Első couchsurfinges kalandunk

Előző este kezdtük szervezni a mai programot. Eredetileg az volt a tervünk, hogy ez a nap nem utazós, hanem kirándulós lesz és a Trolltunga nevű sziklához túrázunk el. Ahogy nézegettük a túralehetőségeket, úgy láttuk, hogy Norvégiában három híres sziklaképződmény található, ezeket látogatja meg az emberek nagy része. 

Első a Preikestolen/Prédikálószék nevű szikla, mely egy hatalmas lapos szikla egy fjord felett. A második leggyakrabban látogatott a Kjeragbolten nevű szikla, mely egy hatalmas sziklatömb két sziklafal közé szorulva, a harmadik kedvelt természeti képződmény pedig a Trolltunga/Trollnyelv nevű szikla, mely szintén egy laposabb, nyelvre hasonlító sziklaképződmény egy fjord felett. A kedveltségi sorrend azt is mutatja, melyik helyszínt mennyire nehéz megközelíteni. Viszont azt mi sem gondoltuk, hogy a Trolltungához a túra 10 óra lenne. A táv pedig 22 kilométer oda-vissza. Nyáron, jó időben bevállaltuk volna, de ilyen eső után, mint a tegnapi és úgy hogy még erre a napra is végig esőt jeleztek előre, nem tartottuk jó ötletnek, főleg, hogy vannak nehezebb, meredekebb részei is az útvonalnak. Így az lett a döntés, hogy a könnyebben megközelíthető Preikestolen nevű sziklához megyünk el, ami viszont az útvonalunkból esett ki, és minimum 300 kilométeres kerülőt jelentett, azaz a mi tempónkban plusz egy napot. 

Jorpeland felé igyekeztünk. Ez a település csak negyed órányira van a preikestoleni túra kiindulópontjától. Előző este próbáltunk szállást foglalni a közelben Booking.com-on és Airbnb-n is, de semmit nem találtunk, ami a mi pénztárcánkra lett volna szabva. Még Norvégiában sem fizettünk szívesen egy éjszakára 20.000 Ftnál többet szállásért. Ekkor jutott eszembe, hogy én már évek óta bejelentkeztem a Couchsurfing oldalára is, de sosem mertem kipróbálni a kanapészörfölést, mert rosszul esett, hogy nekem nincs lehetőségem az ingyenes szállás viszonzására, nem tudok felajánlani még egy matracot sem, saját ingatlan híján. Most viszont más lehetőségünk nem volt, mert esőt mondtak arra a részre is, csak másnapra jósoltak megint jó időt, nem sátorozhattunk esőben, hidegben. Legalábbis én nem szívesen sátoroztam volna megint ilyen körülmények között. Hatan is kínáltak szállást Jorpelandban, de nem nagyon keresgéltünk, az egyik szakállas fazon rögtön szimpatikusnak tűnt fotó alapján, így rákérdeztünk, alhatunk-e másnap este nála. Fél órán belül válaszolt is, hogy ha nem zavar minket, hogy kicsit kupi van, akkor nyugodtan mehetünk. Nagyon örültünk, hogy megoldódott a szálláshely problémája, bár kicsit izgultunk, milyen lesz egy idegenhez beköltözni, még ha csak egy napra is.

Az utunk Jorpeland felé eseménytelen volt, de csak azért mert eddigre már megszoktuk a kompozásokat, a fjordok és vízesések látványát, a sokszor kivilágítatlan alagutakat és a változékony időjárást. Útközben megálltuk a Latefossen nevű vízesésnél, mely azért különleges, mert két nagy vízesés egyesül épp mielőtt leérnek a felszínre, 165 méter magasból. A 13-as főút mellett zúdulnak le a hegyről, mely egy régi kőhídon keresztezi a vízesést. Ismét megnéztünk egy régi vízimalmot is. Itt lakóépület is állt a malom mellett.

A nap nagy részében esett az eső, szerencsére volt egy kis idő, mikor meg tudtunk állni piknikezni. Akkor csak a szél fújt. Sűrűn néztük az időjárás jelentést, reméltük, hogy a másnapi előrejelzés nem változik és tényleg napsütéses idő lesz, ahogy ígérték már két-három nap óta.

Napközben vendéglátónk, Bjorn is írt, érdeklődött kérünk-e vacsorát. Kezdtük magunkat még rosszabbul érezni, nem akartuk senki vendégszeretetét kihasználni, de hiába írtuk, hogy miattunk ne fáradjon, írta, hogy úgyis mindenképpen készítene vacsorát. Késő délután érkeztünk a megadott címre, épp jókor, már készült a sülthús. Bemutatkoztunk, megkaptuk a saját szobánkat, kipakoltunk aztán mentünk ismerkedni, segíteni a vacsorakészítésben. Átadtunk egy kis jelképes ajándékot, nem akartunk azért üres kézzel beállítani. Bjorn nagyon szimpatikus volt. Szeret ő is utazni, de sosem használja a couchsurfinget, viszont ő már többeket is vendégül látott a házában. Budapesten még nem járt, így még számíthatunk a látogatására. Egy nevelt fia van, vele él, és nagy focirajonó. Nem a norvég csapatoknak drukkol, a legnagyobb kedvence egy angol harmadosztályban vagy még lejjebb játszó kis csapat, akiket évente többször is meglátogat. A vacsora nagyon finom volt, sertésborda, párolt zöldségekkel és főtt burgonyával. Mi végül csak a terítésben tudtunk segíteni.

Bjorn segített a további útvonal kialakításában is. Mi eredetileg úgy terveztük, hogy a túra után egy darabon visszafele megyünk Bergen felé, északnak, majd a 134-es főútvonalon tartunk Oslonak, de ő javasolta, hogy távolabb menjünk fel csak a főútvonalra, délnek induljunk először, kisebb utakon, úgy érdekesebb lesz. Az utak minősége között sincs nagy különbség, csak ezek még keskenyebbek. Télen viszont sok útvonalat itt le is zárnak, van olyan fennsík, ahol olyankor nem lehet közlekedni a havazások miatt.

Nagyon pozitív volt tehát az első tapasztalatunk a Couchsurfinggel kapcsolatban, egy nagyon érdekes és szimpatikus személlyel ismerkedhettünk így meg. Nem állítom, hogy állandóan így keresünk ezután szállást, de minden bizonnyal élünk még máskor is ezzel a lehetőséggel. Az biztos, hogy nagyon meg kell nézni, kihez kéredzkedik be az ember és a másik oldalról ugyanígy meg kell válogatni, kit enged be a lakásába, hogy ne legyenek kellemetlen élményeink.

Vezetés: 265 km
Séta: 3825 m

Latefossen

Vízimalom