A 70-es években egy kisrepülő a Jostedal gleccser felett zuhant le. A pilóta holttestét lehozták a hegyről, de a repülőgépet már nem tudták, így azt később belepte a hó, a gleccserbe fagyott. Számítások szerint, néhány éven belül, a gleccser mozgásának köszönhetően, a Boyabreennél fog újra előbukkani.
Estére ismét faházat foglaltuk magunknak. A hűvös, nyirkos idő miatt kezdtük feladni a további sátrazásos terveinket. A kemping, amit estére találtunk, a Sogne fjord partján fekszik, amelyik a legnagyobb fjord Norvégiában. A faház két kis ablakából is a fjordot csodálhattuk. A kemping megközelítése érdekes volt viszont. Nagyjából 10 kilométert kellett autóznunk egy keskeny kis úton, amin épp elfért két személyautó egymás mellett. Bármennyire jelentéktelen kis út volt, ezen is sikerült több alagutat is kialakítaniuk a norvégoknak, viszont egyiket sem világították ki. Szerencsére nem volt nagy forgalom, ha jött valaki még épp időben félre lehetett állni egy-egy erre kialakított útszakaszon, de ijesztő volt a sötét alagutakban így vezetni.
A szállástól két kilométerre láttunk egy vízimalmot is, ide még visszasétáltunk, miután kipakoltunk a faházban. Nagyon szépen rendbe tették a malmokat és szabadon meg lehet őket nézni, nyitva vannak, csak arra kell ügyelni, hogy ne süllyedjen el az ember bokáig a vizes patakparton.

Vezetés: 224 km
Séta: 9166 m

A Boya gleccserág alja

Gleccser, gleccsertóval

Vízimalom a Sogne fjord mentén



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…