New Orleans, a zene fellegvára

New Orleansszal kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Talán túl sokat vártam tőle. Elképzeléseim szerint, ez egy olyan hely, ahol mindig meleg, párás, napsütéses az idő, sok a zöld felület, színesek a házak, mindenhonnan szól a jazz zene, az emberek elegáns ruhákban járnak, a fekete szaxofonos öltönyben zenél, és a nagy Mississippin sorban úsznak el a lapátkerekes (gőz)hajók. Szerencsére volt olyan része az elképzelésemnek, ami bejött, de kevesebb, mint reméltem.

St Louis katedrális

Először is, mikor leszállt a repülőnk este 6 körül, korom sötét volt már, és mikor kiszálltunk, kiderült, hogy nagyon hideg is van, körülbelül 9 fok. Szerencsére az esőt így is elkerültük, figyeltük az időjárás jelentést, az érkezésünk előtti három napban még esett is szinte végig. A szállásunkon a szobát jól befűtötték, mire odaértünk, de a hajnali 4-5 fokban így is kihűlt reggelre, éjszaka vissza kellett kapcsolni a fűtést, akármilyen idegesítő is volt a zúgása. Reggelinél megtudtuk, hogy van, akinek viszont egyáltalán nincs fűtés a szobájában. Brrrrr….még bele gondolni is  rossz volt, hogy milyen hideg lehetett az a szoba. Tehát a meleg idő az elképzeléseimből már nem jött össze. Bár szerencsére két hűvösebb nap után már javult a hőmérséklet és a szél sem fújt annyira. Mint kiderült néha még havazás is előfordul New Orleansban, az utóbbi 123 évben hatszor volt havazás, és ebből 4 alkalom már a 2000es évek óta. Vagy nem jegyeztek fel sok havazást korábban, vagy tényleg érezteti a hatását itt is az éghajlatváltozás.

A színes, hangulatos házakból tényleg rengeteg van New Orleansban, főleg a Francia negyedben. A mi szállásunk, ami egyébként nagyon szuper volt, a mellette fekvő Marigny kerülteben volt, ez is hangulatos. Ez egy nyugodt lakónegyed, nincs akkora élet, alig van pár étterem, bár, de a házak nagyon szépek. Sajnos zöld felület viszont nem volt sok amerre mi jártunk, minden le van betonozva.

Ami viszont úgy volt, ahogy elképzeltem, az a hangulat, a zene. Az túlszárnyalta az elvárásaimat. A Francia negyedben, főleg a híres Bourbon utcán, hihetetlen állapotok uralkodnak. Bömböl minden szórakozóhelyről a zene. És nem csak a jazz, hallani itt mindent: rock, country, karaoke, blues, jazz…és nem csak a bárokban ordít a zene, aki nem tud valahol egy klubban játszani, az kinn az utcán veri az ütemet. A gyerekek dobütőkkel verik a felfordított üres festékesvödröket, fiatalok a cipőjükre szerelt fémdoboz-darabbal szteppelnek, de vannak akik komoly hangszerekkel, erősítőkkel vonulnak ki zenélni. Az utcán bármikor belecseppenhetünk egy motoros rendőrök és fúvós zenekar által vezetett felvonulásba is. New Orleansban egyébként is hetente rendeznek valamilyen fesztivált. Pedig a város maga nem is túl nagy. Kevesebb, mint 400ezren lakják. A 2005-ös Katrina hurrikán pusztítása előtt 500ezernél is többen lakták, de azután nagyon sokan otthagyták a várost. Sajnos ez a nagy bulizás viszont nem olyan elegánsan zajlik, mint amilyennek én naivan gondoltam. Az utcák elég szemetesek, az emberek közt sok a részeg, és az USÁról lévén szó, senki nincs itt kiöltözve, az itt nem fontos. Itt tényleg bárki bármit felvehet az utcára is. Melegítőt makkos cipővel és papucsot zoknival, senki nem foglalkozik vele.

Hol a kakukktojás?

Ami még nekem nagy csalódás volt, az a vízi élet a Mississippin. Ahogy mi láttuk, jár egy komp, ami a híd mellett összeköti New Orleans két részét, valamint két lapátkerekes hajó, amiken a turisták utazhatnak. Ezeken kívül csak teherszállító hajókat, uszályokat láttunk. A két lapátkerekes hajóból az egyik, a Natchez, gőzhajó, és őt eredeti alkatrészekből rakták össze 1975-ben. Mi erre váltottunk jegyet, hogy megtapasztaljuk egy kicsit, milyen a hajózás a nagy és híres Mississippi folyón. Ő a leggyorsabb gőzhajó a Mississippin – több versenyt is nyert. A hajóút két órás volt, de nem tettünk meg nagy távolságot. Ez az út nem a gyorsaságról szólt. Nem is igazán a látnivalókról, inkább magáról a hajóról. És a többségnek az evésről, ugyanis ebéddel is lehetett venni a jegyet, így voltak, akik már felszálláskor rögtön az éttermet rohamozták meg. Ezen kívül volt azért más program is. Le lehetett menni a motorházba, megnézni, hogy működik egy gőz hajtotta motor, valamint jazz zenekar is játszott a hajón és persze szuvenír bolt is működik a fedélzeten. Ami még nagy szám, és amit biztos senki, aki New Orleansba látogat, nem hagy ki, mert nem is lehet, az a Natchez gőzorgonájának a meghallgatása. Minden nap, 10:45-kor és 13:45-kor felcsendül egy negyed órás kis dallam a hajón. Nagyon vicces, ahogy zenél a hajó, de őszintén szólva, nem igazán kellemes a nóta, amit játszik és néha fals is a hangzása. Nekünk legalább háromszor volt szerencsénk végighallgatni a zenét. Sajnos elég fülbemászó volt a bugyuta kis dallam, hogy még most is el tudjam kezdeni dúdolgatni, ahogy írom a bejegyzést.

Ami még tetszett, az a szuvenír választék volt. Végre felfedeztünk eredeti ajándéktárgyakat. Még ha vásárolni nem is tudtunk belőlük, helyhiány miatt, érdekes volt a boltokban nézelődni. Itt láttunk például először alligátor tematikájú tárgyakat. Alligátorkonzerv, alligátor-fog nyaklánc, alligátor-láb hátvakaró, alligátor fej, csak úgy, dísztárgynak. A másik slágertermék itt a voodoo baba. Rengeteg féle színes babát lehet kapni az üzletekben, sok közülük nagyon aranyos kis figura, egyáltalán nem ijesztőek. :)

Szuvenírválaszték

Előző

Folytatás